Nagybereg
Nagybereg (ukránul Великі Береги (Veliki Berehi / Velyki Berehy), oroszul Великий Береги (Velikij Beregi), szlovákul Brehy): magyarlakta falu Ukrajnában Kárpátalján a Beregszászi járásban, Nagybereg község székhelye.
| Nagybereg (Великі Береги) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ukrajna |
| Terület | Kárpátalja |
| Járás |
|
| Község | Nagybereg község |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1214 |
| Polgármester | Urszta János |
| Irányítószám | 90242 |
| Körzethívószám | +380 03141 |
| Testvértelepülései | Lista Erdőd
Szakoly Csór Pécsvárad |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2540 fő (2001) +/- |
| Magyar lakosság | 2004 |
| Népsűrűség | 461,82 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 126 m |
| Terület | 5,5 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 13′ 53″, k. h. 22° 45′ 01″Koordináták: é. sz. 48° 13′ 53″, k. h. 22° 45′ 01″ | |
 Nagybereg
Pozíció Kárpátalja térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagybereg témájú médiaállományokat. | |
Fekvése szerkesztés
Beregszásztól 10-11 km-re északkeletre a Borzsova jobb partján fekszik.
Nevének eredete szerkesztés
Neve a magyar berek főnévből ered.
Története szerkesztés
A Szernye-tó keleti szélén települt falu területe már az őskorban is lakott volt.
A falu a 12. században alakult ki. Nevét 1214-ben említették először az oklevelek Beregu néven.
A település az Árpád-korban a beregi királyi erdőuradalom központja volt.
1233-ban II. András a beregi erdőben erősítette meg a beregi egyezményt. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították. A tatárjárás után IV. Béla várat és palotát építtetett itt, és vármegyeszékhellyé tette. Ettől kezdve Borsova vármegyét Beregnek nevezték.
1312-ben várnagyát említették. A borsovai ispánság megszűnésével egy ideig itt lehetett a várispánság központja, mert 1332-ben az oklevelekben beregi várjobbágyok szerepelnek, de a 14. század folyamán Munkács lépett a helyébe, mint a beregi ispán székhelye.1397-ben már mezőváros.
1329-ben Erzsébet királyné a Borzsa-parti magaslaton kolostort alapított, amely később elpusztult.
1397-ben már mezővárosként említették.
Az 1400-as évek elején Korjatovics Tódor, később pedig Brankovics György birtoka lett a munkácsi uradalommal együtt.
A 16. századtól a Munkácsi vár birtokaként tartották számon. Urai is megegyeztek a vár mindenkori birtokosaival; így a Rákócziak, Zrínyi Ilona, Thököly Imre , majd 1711 után a korona birtoka volt a település, később pedig a gróf Schönborn család kapta meg.
Református temploma 1335-ben már állott, 1405-ben átépítették, 1554-ben a reformátusoké lett. 1657-ben a várost a lengyelek elpusztították, 1670-ben épült újjá, famennyezete 1743-ban készült. 1817 és 1824 között épült tornya. 1869-ben bővítették.
1910-ben 2133, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 2674 lakosából 2240 (80%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
Látnivalók szerkesztés
- Református temploma 14. századi.
- Beregi szőttes - A falu nevezetessége az itt készített jellegzetes beregi szőttes.
- Nagyberegi Református Líceum
- Művészkerékpár képzés
Híres emberek szerkesztés
Itt született 1952-ben Füzesi Magda költő.
Falunk szülöttje Bíró András idegenvezető.
Testvérvárosai szerkesztés
Nagybereg testvérvárosai a következők:
| Ország | Város | Megye / Körzet / Régió / Állam | |
|---|---|---|---|
|
Románia | Erdőd | Szatmár |
|
Magyarország | Csór | Fejér |
|
|
Magyarország | Pécsvárad | Baranya |
|
|
Magyarország | Szakoly | Szabolcs-Szatmár-Bereg |
Források szerkesztés
- Györffy György: Beregvármegye
