Főmenü megnyitása

Kápolnai János, Kirchner (Pest, Terézváros, 1843. április 3.[1]Budapest, 1907. december 10.)[2] színész, énekes (tenor).

Kápolnai János
Született 1843
Pest, Terézváros
Elhunyt 1907. december 10. (63-64 évesen)
Budapest
Foglalkozása színész

ÉletútjaSzerkesztés

Kirchner József varga és Pichler Klára fiaként született Pesten. 1860-ban kezdte pályafutását Szigeti Imre pozsonyi társulatában, majd ezt követően 15 évig vándorszínész volt. A vidék egyik legjobb opera-, operett- és népszínmű-tenorista lett. 1875-ben került az akkoriban megnyílt pesti Népszínházhoz, s nagy sikerrel játszotta Lóránt (Huber: A király csókja) szerepét. Blaha Lujza, Pálmay Ilka és Hegyi Aranka gyakori partnerei voltak a színpadon. 1884-ben került Kolozsvárra. Amikor hangja gyengülni kezdett, abbahagyta a színi pályát. 1896-tól pénztárosként dolgozott, majd 1899-től egészen haláláig a színház titkára volt. Kirchner családi nevét 1899-ben változtatta Kápolnaira.[3] A budapesti Szent János kórházban hunyt el[4] véres agyguta következtében. Felesége Német Gizella volt.

Fontosabb szerepeiSzerkesztés

  • Ange Pitou (Lecocq: Angot asszony lánya)
  • Pygmalion (Suppé: Szép Galathea)
  • Grénicheux (Planquette: A corneville-i harangok)
  • Paris (Offenbach: Szép Helena)
  • Kékszakállú herceg (Offenbach)
  • Barinkay (ifj. J. Strauss: A cigánybíró)

Működési adataiSzerkesztés

1860–61: Pozsony, Székesfehérvár; 1863: Debrecen; 1863–66: Arad, Kolozsvár; 1866: Marosvásárhely; 1866–68: Kolozsvár; 1868–69: Arad; 1870–71: Szeged; 1872–73: Miklósy Gyula; 1873–74: Kolozsvár; 1874–75: Székesfehérvár; 1875–84: pesti Népszínház; 1884–1907: Kolozsvár.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Terézvárosi r.k. plébánia, 1843. évi keresztelések.
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 2391/1907. folyószáma alatt.
  3. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 35179/1899. Forrás: MNL-OL 30797. mikrofilm 204. kép 3. karton Névváltoztatási kimutatások 1899. év 34. oldal 16. sor.
  4. Pesti Hírlap, 1907. december 14.

ForrásSzerkesztés