Wikipédia

Körmöczi Emil

(1868–1949) orvos, belgyógyász, egészségügyi főtanácsos, igazgató-főorvos

Körmöczi Emil, születési és 1893-ig használt nevén Goldhammer Manó[4], névváltozata: Körmöczy Emil (Kecskemét, 1868. november 14.[5] – Budapest, 1949. december 19.) orvos, belgyógyász, igazgató főorvos, egészségügyi főtanácsos, Körmöczi Zoltán (1876–1958) fogorvos, lapszerkesztő bátyja.

Körmöczi Emil
SzületettGoldhammer Manó
1868. november 14.[1][2]
Kecskemét[1][2]
Elhunyt1949. december 19. (81 évesen)[3]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
HázastársaCsászár Ilona Mária
(h. 1941–1949)
Foglalkozása
  • orvos
  • belgyógyász
  • szerkesztő
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (1887–1893, orvostudomány)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Goldhammer Mór (1824–1918) és Stern Jozefa harmadik gyermekeként született zsidó családban. Hét testvére volt. Középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend Székesfehérvári Katolikus Főgimnáziumában végezte (1879–1887), majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója lett, ahol 1893. január 14-én orvosdoktorrá avatták.[6] Első páciensei között volt saját apja, aki 1893. január 13-án Jánosházán a vasúti kocsiból kilépve megcsúszott és esésekor súlyosan megsérült.[7] Félévig az egyetemi Gyógyszertani Intézeténél volt gyakornok, majd másfél évig külföldi tanulmányúton vett részt, ahol főleg a hematológiát tanulmányozta. Hazatérése után 1910-ig a Szent István Kórházban segéd- és alorvos, majd engedményes rendelőorvos volt. 1910-ben mint főorvos a Charité Poliklinika II. sz. Belgyógyászati Osztályára került. Az első világháború idején a Boráros téri Betegnyugvó-Állomáson és Kisegítő-kórházban teljesített szolgálatot. 1915 májusában a Vörös Kereszt-Egylet főorvosává nevezték ki.[8] 1918-ban a Charité Poliklinika igazgató-főorvosának választották.

1898-ban lépett be a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) tagjainak sorába; kezdetben úgynevezett bennlakó, laktanyás mentőnek hívták, majd ellenőrző orvos, s előléptetése után főorvos lett. Országszerte előadásokat és tanfolyamokat tartott. A BÖME 1922. augusztus 29-i közgyűlésén első főorvossá léptették elő.[9] Hamarosan pedig igazgató-helyettesi tisztséget nyert. 1925-től ő töltötte be az igazgató főorvosi állást.[10] Szolgálatai elismeréséül elnyerte a Mentő Egyesület bronz-, ezüst-, és aranyérmét. 1927 áprilisában a Mentőegyesület és a Charité Poliklinika fejlesztése körül végzett elévülhetetlen érdemeiért megkapta az egészségügyi főtanácsosi címet. 1931 áprilisi közgyűlésén a Pesti Izraelita Hitközség képviselőtestületének tagjává választották.[11] 1938 novemberében saját kérelmére nyugalomba vonult.

A német megszállás előtt két nappal, 1944. március 17-én bejelentette áttérési szándékát a református egyháznál, s 1944. május 11-én kikeresztelkedett a református vallásra. A háborút követően a József körút 28. szám alatt és lakásán, a XI. kerületi Mányoki utca 5-ben újból megkezdte belgyógyászati rendelését. 1946 és 1949 között a Deák Ferenc szabadkőműves páholy tagja volt.[12] Halálát tüdőgyulladás, szívizomelfajulás okozta.

A Mentők Lapja című szaklap felelős szerkesztője és kiadója volt. Részt vett a Gutenberg nagy lexikon és az Uj Idők lexikona szerkesztési munkálataiban.

Felesége Császár Ilona Mária volt, Császár Sándor és Göbölös Erzsébet lánya, akivel 1941. augusztus 19-én Budapesten kötött házasságot.[13]

Művei szerkesztés

  • Lymphaemiába átmenő súlyos anaemia esete. – A bacteriologiai vérvizsgálatok diagnosticus értékéről, különös tekintettel a septico-pyaemia kórismézésére. Fischer Aladárral. (Magyar Orvosi Archivum, 1897, 6.)
  • Adatok a pseudoleukemia tanához. Feldmann Ignáccal. (Magyar Orvosi Archivum, 1897, 4.)
  • Heveny lefolyású pseudoleucaemia esete. (Orvosi Hetilap, 1898, 2–3)
  • Az infectiosus megbetegedések hatása a leukaemiára. (Orvosi Hetilap, 1899, 51.)
  • Streptococcus-infectio által okozott polymyositis. (Polymyositis streptomycotica). (Orvosi Hetilap, 1902, 26.)
  • A vérbetegségeinek gyógyítása. Budapest, 1904
  • A vérvizsgálatokról, különös tekintettel a gyakorló orvos igényeire. (Gyógyászat, 1904, 42.)
  • Hosszú ideig fennálló, jódkáli adagolására megszűnő lázak tertiaer luesnél. (Gyógyászat, 1905, 4.)
  • Klinikai tapasztalatok normal laserum nagy mennyiségének bőr alá fecskendezésével. (Orvosi Hetilap, 1905, 28.)
  • Adatok Budapest malariaviszonyaihoz és a koratavaszi malaria tanához. (Orvosi Hetilap, 1908, 9.)
  • Az elvérzési halálról és annak meggátlásáról. (Jó Egészség, 1910, 20.)
  • A vérben előforduló, protoozonokat utánzó képletekről. (Orvosi Hetilap, 1910, 45.)
  • Adatok a granuloma malignum kryptogeneticum tanához. (Magyar Orvosi Archivum, 1911, 12.)
  • A megalonospleniával szövődött haemolytikus ikterusról. (Budapesti Orvosi Újság, 1913, 7.)
  • A nagy meleg által okozott balesetekről és az azoknál nyújtandó első segítségről. (Néptanítók Lapja, 1915, 33.)
  • Az idegen testek lenyelése folytán támadt balesetekről és az ilyenkor nyújtandó első segítségről. (Néptanítók Lapja, 1917, 46.)
  • A cukorbetegség korai felismerésének fontossága a diabetes therapiájában. (Gyógyászat, 1921, 51.)
  • Első segítséget miképen nyújtunk? Budapest, 1923
  • Az első segítségnyújtás. Budapest, 1929
  • A koratavaszi maláriáról és járványtani jelentőségéről. (Gyógyászat, 1929, 29.)

Díjai, elismerései szerkesztés

  • Vöröskereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvénye (1916)
  • Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1918)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  2. ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  3. ↑ a b FamilySearch Historical Records. (Hozzáférés: 2022. december 31.)
  4. ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 52014/1893. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1893. év 5. oldal 2. sor
  5. ↑ Születési bejegyzése a kecskeméti izraelita hitközség születési akv. 49/1868. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 1.)
  6. ↑ Orvosi Hetilap, 1893. január 22. (37. évfolyam, 4. szám)
  7. ↑ „Súlyos baleset”, Székesfehérvár és Vidéke, 1893. január 17. (Hozzáférés: 2023. január 1.) 
  8. ↑ Pesti Hírlap, 1915. május 28. (37. évfolyam, 147. szám)
  9. ↑ Pesti Napló, 1922. szeptember 1. (73. évfolyam, 198. szám)
  10. ↑ „A Mentőegyesület új igazgatója”, Egyenlőség, 1926. január 2. (Hozzáférés: 2023. január 1.) 
  11. ↑ Mult és Jövő, 1931. április (21. évfolyam)
  12. ↑ Kelet, 1950. január 1. (35. évfolyam, 1. szám)
  13. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest XI. kerületi polgári házassági akv. 427/1941. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. január 1.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Körmöczi_Emil&oldid=26094061”