Főmenü megnyitása

A kén-diklorid a kén klórral alkotott vegyülete, képlete SCl2. Standard körülmények között szúrós szagú, cseresznyepiros, mérgező folyadék. A kén-diklorid a legegyszerűbb kén-klorid, benne a kén oxidációs száma +2. Felhasználják prekurzorként kénorganikus vegyületek, például mustárgáz előállításánál.[1]

Kén-diklorid
Sulfur-dichloride-2D-dimensions.png
2 dimenziós
szerkezet
Sulfur-dichloride-3D-vdW.png
3 dimenziós
szerkezet
IUPAC-név kén-diklorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 10545-99-0
RTECS szám WS4500000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SCl2
Moláris tömeg 102,97 g/mol
Megjelenés piros folyadék
Halmazállapot folyadék
Szag szúrós szagú
Sűrűség 1,621 g/cm³
Olvadáspont −121,0 °C
Forráspont 59 °C
Oldhatóság (vízben) hidrolizál
Kristályszerkezet
Molekulaforma V-alak
Veszélyek
EU osztályozás Irritatív Xi Maró C Környezetre veszélyes N
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
3
1
 
R mondatok R14, R34, R37, R50
S mondatok (S1/2), S26, S45, S61
Öngyulladási
hőmérséklet
234 °C
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek Kén-difluorid
Kén-dibromid
Diklór-monoxid
Az infoboxban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

ElőállításSzerkesztés

A kén-diklorid előállítása elemi kén vagy dikén-diklorid klórozásával történik.[2] A folyamat több lépésben megy végbe:

S8 + 4 Cl2 → 4 S2Cl2; ΔH = −58,2 kJ/mol
S2Cl2 + Cl2 → 2 SCl2; ΔH = −40,6 kJ/mol

FelhasználásSzerkesztés

A kén-dikloridot szerves szintézisekben használják fel. Alkének SCl2-addíciójakor klórtartalmú tioéterek keletkeznek. Ez jól szemléltethető a vegyület etilénnel való reakciójával, melynek során mustárgáz – S(CH2CH2Cl)2 – keletkezik.[3] A kén-diklorid emellett számos szervetlen vegyület alapanyaga: fluorral kezelve kén-tetrafluoridot kapunk, meleg szén-tetrakloridos vagy benzolos oldatába ammóniát vezetve tetrakén-tetranitridet alkot.

6 SCl2 + 16 NH3 → S4N4 + 2S + 12 NH4Cl

JegyzetekSzerkesztés

  1. Schmidt, M.; Siebert, W. "Sulphur" Comprehensive Inorganic Chemistry Vol. 2, ed. A.F. Trotman-Dickenson. 1973.
  2. F. Fehér "Dichloromonosulfane" in Handbook of Preparative Inorganic Chemistry, 2nd Ed. Edited by G. Brauer, Academic Press, 1963, NY. Vol. 1. p. 370.
  3. R. J. Cremlyn “An Introduction to Organosulfur Chemistry” John Wiley and Sons: Chichester (1996). ISBN 0-471-95512-4.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sulfur dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.