Kígyós

település Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 31.

Kígyós (ukránul Кідьош (Kigyos / Kid'osh), korábban Зміївка (Zmijivka / Zmiyivka)) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

Kígyós (Кідьош)
Keresztelő Szent János-templom
Keresztelő Szent János-templom
Kígyós címere
Kígyós címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségBeregszász község
Rangfalu
Alapítás éve1332
Irányítószám90243
Körzethívószám+380 03141
Népesség
Teljes népesség895 fő (2001) +/-
Magyar lakosság781
Népsűrűség688,46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület1,3 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″48.218056°N 22.697500°EKoordináták: é. sz. 48° 13′ 05″, k. h. 22° 41′ 51″48.218056°N 22.697500°E
Kígyós (Kárpátalja)
Kígyós
Kígyós
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyós témájú médiaállományokat.

Beregszásztól 4 km-re északkeletre, a Szernye-mocsár déli partján fekszik, önálló község 2001 óta.

Nevének eredete

szerkesztés

Nevét a Kígyós patakról kapta, amely mellett fekszik.

Egy falubeli monda a név eredetéről: Élt egyszer egy remete a Szernye-mocsár mellett, a lányával Rózsikával. Rózsika nagyon szerette a virágokat, így a remetekunyhót teleültette velük. Mikor egy nap a virágait locsolgatta, arratévedt egy vitéz. Szívesen fogadták őt, és elmesélte hogy a sereg itt tart pihenőt a közelben. Ettől kezdve mindig megjelent a kunyhóban. Szép lassan szerelmesek lettek egymásba, Rózsika és a vitéz. A legény megígérte, hogy feleségül veszi.

Aztán a sereg sátorbontásba kezdett, eljött a búcsúzás ideje. Rózsika mindent feldíszített, mindennel készen volt. Eszébe jutott, hogy leszakít még pár rózsaszirmot, a rózsafáról, mikor aztán megmarta a kígyó. Rózsika összeesett és meghalt.

Na innen a Kígyós név a legenda szerint.

Története

szerkesztés

Kígyós nevét 1332-ben Kykos néven említette először oklevél, de a település ennél jóval régebben keletkezett.

A falu az egykori Szernye-mocsár déli partjára települt.

Kígyós eleinte királyi birtok volt, majd 1364-ben a beregszászi domonkos szerzetesek kapták meg adományként. A 16. században említik őket, mint Kígyós birtokosait.

1557-ből való a helység pecsétnyomója is.

A falu birtokosai a 17. századtól a Perényi család tagjai és a Forgáchok, majd a 19. századtól a Károlyi család tagjai voltak.

Kígyós lakossága a Reformáció idején református hitre tért át. 1540-ben vették át a katolikus templomot, 1595-ben már virágzó gyülekezetként említették.

1910-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 968 lakosából 850 (90%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.

Nevezetességek

szerkesztés
  • Református temploma 13. − 14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette. 1590-ben lett a reformátusoké. 1657-ben tűzvész rongálta meg, a 18. század középén és 1827-ben újították fel. 1911-ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi.
  • Ardói-hegy nyúlványai − festői szépsége révén a környék kedvelt kirándulóhelye.

Híres kígyósiak

szerkesztés
  • Bakó Olga − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
  • Derceni Ibolya − a Beregi szőttesek készítője, a népművészet mestere
  • Margitics László − kályhásmester
  • Orosz György − a környéken és Kárpátalján is elismert kályhamester