Badaló

Badaló (ukránul Бадалово [Badalovo]) Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járás déli részén, a Tisza jobb partján, a magyar határnál fekvő falu.

Badaló (Бадалово)
Református templom
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Beregszászi járás (2020–) Beregszászi járás (–2020)
Község	Beregszász község
Rang	község
Alapítás éve	1280
Irányítószám	90253
Körzethívószám	+380 03141
Népesség
Teljes népesség	1714 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	1 682 fő
Népsűrűség	568,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	113 m
Terület	1,143 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 06′ 35″, k. h. 22° 38′ 09″48.109722222222, 22.635833333333
Badaló Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Badaló témájú médiaállományokat.

Története

A község első írásos említése 1226-ból való, ekkor Bodolou néven írták nevét, és még Borsova vármegye része volt.

Első birtokosa a Hontpázmány nemzetségből való Hunt fia Gergely volt, aki a birtokot a Balogsemjén nemzetséghez tartozó Vbul fia Egyednek adta cserébe, és ettől kezdve Egyed fiainak birtoka, akik közül az 1332-ben élt Iván e faluról is nevezte magát.

A 13. században Badaló már jelentős község, önálló egyházzal, amely 1550-től reformátusként működik tovább. Kőtemplomát 1799-ben kezdték el kibővíteni, a munkálatokkal 1807-ben végeztek, majd abban az évben december 27-én szentelték fel. Harangtornyába egy 1826-ban öntött nagyobb, és egy 1772-ben öntött kisebb harang található. A paplak a falu több házával együtt 1834-ben leégett, helyette később újat építettek.

A későbbiekben sokszor cserélt gazdát, így elvesztette a térségi jelentőségét, ám a 17. században ismét fejlődésnek indult kihasználva a hucul és ruszin tutajosok minden évben megismétlődő tiszai útját, amikor a hegyi falvakból hozott árut (sót, fát és gyümölcsöket) gabonára cserélték az Alföldön. Az itteniek áru fejében általában élelmet biztosítottak a továbbutazó tutajosoknak.

Az 1880-as években a faluban 162 ház volt, területe pedig 2122 hold volt. Egészen a 19. század legvégéig a falu nyugodt életét élte, amíg a vasútépítések szükségtelenné, illetve a trianoni határmódosítások lehetetlenné tették a tiszai kereskedelmet. A falu így folyamatosan vesztett jelentőségéből. A trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Tiszaháti járáshoz tartozott, majd az 1920-as határmódosítások alkalmával Csehszlovákia része lett, elszakítva a környező településektől.

Az első bécsi döntéssel visszakerült Magyarországra.

1944-ben a falu vörös megszállása után a sztálinisták több mint 200 magyar lakost hurcoltak gulágokba, közülük 89-en már nem is tértek haza. A Szovjetunió felbomlása után, 1991-től Ukrajnához tartozik.

1998-ban és 2001-ben a Tisza áradásai a falut súlyosan pusztították, mivel a termőföldeket teljesen elmosták, így a mezőgazdaságból élő falu megélhetését tették lehetetlenné.

Népesség

A település nagy része magyar nemzetiségű, vallási hovatartozás szerint reformátusok. Jelentős (300 fő, 18%) cigány kisebbség is él a községben.

Gazdaság

Badalón a szovjet időszakban az itteni Kárpátaljai Mezőgazdasági Kísérleti Állomás jelentette a legnagyobb bevételt a falu lakosainak. Azóta az állami gazdaságot felszámolták, a helyi mezőgazdaság még mindig leginkább csak az állattenyésztésből áll.

Az itt élő magyarok nagy része leginkább Magyarországon keres munkát az építőiparban és a mezőgazdaságban.

Testvértelepülések

• Tiszakóród, Magyarország
• Rudabánya, Magyarország

Források

• Lehoczki Tivadar: Beregvármegye monographiája, III. kötet (Különös rész) (Ungvár, 1881) 39–41. o.
• Györffy György: Beregvármegye.

Külső hivatkozások

• Badalói hírek – Kárpátalja.ma
• Erdélyi Károly: Badaló [KMMI-Füzetek XXVII., Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, 2021] _Online hozzáférés