Közép-Ázsia–Központ-gázvezetékrendszer
A Közép-Ázsia–Központ (oroszul: газопровод "Средняя Азия – Центр") az orosz Gazprom vállalat által ellenőrzött gázvezetékrendszer, amely Türkmenisztánból Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül Oroszországba tart.
Keleti ága az 1-es, 2-es, 4-es és 5-ös vezetékből áll, amelyek Türkmenisztán délkeleti gázmezőiről indul. A nyugati ág a 3-as vezeték, amely Türkmenisztán kaszpi-tengeri régióiból tart észak felé.[1] A két ág nyugat-Kazahsztánban találkozik. Innen észak felé futnak és csatlakoznak az orosz gázvezetékrendszerhez.
Technikai sajátosságai
szerkesztésÉves szállítási kapacitása 44 milliárd m³, ezt a tervek szerint 2010-re 55 milliárd m³-re emelik és további fejlesztésekkel a kapacitás 90 milliárd m³-re növelhető.
A kitermelt türkmén és üzbég földgáz zömét a Közép-Ázsia–Központ gázvezetékrendszer szállítja, főként a keleti ág, mivel a nyugati ág mellett a kitermelés körülményei sokkal rosszabbak. Az 1-, 2-, 4- és 5-ös vezetékekbe kerül a délkelet-türkmén mezőkről, főként a dauletabadi gázmezőről kitermelt földgáz. A keleti ág a dauletabadi mezőtől indul és a Tejen várostól keletre lévő Shatlyk mezőn keresztül tart az üzbég Xivába. Innen a rendszer északnyugati irányban szállítja tovább a gázt az Amu-darja folyó mentén a kungradi kompresszorállomásig, ahonnan a gáz legnagyobb része Kazahsztánon keresztül az oroszországi Alekszandrav Gáj faluban épült mérőállomásra kerül. A rendszer itt találkozik a Szojuz és az Orenburg-Novopszkov vezetékekkel. A mérőállomástól két vezeték északnyugatra, Moszkvába tart, két másik pedig a Volgán keresztül az Észak-Kaukázus-Moszkva átviteli rendszer felé.
A legtöbb vezeték átmérője 1020 és 1420 milliméter közt van.
A nyugati ágEkaremnél indul, a türkmén-iráni határnál és innen észak felé tart. Az Okarem és Nebit Dag közt a Kaszpi-tenger parti régiójában elszórtan elhelyezkedő mezők táplálják. A kazah Uzenen keresztül a Beyneu kompresszorállomásig fut, és itt csatlakozik a vezetékrendszer keleti ágához. Chelekentől délre a nyugati vezeték 710 milliméteres, Cheleken és Beyneu közt 1220 milliméteres.
Története
szerkesztésA rendszert 1960 és 1988 között építették. Az építkezés az üzbég Dzharkak gázmező felfedezése után kezdődött és az első szakasz 1960-ra készen állt.[2] Az 1-es és a 2-es vezetéket 1969-ben, a 4-est 1973-ban helyezték üzembe.[3] 1976-ban Shatlyk és Khiva között két párhuzamos vezetéket fektettek le. 1985-ben üzembe állt az 5-ös vezeték és 1968 és 1988 között a Dauletabad-Khiva vonalhoz hozzáadtak egy 1420 milliméteres átmérőjű vezetéket.[4]
A nyugati ág 1972 és 1975 között épült.[5]
2003-ban Saparmyrat Nyýazow akkori türkmén elnök javasolta a meglévő rendszer felújítását és egy új vezeték lefektetését a nyugati ággal párhuzamosan. 2007.május 17-én Vlagyimir Putyin akkori orosz elnök, Nurszultan Nazarbajev kazah és Gurbanguly Berdimuhammedow türkmén elnök memorandumot írt alá a projektről. 2007. december 20-án a három ország véglegesítette a megállapodást a Közép-Ázsia–Központ 3-as vezetékével párhuzamos új kaszpi vezeték megépítéséről.
A Kaszpi vezeték
szerkesztésEz a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
Az új Kaszpi vezetéket a türkmén Belek kompresszorállomás és az orosz Alekszandrov Gáj állomás közt tervezik megépíteni, a Kaszpi-tenger keleti partja mentén.[6] Türkmén és kazah földgázt fog szállítani, kapacitása évi 20 milliárd köbméter lesz és 2010 végére épül meg. Oroszországnak azért van szüksége a közép-ázsiai gázra, mert saját szibériai gázmezőinek kitermelése csökken és az oroszok nem kijvánják feladni az ellenőrzést az európai gázpiacon elért részesedésük felett, miközben a közép-ázsiai gázért nagy a verseny, többek közt a régióból szállítana földgázt az Európai Unió által támogatott tervezett Nabucco gázvezeték.[7]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Michael Fredholm (September 2005): The Russian Energy Strategy & Energy Policy: Pipeline Diplomacy or Mutual Dependence?, Conflict Studies Research Centre, elérés: 2008-09-03
- ↑ Martha Brill Olcott (2005 május): International Gas Trade in Central Asia: Turkmenistan, Iran, Russia and Afghanistan. Working Paper #28 Archiválva 2008. szeptember 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Stanford Institute for International Studies, elérés: 2008-09-03
- ↑ Privatization of the Power and Natural Gas Industries in Hungary and Kazakhstan World Bank Technical Paper No. 451, elérés: 2008-09-03
- ↑ Caspian Oil and Gas Archiválva 2008. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben International Energy Agency, elérés: 2008-09-03
- ↑ World Bank id. dok.
- ↑ John C. K. Daly: Turkmenistan, Natural Gas, and the West[halott link] Eurasia Daily Monitor, 2007. dec. 14.
- ↑ Russia seals Caspian gas pipeline deal: Russia seals Caspian gas pipeline deal Financial Times, 2007. dec. 20.
Külső hivatkozások
szerkesztésFordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Central Asia-Center gas pipeline system című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.