Kétoldali Laplace-transzformáció
A matematikában a kétoldali Laplace-transzformáció egy integráltranszformáció, ami ekvivalens a valószínűségszámítás momentum-generátorfüggvényével. Közel áll a közönséges vagy egyoldali Laplace-transzformációhoz, a Fourier-transzformációhoz és a Mellin-transzformációhoz. Ha az ƒ(t) függvény a valós számokon értelmezett, valós vagy komplex értékű függvény, akkor kétoldali Laplace-transzformáltja
Ez az integrál többnyire improprius, ami akkor és csak akkor konvergál, ha minden
is konvergál. Nincs általánosan használt jelölés erre a transzformációra; cikkünkben a jelet használjuk, ami a bilateralis (kétoldali) szóra utal. Egyes szerzők a transzformációt az
alakban értelmezik. A tiszta matematikában t bármilyen változó lehet, és a Laplace-transzformációkat a differenciáloperátorok tanulmányozására használják.
A természettudományos és mérnöki alkalmazásokban t gyakran az időt jelenti, ƒ(t) pedig jel, vagy hullámforma. A jeleket szűrők transzformálják, amelyek matematikai operátorokként jelennek meg, de oksági korlátozással. Ez azt jelenti, hogy t1 egy értékére a kimenet nem függhet ƒ(t2) értékétől, ha t2 > t1.
A populációökológiában t gyakran térbeli elhelyezkedést reprezentál.
Ha ƒ(t) az idő függvénye, akkor ƒ(t) a jel időtartománybeli reprezentációja, míg F(s) az s-tartománybeli vagy Laplace-tartománybeli reprezentáció. Az inverz transzformáció a jel szintézisét írja le, mint különféle hullámhosszú komponensek összege, ezzel szemben maga a transzformáció a jel komponensekre bontását jelöli.
Kapcsolat a többi transzformációval
szerkesztésHa u(t) a Heaviside-függvény (nulla, ha t negatív, fél, ha t nulla, és egy, ha t pozitív), akkor az Laplace-transzformáció definiálható a kétoldali Laplace-transzformációval:
Másrészt
így mindkét Laplace-transzformáció kifejezhető a másikkal.
A Mellin-transzformáció definiálható, mint
és megfordítva
A Fourier-transzformáció
Meg kell jegyeznünk, hogy a Fourier-transzformáció definíciói különböznek, így egyes szerzők az előző helyett ezt használják:
A kétoldali Laplace-transzformáció is kifejezhető Fourier-transzformációval:
Általában az összes valós számra definiálják a Fourier-transzformációt, de előfordul, hogy egy sávon értelmezik, ami nem biztos, hogy tartalmazza a valós tengelyt.
A folytonos ƒ(x) valószínűségi sűrűségfüggvény momentum-generátorfüggvénye kifejezhető, mint .
Tulajdonságai
szerkesztésTulajdonságai hasonlóak az egyoldali Laplace-transzformációhoz, az alábbi különbségekkel:
Időtartomány | egyoldali-'s' tartomány | kétoldali-'s' tartomány | |
---|---|---|---|
Derivált | |||
Második derivált |
A kétoldali Laplace-transzformáció ekvivalens a null kezdeti feltételekkel. Emiatt alkalmasabb a differenciálegyenletek átviteli függvényeinek számítására, vagy egy egyszerű partikuláris megoldás keresésére.
Konvergenciatartomány
szerkesztésA kétoldali konvergenciafeltételei bonyolultabbak, mint az egyoldalié, emiatt a konvergenciatartomány is kisebb.
Ha f lokálisan integrálható (vagy általánosabban, lokálisan korlátos megváltozású egy Borel-mérték szerint), akkor f Laplace-transzformáltja, F(s) konvergál, ha az
határérték létezik. A Laplace-transzformált abszolút konvergens, ha az
határérték létezik. Általában a Laplace-transzformáltat feltételesen konvergensnek tekintik, azaz csak az első teljesül.
Az F(s) konvergenciatartományára igaz, hogy alakja Re(s) > a vagy Re(s) ≥ a, ahol a kiterjesztett valós szám, azaz −∞ ≤ a ≤ ∞. Ez a dominált konvergencia tételéből következik. Ez az a konstans az abszolút konvergencia abszcisszája, és f(t) növekedési tulajdonságától függ.[1] Hasonlóan, a kétoldali Laplace-transzformált egy a < Re(s) < b sávban konvergál, amibe Re(s) = a és/vagy Re(s) = b is beletartozhat.[2] Emellett lehet még beszélni az abszolút konvergencia sávjáról is, ami általában ennek valódi része. A Laplace-transzformált analitikus az abszolút konvergencia sávjában.
Ahol F(s) konvergens, de nem abszolút konvergens, az a feltételes konvergencia tartománya. Ha a Laplace-transzformált (feltételesen) konvergens s = s0-ban, akkor konvergens minden s-re, amire Re(s) > Re(s0). Így a konvergenciatartomány egy Re(s) > a alakú félsík, ami lehet, hogy tartalmazza a Re(s) = a egyenest. A Re(s) > Re(s0) konvergenciatartományban f Laplace-transzformáltja kifejezhető parciális integrálként:
Így F(s) konvergenciatartományában egy hatékony képlettel fejezhető ki, mint egy másik függvény abszolút konvergens Laplace-transzformáltja, ezért analitikus is.
Több Paley–Wiener-tétel is kapcsolatot teremt f csökkenése és a Laplace-transzformált tulajdonságai között a konvergenciatartományban.
A mérnöki alkalmazásokban egy lineáris időinvariáns rendszernek megfelelő függvény stabil, ha korlátos bemenethez korlátos kimenetet ad.
Okság
szerkesztésSok mérnöki és természettudományos alkalmazásban a t változó időt jelöl, és követelmény, hogy a későbbi időpontokbeli állapot ne hathasson vissza korábbra. Ez az okság elve. A kétoldali transzformációk nem teljesítik ezt a megkötést, emiatt ezek az alkalmazások inkább egyoldali transzformációkat használnak.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Widder 1941, Chapter II, §1
- ↑ Widder 1941, Chapter VI, §2
Források
szerkesztés- LePage, Wilbur R., Complex Variables and the Laplace Transform for Engineers, Dover Publications, 1980/
- Van der Pol, Balthasar, and Bremmer, H., Operational Calculus Based on the Two-Sided Laplace Integral, Chelsea Pub. Co., 3rd ed., 1987.
- Widder, David Vernon (1941), The Laplace Transform, Princeton Mathematical Series, v. 6, Princeton University Press.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Two-sided Laplace transform című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.