Stommelni Krisztina
Stommelni Krisztina vagy egyházi nevén Kölni Boldog Krisztina (Stommeln, 1242 – Stommeln, 1312. november 6.) római katolikus misztikus és stigmatikus.
| Stommelni Krisztina | |
 | |
| Született | 1242. július 24.[1] Stommeln |
| Elhunyt | 1312. november 6. (70 évesen)[1] Stommeln |
| Foglalkozása | apáca |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stommelni Krisztina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
1242-ben született Kölntől északnyugatra, Stumbeln (mai Stommeln) településén, jómódú parasztcsaládban. Már gyermekként vallási víziói voltak Krisztusról. Tizenkét éves korában szülei meg akarták szervezni a házasságát, de ekkor elszökött otthonról és belépett a kölni beginák közösségébe.[2] 15 éves kora óta Krisztus sebei (stigmatizáció) jelentek meg rajta, különösen a nagyhéten.[3]
Misztikus tapasztalatai és merev, elragadtatott állapotban történő látomásai miatt társai őrültnek tartották és megvetéssel bántak vele,[4] ami miatt 1259-ben visszatért szülőfalujába, ahol a helyi plébánosnál vállalt háztartásvezetést.
1267-ben megismerkedett a dominikánus Daciai Péterrel, aki a kölni rendházban tanult, és aki lelki vezetője, barátja és egyben életrajzírója lett.[5] Péter 1288-ban bekövetkezett halálát követően nincs pontos információ az életéről. Elhagyta a pap házát, és egy kis kolostorba költözött, ahol visszavonult, csendes életet élt haláláig, 70 éves koráig.
A leírások alapján látomásai voltak és démoni megjelenések kísértették fiatal kora óta. Daciai Péter említette a démonokkal vívott éjjeli borzalmas tapasztalatait, akik égési és más sérüléseket is okoztak neki.[6]
Először a stommelni templomkertben temették el. Maradványait többször áthelyezték: először a templomba, majd 1342-ben Nideggenbe, végül 1569-ben a jülichi Propsteikirchébe (prépostsági templom).
Az első, halála utáni csoda állítólag 1338-ban történt: Dietrich gróf, aki a köszvény következtében szinte bénult volt, miután megérintette ereklyéit, meggyógyultan távozott.[7]
A katolikus egyház 1908-ban boldoggá avatta.[8]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b http://www.fembio.org/biographie.php/frau/frauendatenbank?fem_id=5827, 2019. május 5.
- ↑ Christine Ruhrberg: Der literarische Körper der Heiligen. Leben und Viten der Christina von Stommeln (1242-1312) (= Bibliotheca Germanica 35). Tübingen/Basel 1995, ISBN 3-7720-2026-7, S. 55.
- ↑ Günther Bers: Die Verehrung der seligen Christina von Stommeln in Jülich vom 16. bis zum 20. Jahrhundert. Zur Kulturgeschichte einer Volksheiligen, (Veröffentlichungen des Jülicher Geschichtsvereins 9), Jülich 1986, ISBN 3-9800914-8-1
- ↑ Johannes Paulson: Vita Christinae Stumbelensis / Petrus de Dacia, Neudruck der Ausgabe Göteborg 1896, hrsg. V. Alf Önnerfors, Frankfurt a. M. 1985, S. 114.
- ↑ Peter Nieveler: Codex Iuliacensis. Christina von Stommeln und Petrus von Dacien. Ihr Leben und Nachleben in Geschichte, Kunst und Literatur, Mönchengladbach 1975, S. 60. ISBN 3-87448-079-8
- ↑ Andreas Fasel: Christina von Stommeln: Die rätselhafte Mystikerin aus dem Rheinland. 27.
- ↑ Christina von Stommeln (német nyelven). www.rheinische-geschichte.lvr.de. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
- ↑ Kölni – Magyar Katolikus Lexikon. lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2020. november 16.)
További információk
szerkesztés- Anja Ostrowitzki: Artikel Christina von Stommeln (1242-1312), Mystikerin (németül)
- Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.