Alsóremete
Alsóremete (ukránul Нижні Ремети [Nizsnyi Remeti]) a Beregszászi járás északkeleti részén, a Borzsa folyó mellett fekvő település Beregszász és Ilosva között.
Alsóremete (Нижні Ремети) | |
Közigazgatás | |
Ország | Ukrajna |
Terület | Kárpátalja |
Járás |
|
Község | Nagybereg község |
Rang | falu |
Alapítás éve | 1329 |
Irányítószám | 90241 |
Körzethívószám | + 380 03141 |
Népesség | |
Teljes népesség | 865 fő (2002)[1] +/- |
Népsűrűség | 409,95 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 120 m |
Terület | 2,11 km² |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 15′ 27″, k. h. 22° 49′ 35″48.257500°N 22.826389°EKoordináták: é. sz. 48° 15′ 27″, k. h. 22° 49′ 35″48.257500°N 22.826389°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóremete témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésAlsóremetén a középkorban egy pálos kolostor állt, amely első említése 1329-ből való, amikor Erzsébet királyné Bereg falu felett, a később remetének nevezett helyen álló pálos kolostornak malomkiváltságot adott. A kolostorhoz valószínűleg falu is tartozott, a malom a Borsova folyó partján üzemelt. A kolostort az 1450-es években rablók dúlhatták fel, és ezután megszűnt.
A 17. században a település fejlődésnek indult, hamar népessé vált. A 18. században a Schönborn család majorsága állt a mai Felsőremete területén, amely a 19. század végére lakosságszámát tekintve utolérte déli szomszédját.
A Szovjetunió időszakában létrehozott itteni állami gazdaság elmaradt a környék hasonló üzemeitől. Így sokan Beregszászban kerestek munkát az iparban. Ukrajna függetlenedésével habár a megélhetési körülmények valamivel romlottak, a falu élete sokban nem változott.
A falu a trianoni békeszerződés előtt Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott.
2020-ig az északabbra fekvő Felsőremetével alkotott egy községet.
Gazdaság
szerkesztésA falu önellátó mezőgazdasággal rendelkezik. Kereskedelmet alig folytat.
Népesség
szerkesztésA község ukrán és ruszin lakosságú. Alsóremetén továbbá 90 fő (6%) cigány kisebbség is él.