A kakadufélék (Cacatuidae) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe tartozó család. 6 nem és 21 faj tartozik a családhoz. Maláj eredetű nevük részint hangutánzó, részint a madár hosszú életére utal.

Infobox info icon.svg
Kakadufélék
Fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
Fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Család: Kakadufélék (Cacatuidae)
Illiger, 1811
Alcsaládok és nemek
Elterjedés
Cockatoo range.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kakadufélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kakadufélék témájú médiaállományokat és Kakadufélék témájú kategóriát.

A családhoz tartozó fajok egymáshoz viszonyított rokonsági helyzete

Rendszertani felosztásukSzerkesztés

A családot három alcsaládra osztják:

PálmakakaduformákSzerkesztés

A pálmakakaduformák (Microglossinae) alcsaládja monotipikus

HollókakaduformákSzerkesztés

A hollókakaduformák (Calyptorhynchinae) alcsaládja 4 nemet számlál összesen 8 fajjal:

Valódi kakaduformákSzerkesztés

A valódi kakaduformák (Cacatuinae) alcsaládjába egyetlen nem két alneme tartozik 6-6 fajjal:

Egyes rendszerekben ezt az alcsaládot kakaduformák (Cacatuinae) néven a papagájfélék családjába illesztik be.

Származásuk, elterjedésükSzerkesztés

A család elterjedési központja Ausztrália. A hat nem közül négy:

A család legnagyobb neme a Cacatua. Ennek is Ausztráliában él a legtöbb faja, de élnek fajai Indonéziában (Lombok szigetétől keletre egészen Celebeszig és a Maluku-szigetekig) is. Legalább egy faja ugyancsak eljutott Új-Guineába, sőt a Salamon-szigetekre és a Fülöp-szigetekre is.

MegjelenésükSzerkesztés

Középnagy-nagy papagájok: testhosszuk 30-60 cm, tömegük 300–1200 g. A fejükön bóbitát viselnek, és azt mozgatni is tudják. Rendkívül erőteljes csőrük felső és alsó káváján is fogszerű bemetszés alakult ki. Az alsó káva szélesebb a felsőnél, így kemény héjak feltörésére is alkalmas. Némely fajok fültájékán sárga folt látható; sok faj viaszhártyáját részben tollak borítják. Koponyájuk egészen sajátos: a könnycsont és a halántékcsont között kialakult keskeny csonthíd körkörösen körbezárja a szemüreget.

Lábukon négy ujjából a két középső előre, a két szélső hátrafelé áll, így kiválóan meg tudják ragadni az ágakat. Farkuk — a nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) kivételével — rövid és lekerekített (Romhányi).

Hosszú szárnyukkal igen gyorsan repülnek; elérhetik a 70 km/h-t.

Életmódjuk, élőhelyükSzerkesztés

 
Hím sisakos kakadu (Callocephalon fimbriatum)
Ez a faj kitárólag Ausztráliában él

Fajaik sokféle élőhelyen fordulnak elő Ausztrália száraz szavannáitól egészen Indonézia és a Fülöp-szigetek trópusi esőerdőiig.

A fajok táplálkozási szokásai nagyjából megegyeznek; alapvetően gyümölcs- és magevők. Kivételként az ormányos kakadu (Cacatua tenuirostris) elég sok állati eredetű táplálékot eszik, főként hernyókat és férgeket.

Az utódnevelési időszakon kívül csapatosan élnek. A csapat mérete a néhány kis családi csoportoktól egészen több száz egyedig terjedhet. Az egyes fajok szokásai jelentősen különböznek. Ausztráliában egyes fajok nagy csapatait a gazdák valóságos istencsapásának tekintik, mert jelentősen pusztítják a megszállt gabonaföldeket.

Kifejezetten értelmes madarak. Egyik fajuknál, a pálmakakadunál (Probosciger aterrimus) még az eszközhasználatot is dokumentálták: a madár egy fadarabbal úgy ütögetett egy üreges fatörzset, hogy annak hangja kilométerekre elhallatszott.

Hang- és beszédutánzó képességük kiváló.

A legtöbb papagájhoz hasonlóan a kakaduk is jelentős kort érhetnek meg. A legöregebb dokumentált egyed, egy sárgabóbitás kakadu (Cacatua galerita) a londoni állatkertben pusztult el 82 évesen.

SzaporodásukSzerkesztés

A faodvakban fészkelnek; tojásaikon 18-30 napig kotlanak. A fiókák 35-120 nap múlva röpképesek. Az utódokat többnyire közösen nevelik fel, de a hollókakaduk (Calyptorhynchus nem) hímje nem vesz részt a költésben; az kizárólag a tojó feladata.

A korábbi feltételezések szerint nem szigorúan vett monogámok; olykor egy-két évente lecserélik társukat.

TartásukSzerkesztés

 
Maluku kakadu (Cacatua moluccensis)
ezt a fajt érintette legérzékenyebben a díszmadár célú vadbefogás

Nagyon régóta kedvelt díszmadarak. Elterjedési területükön a bennszülött lakosság is igen kedveli őket, főként A Fülöp-szigeteken és Indonéziában. A kereskedelmi célú befogás sok faj állományát nagyon lecsökkentette. Főképp a Maluku kakadu (Cacatua moluccensis), a fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba) és a pirosfarú kakadu (Cacatua haematuropygia) populációkat. Legtöbb fajuk ma már védett élőhelyén és szinte mindegyik faj szerepel a CITES valamelyik függelékében, amelyik szabályozza a vadon befogott állatok kereskedelmét. Délkelet-Ázsiában megkezdődött egyes fajok, elsősorban a kis sárgabóbitás kakadu (Cacatua sulphurea) fogságban tenyésztése is.

A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) ilyen szempontból kivételes fajnak számít köztük. Ennél a fajnál már a 19. század során megkezdődött a fogságban való tenyésztése. Mára a vadon befogott egyedek egyáltalán nincsenek a kereskedelemben, sőt a hullámos papagájhoz (Melopsittacus undulatus) hasonlóan ez a faj is domesztikált madárnak számít.

Természetes életmódjuknak megfelelő körülményeket nehéz fogságban biztosítani nekik (fokozott társaságigény a költési időn kívül, többnyire helyhez nem kötött, nomád jellegű életmód). Ezeket valamelyest lehet pótolni fokozott odafigyeléssel és gondoskodással, de nem éppen könnyen tartható madarak. Kifejezetten zajos természetük sem éppen lakásba való.

Ennek ellenére szinte minden fajuk kedvelt díszmadárnak számít. Főként az úgynevezett "fehér kakaduk" Cacatua a leginkább kedveltek.

Popkulturális hatásSzerkesztés

A Jégkorszak alkotóitól készült Rio gonosz szereplője egy kakadu, a neve Nigel, a gazdái a csempészek.

KépekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Th. Arndt: Lexikon der Papageien. Bretten: Arndt, 1996–2001. ISBN 3-9805291-0-X.
  • J. M. Forshaw: Australische Papageien. Bretten: Arndt, 2002–2003. Band 1 ISBN 3-9808245-1-9, Band 2 ISBN 3-9808245-2-7.
  • J. Bennett, D. Geering, D. Andrew et al.: Watching Wildlife Australia. Melbourne, London: Lonely Planet, 2000. ISBN 1-86450-032-8.
  • K. Simpson, N. Day & P. Trusler: Field Guide to the Birds of Australia. 6. Auflage. Ringwood: Viking, 1999. ISBN 0-670-87918-5.
  • Romhányi: Romhányi Attila, 1987: Papagájok. Natura, 79. old. helytelen ISBN kód: 963 223 126 5

További információkSzerkesztés