Kúpos fóka

A kúpos fóka (Halichoerus grypus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fókafélék (Phocidae) családjába tartozó faj.

Kúpos fóka
Pihenő kúpos fóka hím
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Ferae Rend: Ragadozók (Carnivora) Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia) Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia) Család: Fókafélék (Phocidae) Alcsalád: Phocinae Nem: Halichoerus Nilsson, 1820 Faj: H. grypus
Tudományos név
Halichoerus grypus Fabricius, 1791
Szinonimák
Halychoerus Boitard, 1842 Halichoerus griseus Nilsson, 1820 Phoca grypus Fabricius, 1791
Elterjedés
Elterjedési területe
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kúpos fóka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kúpos fóka témájú médiaállományokat és Kúpos fóka témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

A kúpos fóka Dél-Grönland, Kanada keleti partján, Izland, a Brit-szigetek, a Balti-tenger és Észak-Európa partjain él. 1982-ben 45 000 felnőtt állatra becsülték a teljes európai állományt. Három, egymástól elkülönülő populációja van: az Atlanti-óceán északnyugati térségében, a Balti-tengerben és Észak- és Nyugat-Európa atlanti partjain. Néha Északnyugat-Portugáliáig is eljutnak.

Alfajai

• Halichoerus grypus grypus Fabricius, 1791 - szinonimái: H. g. macrorhynchus és H. g. balticus
• Halichoerus grypus atlantica Nehring, 1886

Megjelenése

A hím hossza 3,5 méter, a nőstény 2,5 méter. A bika testtömege 315 kilogramm, a tehéné 200 kilogramm. A kúpos fókára jellemző a megnyúlt arcorr, így feje tipikusan kúp alakú. Ez különösen a hím esetében más fókáéval össze nem téveszthető fejprofilt kölcsönöz az állatnak. A felnőtt hímek bundájának színe sötét alapon szabálytalan világos foltozottságot mutat. Esetenként a fülkagylók körül kifejezett dudorodás látható, és a faj tetején egy világosabb mező alakul ki. A nőstény szőrzetét világos alapon többnyire kisebb sötét foltok tarkítják, ezért a hímnél jóval világosabbnak látszik. Az újszülöttek fehéres-bézs színűek. A szem elég nagy a jó látáshoz, mégsem létfontosságú. Az orr a zsákmány kiszimatolására szolgál. A bajuszserték a legkisebb rezdülést is érzékelik.

Életmódja

Az állat magányos vadász, a szárazföldön közösségi lény. A kúpos fóka körülbelül 40 évig élhet.

Tápláléka halak és gerinctelenek. A fókák táplálkozásukkal alkalmazkodnak a mindenkori kínálathoz. Nagy, nem túlzottan domború szaruhártyával ellátott szemükkel még a zavaros vízben is jól látnak. Vadászatkor azonban hallásuk és szaglásuk összehasonlíthatatlanul fontosabb, így még a vak fókák is könnyűszerrel juthatnak zsákmányhoz. A valódi fókaféléknek nincs külső fülkagylójuk, de olyan rendkívül érzékeny belső hallószervvel rendelkeznek, amely segítségükre van a halak üldözésében. Lemerüléskor ez a szerv bezárul, hogy a víz ne tudjon behatolni rajta. Ezek az állatok vadászatnál valószínűleg hasonló visszhanglokációs rendszert használnak, mint a delfinek. Pofájuk és bajuszszőreik meglehetősen érzékenyek: az üldöző fóka érzékeli az előle menekülő zsákmányállatok által kiváltott vízrezdüléseket. Amint a kúpos fóka felfedez egy halat, üldözőbe veszi, és mivel fürge, el is kapja. A szárazföldön egészen jól mozognak, és a meredek sziklák leküzdése sem kerül nagy fáradságukba.

A fóka vérének hemoglobin - tartalma magas, az állat akár húsz percig is képes a víz alatt tartózkodni. Vadászterülete több mint 100 méter mélységre terjed.

A kúpos fóka meglehetősen harapós kedvű állat. Ha a fókavadászok sarokba szorítják, főleg a hím nagy hevességgel rájuk támad, és veszélyes ellenféllé válik, mivel fogazata igen erős.

Szaporodása

A bika 6-10, a nőstény 5-6 évesen éri el az ivarérettséget. A párzási időszak földrajzi helytől függően szeptember és március között van. Párosodás idején a hímek igyekeznek háremet gyűjteni maguk köré. Nőstényeiket féltékenyen őrzik, és ezért a vetélytársakkal heves küzdelmekre kerül sor. A vemhesség egy évig tart, ennek végén 1 utód jön a világra. Az elválasztás 14-17 nap után következik be. A fiatalok a sziklás tengerpartokon születnek, és csak felnőtt szőrzetük kifejlődése után, mintegy 4-5 hetes korukban mehetnek a vízbe. Születésükkor 75 centiméter hosszúak és 15-20 kilogrammot nyomnak.

Érdekességek

• A kúpos fóka latin neve a görögből származik és azt jelenti "kis tengeri disznó".
• A kelta legendák gyermekeiket sirató, vagy férfiak megrontására törekvő, hangosan siránkozó fókafarkú sellőkről mesélnek.
• A tudósok az elpusztult fókák korát szemfogaik gyűrűjéből tudják meghatározni - ahogyan egy fa életkora is meghatározható évgyűrűinek számából.
• A kúpos fókák látszólag gyakran "sírnak" mivel nincs a szemükben keletkező nedvesség szabályozását szolgáló könnymirigy.
• Fogságban sikeresen kereszteződik a gyűrűsfókával (Pusa hispida).

Természetvédelmi helyzete

A régóta folyó intenzív üldöztetés miatt a kúpos fókák állománya az ötvenes évekre már olyan mélypontra jutott, hogy a vadászatot szigorúan korlátozni kellett. A fiatalok fehér bundája szinte világít a sötét sziklákon, könnyű prédaként szolgáltatva ki az állatot. Gyanítható, hogy a kúpos fóka eredetileg csak az úszó jégen ellett, ahogy a Balti-tengerben még ma is ez a helyzet. Lehet, hogy a jégkorszak után a jobban alkalmazkodó fókafajok szorították délebbre.

Képek és videó

• 

  Jól látható kúp alakú arcorra

• 

  A vízben

• 

  Párosodó kúpos fókák, az Egyesült Királyság partjain

• 

  Kúpos fóka koponya a londoni Grant Museum of Zoology-ban

• Videó partonlevő egyedekről

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6  
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  

További információk

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)