Beregszászi járás (1946–2020)

járás Ukrajnában, Kárpátalján (1946–2020)

A Beregszászi járás (ukránul: Берегівський район [Berehivszkij rajon]) egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja délnyugati részén helyezkedett el; nyugaton az Ungvári, északon a Munkácsi járással, keleten az Ilosvai és Nagyszőlősi járással, délről pedig Magyarországgal volt határos. Észak-déli kiterjedése 30 km, nyugat-keleti kiterjedése pedig 40 km volt. A járási székhely, Beregszász megyei alárendeltségű város volt, amely nem tartozott a járáshoz.

Beregszászi járás
Bene2011.jpg
Beregszászi járás címere
Beregszászi járás címere
Beregszászi járás zászlaja
Beregszászi járás zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
Terület Kárpátalja
Rang ukrajnai járás
Székhely Beregszász
Alapítás éve1946
Megszűnés éve2020
Népesség
Teljes népesség50 510 fő (2019. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség79,54 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület635 km²
Elhelyezkedése
Beregszászi járás (Ukrajna)
Beregszászi járás
Beregszászi járás
Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 12′ 03″, k. h. 22° 38′ 03″Koordináták: é. sz. 48° 12′ 03″, k. h. 22° 38′ 03″
Térkép
Beregovskyi-Raion.png
Beregszászi járás weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Beregszászi járás témájú médiaállományokat.

Ukrajna egyetlen magyar túlsúlyú kerülete volt.

1946-ban szervezték meg, de már része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Bereg vármegye egyik járásaként.

A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során kibővítették, így jött létre az új Beregszászi járás.

FöldrajzSzerkesztés

Domborzati viszonyokSzerkesztés

Területe földrajzilag két természetföldrajzi tájegységhez tartozik: a Beregszászi-dombvidékhez és az őt körülölelő Kárpátaljai-alföldhöz. A Beregszászi-dombvidék a járás legmagasabb része, amelynek abszolút magassága 220-365 méter között változik (legmagasabb pontja a Nagy-hegy, 365,7 m). A sík felszínű terület - az Alföld északkeleti része, amelyet Kárpátaljai-alföldnek, Ung-Beregi-síkságnak, vagy Felső-Tiszai-alföldnek is neveznek. Az alföld felszíne lapos enyhén lejt nyugati irányban, amelyet a Tisza folyásiránya is jelez. A Tisza és jobb oldali mellékfolyója, a Borzsa 6-10 méterre vágódnak bele a sík alluviális felszínbe (folyami üledékek akkumulálódása útján keletkezett), helyenként széles, teraszos ártereket alkotva. A vidék abszolút magassága 102-120 méter között változik. A sík vidék felszínén, a Beregszászi-dombvidéken kívül kiemelkedik még a Kaszony-Bégányi-dombvidék is, amelynek kisebb része átnyúlik Magyarország területére.

Ásványi kincsekSzerkesztés

A járás, különösen a dombvidéki része, gazdag a különböző ásványi kincsekben. A Beregszászi-dombvidék 2 km²-s területén, vegyes-fémű érceket találtak (réz, ólom, cink stb.), a lelőhely Beregszásztól 5 km-re található, a kvarcosodott riolit-tufákban. A vegyes-fémű érceken kívül a Beregszászi-dombvidék méhében a geológusok nemesfém lelőhelyeket is feltártak (ezüst, arany).

Alunit lelőhelyek Kovászó, Nagymuzsaly és Déda közelében találhatók. Az aluniton kívül már régóta bányásznak kaolint is. A kaolint a 18. századtól bányásszák a Beregszászi Nagy-hegy délkeleti oldalán. Fontos ásványkincs lelőhely található Nagybégány mellett. Itt alunit-barit bánya működik, valamint vegyes-fémű érceket is bányásznak.

A Beregszászi-dombvidék területén több helyen is találtak perlitlelőhelyet. Kitermelése külszíni fejtéssel folyik nem messze Nagymuzsalytól.

VízrajzSzerkesztés

Folyóhálózata a Tisza jobb oldali vízgyűjtő medencéjéhez tartozik. A járás legfontosabb folyója a Borzsa.

A geológiai múltban a vulkanikus tevékenység eredményeként Makkosjánosi, Nagybereg, Beregújfalu, Gát környékén a felszín megsüllyedt. Ebbe a süllyedékbe évszázadokon keresztül folyt a felszíni víz és idővel tó keletkezett, amely később mocsárrá alakult át (Szernye-mocsár). A 19. század végén lecsapolták, több csatornát is vágtak rajta és átalakították legelővé, termőfölddé.

TörténelemSzerkesztés

A vidék területe már 10-12 ezer évvel ezelőtt, a késői paleolit idején lakott volt. A neolitikumból és a bronzkorból, valamint a települések környékéről származó tárgyak arról tanúskodnak, hogy ezen a vidéken megszakítás nélkül emberek éltek. A Római Birodalom korában (2 - 5. század) Beregszász környékén keleti határ-menti erődítmény létezett Peserginum néven.

A honfoglaló magyarok a Beregszászi járás keleti területein 894-ben kezdtek megjelenni. Az itt letelepedett magyarok egyik fő erőssége Borsova vára lett, amely a 13. századig Borsova vármegye központja volt. I. István uralkodása alatt jött létre a borsovai várispánság, amely ekkor Ungvár után a vidék második legfontosabb települése. 1241-ben a tatárjárás idején a vár elpusztult. A pusztítás után Borsova elvesztette jelentőségét, a vármegye központja pedig Beregre (Nagybereg) került, s ezzel az új Bereg vármegye névadója is lett.

Egy 1098. évi okirat szerint a vidéket I. András király fivére, Béla herceg, majd a herceg halála után annak fia, Lampert birtokolta. Az említett okiratban Beregszász Villa Lamperi néven szerepelt. Később magyarosan is jelölik (Lampert-háza), ami megegyezik a latin elnevezéssel.

A 12. század közepén II. Géza magyar király, a város és környékének akkori birtokosa, hogy birtokai jobban jövedelmezzenek, rajna-vidéki szászokat hívott be letelepedésre. A német telepesek kézművességgel, szőlészettel foglalkoztak, fejlesztették a kereskedelmet. Batu kán hordáinak visszavonulása után Lampert-házát Lampertszásznak kezdték nevezni.

Az 1241-es tatárjárás során szinte teljesen elpusztult a vidék.

Lampertszász (mai Beregszász) jelentősége a Magyar Királyság gazdasági életében olyannyira megnőtt, hogy 1271-ben ide helyezték át Beregről a vármegyei közigazgatást. 1342-ben a vidék központja már szabad királyi pallosjogot kap. 1504-től a város már Beregszász néven szerepel.

A Rákóczi-szabadságharc egyik gócpontja, amely sokszor csaták színhelye is. A környék 1920-ban Csehszlovákia része lett, majd az első bécsi döntés értelmében 1938-ban ismét Magyarországhoz került, majd 1944 októberében a Vörös Hadsereg szállta meg. 1945-től az Ukrán SZSZK része. Kárpátalján a térségben voltak a legsúlyosabbak a nemzetiségek (elsősorban a magyarok) elleni atrocitások, mely révén a polgári lakosságból sokan gulágokba kerültek, vagy egyszerűen a Szovjetunió egyik távoli vidékére szállították őket.

Jelenlegi formájában 1953-ban szervezték meg, de már része volt a történelmi Magyarország közigazgatási beosztásának is Bereg vármegye egyik járásaként. A trianoni békeszerződés előtt Tiszaháti járás volt a neve, majd Csehszlovákiában már a mai nevén létezett. 1938 és 1944 között ismét Magyarországhoz, először Bereg és Ugocsa k.e.e. vármegyéhezhez, majd 1940-től az ismét önálló Bereg vármegyéhez tartozott. A második világháború után került Kárpátalja egészével együtt a Szovjetunióhoz, Ukrajnába.

NépességSzerkesztés

A járás lakossága 2011. január 1-jei állapot szerint szerint 51 720 fő volt.[2] A Beregszászi járás soknemzetiségű terület, ahol a legjelentősebb kisebbség a magyaroké (76,1%). Őket számban az ukránok (10,8%) és a cigányok (4,1%) követik. Beregszász városban már magasabb az ukrán (38,9%) és orosz (5,4%) lakosság aránya, de még itt is a magyar többség (48,1%) meghatározó.

A járás települései általában nagyméretű alföldi falvak, amelyből több valaha mezővárosként funkcionált.

Beregszász város nemcsak a kistérség, de egész Kárpátalja egyik fontos oktatási és kulturális központja. Két gimnázium, egy mezőgazdasági líceum mellett itt működik a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, az Ungvári Állami Informatikai, Közgazdasági és Jogtudományi Főiskola kihelyezett tagozata, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, de itt van a Kárpátaljai Református Egyház központja is.

TelepülésekSzerkesztés

(Zárójelben az ukrán név szerepel.)

 
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola felújítás alatt álló főépülete Beregszászban, egykori Törvényszék
 
A benei református templom

Városi jellegű településSzerkesztés

KözségSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

A Beregszászi járás egyik leginkább fejlődő területe Kárpátaljának. Az ipar elsősorban Beregszászban összpontosul, ahol hagyományosan a könnyű- és élelmiszeripar jellemző, melyek közül országos szinten kiemelkedő a bútorgyártás és a szőlészet.

A vidéki területekre a mezőgazdaság jellemző. Jelenleg nagy erővel folyik a korábban jó hírű szőlősök rehabilitációja, amelyek a Szovjetunió idején mentek tönkre. A szőlő mellett a hagyományos étkezési és takarmánynövényeket termelnek itt, az Alföld északi peremén.

KözlekedésSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Izsák Tibor: A Beregszászi járás természetföldrajza (Beregszász, 2007)
  • Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye (Hatodik Síp Alapítvány. Mandátum Kiadó, Budapest-Beregszász, 1996)
  • Заставецька О. В. та ін.: Географія Закарпатської області. (Підручники & посібники, Тернопіль, 1996)

További információkSzerkesztés