Wikipédia

K. Lengyel Zsolt

(1960) magyar származású német történész

K. Lengyel Zsolt (tkp. Lengyel Zsolt) történész, politológus, szerkesztő (Kolozsvár, 1960. november 23. –). Bátyjával 1974 nyarán települt ki Nyugat-Németországba, 1973-ban emigrált szüleihez. Három gyermeke 1993-ban született, Münchenben.

K. Lengyel Zsolt
Született1960. november 23. (63 éves)[1]
Kolozsvár[1]
Állampolgársága
Foglalkozásatörténész
Sablon • Wikidata • Segítség

Tanulmányai szerkesztés

1981–1982-ben újabb kori történelmet, politikatudományt és filozófiát hallgatott a heidelbergi Ruprecht–Karl Egyetem bölcsészkarán. 1982–1986 között elvégezte a Kelet- és Délkelet-Európai Történelem, Politikatudomány, valamint az Általános és Összehasonlító Irodalomtudomány szakokat a müncheni Lajos–Miksa Egyetem (LMU) bölcsészkarán. Itt 1986-ban M. A. (Magister Artium), 1992-ben Dr. phil. fokozatot szerzett. 1989–1992 között a Hanns-Seidel Alapítvány (München),[3] 1996–1999 között a Deutsche Forschungsgemeinschaft(wd) (Német Kutatási Közösség, Bonn) tudományos ösztöndíjasa. 2008-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen habilitált történettudomány szakon.

Munkássága szerkesztés

1983 óta publikál német és magyar nyelven. Magyar nyelvű esszé- és szakírói, könyvkiadói, szerkesztési és előadói tevékenységét az 1980-as évektől előbb nyugati magyar körökben fejtette ki, majd a politikai változások következtében Magyarországon és Erdélyben is folytatta. A müncheni Új Látóhatár Irodalmi és politikai folyóirat és a Szivárvány: Irodalmi, művészeti és kritikai szemle (Chicago) köréhez tartozott. Az 1951-ben megalapított Új Látóhatár utolsó három évfolyamában (1987–1989) a szerkesztőség és kiadóhivatal, a Szivárvány-nak 1988–1989-ben belső munkatársa volt. Párhuzamosan közreműködött az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Archiválva 2019. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (EPMSz, Bern) programszervezői és könyvkiadási munkájában. 1984–1988 között a müncheni KÖR egyetemista értelmiségi társaság egyik vezetője, 1988-ban a Motolla európai magyar ifjúsági lap (Bécs/München) „Körvonalak” című kulturális-művészeti mellékletének egyik szerkesztője. 2005-től a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom – Pax Romana Müncheni Csoportjának programbizottsági elnöke. 1993–1998 között az „Europa Annales. Balcanica – Danubiana -– Carpathica. Cultura – Historica – Philologica” (Budapest), 2000-től a Bécsi Napló (Bécs), 2003-tól a „Lymbus. Magyarságtudományi forrásközlemények” (Budapest) szerkesztőbizottságának tagja.

1984–2003 között a müncheni Lajos–Miksa Egyetem Kelet- és Délkelet-Európai Történeti Tanszékén előbb tudományos gyakornok, majd megbízott oktató, végül tanársegéd. 2005–2006-ban a müncheni egyetem finnugor tanszékén vendégoktató. Az 1980-as évek közepétől német történettudományi és hungarológiai szaklapok és intézetek külső munkatársa, szerzőként, szerkesztőként, tanácsadóként. 1982-ben csatlakozott a bajor kormány tudományügyi tárcája által támogatott, 1962-ben megalapított Ungarisches Institut München e. V. / Müncheni Magyar Intézet Egyesülethez ez (UIM/MMI),[4] amelynek 1984-től tudományos munkatársa, 1998-től ügyvezetője, 2002-től igazgató-elnöke. 1986–1988 között a Haus der Begegnung (Találkozások Háza, München) kulturális rendezvényszervezési munkatársa. 1984-től a Südosteuropa-Gesellschaft (Délkelet-Európa Társaság, München), 1994-től a Bayerisch-Ungarisches Forum (Bajor–Magyar Fórum, München),[5] 2000-től a Verband der Osteuropahistorikerinnen und -historiker e. V. (Kelet-Európa-Történészek Szövetsége, Marburg), 2004-től a Deutsch–Ungarische Gesellschaft in der Bundesrepublik Deutschland (Német–Magyar Társaság, Bonn/Berlin) tagja. 1987–1991 között az a fiatal erdélyi szász bölcsészek Siebenbürgische Semesterblätter (Erdélyi Szemeszteri Lapok, Gundelsheim/Neckar) című tudományos közlönyének egyik társszerkesztője, 1995–2007 között az erdélyi szász Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde (Erdélyi Honismereti Munkacsoport, Heidelberg) elnökségének tagja volt.

A Müncheni Magyar Intézetben a kezdetektől – egyebek mellett – az MMI két kiadványát, a „Studia Hungarica” könyvsorozatot és az „Ungarn-Jahrbuch” évkönyvet gondozza, 2002/2003-tól főszerkesztőként (a két sorozat néhány éve, az 53., illetve a 33. kötettől a regensburgi Pustet Kiadónál lát napvilágot). 1992-től az MMI – a müncheni és a budapesti kormányzat által államközi megállapodás alapján támogatott – bajor–magyar intézetté való kiépítésének a tervezője és szakreferense, 1999/2000-ben pedig müncheni lebonyolítója. Ezzel párhuzamosan, 1998/1999-ben elkészítette a „Bayern–Ungarn. Tausend Jahre” (Bajorország–Magyarország ezer éve) nemzetközi kiállítás koncepciójának előtervezetét, majd szerzőként, tudományos tanácsadóként és szerkesztőként közreműködött a 2001-ben Passauban megrendezett kiállítás előkészítésében, katalógusának összeállításában és sajtó alá rendezésében.

Az évezred első évtizedében munkásságának súlypontja a Müncheni Magyar Intézet hungarológiai szakirányának interdiszciplináris regionális tudományszakká való továbbfejlesztése a müncheni Lajos–Miksa Egyetemmel együttműködve, valamint a magyar kulturális kormányzat által társfinanszírozott, de továbbra is német egyesületi jog szerint szervezett Intézet tudományos-kulturális-művészeti rendezvényeinek a koncepcionális és szervezési lebonyolítása. Az Intézet 2009-es Regensburgba történt átköltöztetése után a Regensburgi Egyetem német nyelvű hungarológiai képzésének a megtervezője, tanára és vezetője, 2015-től a Hungaricum–Magyar Intézet (Hungaricum–Ungarisches Institut der Universität Regensburg), az egyetem történeti és filológiai karára betagolt tudományos Magyar Intézet igazgatójaként. A kulturális Magyar Intézet elnökeként 2010-től a bajorországi magyar diaszpóra nyelvoktatásának „konzuli modell”-ben való kibővítését és megszilárdítását kezdeményezte. A 2014/2015-ös tanévben az MMI új részlegének, a jelenleg (2019/2020) öt tagiskolát (és több, mint 400 diákot és 30 oktatót) átfogó Bajorországi Magyar Iskola (BMI) megalapítója és vezetője.

2017-től a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége (Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland, BUOD) elnökségi tagja, valamint az abban az évben megalakult Magyar Intézet Alapítvány (Stiftung Ungarisches Institut) elnöke. Utóbbi tisztségéből céltámogatásokat segíti az egyetemi Magyar Intézet oktatási és könyvtári munkáját. Ilyen munkaterv a Müncheni Magyar Intézet hungarológiai szakkönyvtára, amely 2018-ban adományozás útján a Regensburgi Egyetemi Könyvtár különgyűjteményévé vált (Ungarische Bibliothek der Universitätsbibliothek Regensburg).

Tudományos pályáján fő kutatási területei: Magyarország Kelet-, Kelet-Közép- és Délkelet-Európa kapcsolattörténeteiben, magyar–német–román kapcsolatok, a transzszilvanizmus politikai eszmetörténete, a hungarológia tudománytörténete, az osztrák neoabszolutizmus közigazgatás-, társadalom- és kultúrtörténete, Magyarország és a magyar nemzet képe a nyugati közvéleményben. Rendszeresen frissített személyi bibliográfiája hozzáférhető az MMI honlapján, valamint az MTMT portálon. 1993-ban „Auf der Suche nach dem Kompromiß“ című doktori értekezéséért elnyerte a Südosteuropa-Gesellschaft díját. 2010-ben Hiller István oktatási és kulturális miniszter a „Pro Cultura Hungarica“ emlékplakettel tüntette ki.[6] 2020-ban Áder János köztársasági elnök a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta neki a „hungarológia tudományterületén elért eredményei, valamint a magyar mint származásnyelv oktatásának bajorországi szervezése érdekében végzett magas szintű munkája elismeréseként”.

Válogatás könyvalakú publikációiból szerkesztés

  • Das neue Osteuropa von A–Z. Szerk. Peter Rehder. München, 1992 (társszerző)
  • Auf der Suche nach dem Kompromiß. Ursprünge und Gestalten des frühen Transsilvanismus 1918–1928. München, 1993
  • A kompromisszum keresése. Tanulmányok a 20. századi transzszilvanizmus korai történetéhez. Csíkszereda, 2007
  • Emigráció, szórvány, hungarológia. Válogatott írások 1985–2012. Budapest, 2012
  • Tükrözés és torzulás. Magyarország és a magyar kisebbségek képe a német politikai irodalomban 1993–1994. Budapest, 2014
  • Der gelehrsame Exilant. Eine kleine Biografie des Historikers Thomas von Bogyay. Regensburg, 2018
  • Magyar politikai enciklopédia. Főszerk. Pásztor Péter. Budapest, 2019 (társszerző)

További információ szerkesztés

K. Lengyel Zsolt publikációs listája
K. Lengyel Zsolt előadásainak jegyzéke
K. Lengyel Zsolt életrajza

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. december 21.)
  2. ↑ a b c Önkéntes ügyfélszolgálat. (Hozzáférés: 2023. április 6.)
  3. ↑ [1], A Hanns-Seidel Alapítvány honlapja
  4. ↑ [2], A Müncheni Magyar Intézet honlapja
  5. ↑ [3], A Bayerisch-Ungarisches Forum honlapja
  6. ↑ [4], Pro Cultura Hungarica díjat kapott K. Lengyel Zsolt
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=K._Lengyel_Zsolt&oldid=26862026”