Főmenü megnyitása

Kóbor Noémi, Kallós Istvánné (Budapest, 1896. augusztus 12. – Budapest, 1959. május 8.) magyar író, kritikus.

Kóbor Noémi
Élete
Született 1896. augusztus 12.
Budapest
Elhunyt 1959. május 8. (62 évesen)
Budapest
Sírhely Kozma utcai izraelita temető
Szülei Kóbor Tamás
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma, próza

ÉleteSzerkesztés

Kóbor Tamás újságíró és Erdei Róza leánya. Középiskoláit szülővárosában végezte, korán kezdett el foglalkozni az irodalommal. A második világháborút megelőzően Az Újság című napilapnál dolgozott. Főként a korabeli külföldi irányzatok ismertetésének szentelte munkáját. 1920–tól 1939-ig publikálta könyvdrámáit, valamint regényeit. 1928. november 20-án Budapesten feleségül ment Kallós István budapesti születésű, özvegy részvénytársasági igazgatóhoz, Klug Lipót és Schwarz Regina fiához.[1] 1945 után fordított Gajdar, Borisz Gorbatov, Katajev, Alekszandr Kuprin, és Alekszej Tolsztoj műveiből. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (5B. parcella 8. sor 13. sírhely).[2]

MunkáiSzerkesztés

  • Goethe (dráma, Bp., 1920);
  • Jeruzsálem pusztulása (dráma, Bp., 1922);
  • Koppány vezér (regény, Bp., 1924);
  • Elmúlt virágok (elbeszélés, Bp., 1928);
  • Mi lett belőlem? (regény, Bp. 1934);
  • És tedd rá éltedet (regény, Bp., 1936);
  • Az ismeretlen barát (regény, Bp., 1939).

JegyzetekSzerkesztés

  1. A házasságkötés bejegyezve a Budapest I. ker. polgári házassági akv. 888/1928. folyószáma alatt.
  2. Kallós Istvánné Kóbor Noémi

ForrásokSzerkesztés