Főmenü megnyitása

Kanyaró Ferenc (Torda, 1859. május 25. – Torda, 1910. március 21.) kolozsvári unitárius gimnáziumi tanár, irodalomtörténész.

Kanyaró Ferenc
Született 1859. május 25.
Torda
Elhunyt 1910. március 21. (50 évesen)
Torda
Foglalkozása irodalomtörténész

ÉleteSzerkesztés

Tanulmányait szülővárosában és Kolozsvárt végezte. Kolozsvárt 1880-ben papi, 1885-ben az ottani egyetemen a magyar nyelvi, történelmi és bölcseleti szakból tanári oklevelet szerzett. 1880-ban a kolozsvári unitárius főiskola egyik elemi osztályának vezetésével bízták meg. Az írói kedvet a főiskola régi önképzőköre fejlesztette benne, ahol első pályaművét Kriza János bírálata ítélte jutalomra érdemesnek. 1883-ban tanára, Imre Sándor buzdítására kezdett behatóbb irodalomtörténeti kutatásokba. Abban az évben fölkutatta a fővárosi nagyobb könyvtárakban és az országos levéltárban a költő Zrínyi életéhez való adatokat. A főiskolán később iskolafőnök, 1886-ban segéd-, 1887-ben helyettes tanár lett; 1889-ben főiskolai könyvtárnoknak választották. 1887-ben Szabó Károly fölvette gyakornoknak az egyetemi könyvtárhoz, ahol 1891. szeptemberig működött. 1891-ben rendes tanárrá nevezték ki, beiktatásakor Zrínyi és Széchenyi című értekezését olvasta fel. 1889-től a székely történeti pályadíjalap jegyzője volt.

1890-ben a Magyar Tudományos Akadémia mint nyílt pályázaton győztest megbízta a Zrínyi Miklós élete és munkái című monográfia megírásával. 1892-ben egy székelyföldi útja után tanítványai segítségével rendszeresen kezdte gyűjteni népies költészetünk 18. és 19. századi termékeit. A gyűjteményt néhány kuruc költeményen kívül mintegy száz 19. század eleji tréfás dal és gúnyének, valamint kétszáznál több népballada teszi különösen értékessé. 1895-ben az országos kiállítás számára összeállította a régebbi unitárius irodalom nevezetesebb termékeit és egyúttal megkezdte bibliográfiai fölfedezéseinek közzétételét, melyek mintegy hatvan ismeretlen adalékkal szaporították Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárát.

A 16. és 17. századi magyar irodalomtörténetet és egyháztörténetet unitárius szempontból tanulmányozta, vitákat folytatott a reformátusokkal. Kutatásaiban mindig elsődleges forrásból merített. Főkép Zrínyi-tanulmányait becsülték sokra.

CikkeiSzerkesztés

Cikkei jelentek meg a Figyelőben (1885. Zrinyi szerelme, Még egyszer a Csokonai «Csók»-járól, 1886. Zrinyi születése, Zrinyi a hadíró, előbbire felelt Salamon Ferencz a Kisfaludy-Társaság felolvasó gyűlésén. 1. Bud. Szemle XLVII.), a Századokban (1886. Egy elfeledt magyar király: IV. Ferdinánd, Zrinyi a költő két levele), a Történelmi Tárba (1887. Montecuccoli és Zrinyi vitája, ezen addig elveszettnek hitt történelmi emléket ő fedezte föl, 1888. Zrin-Ujvár építése okai, 1890. Zrinyi ismeretlen munkája. 1896. A brassai-codex históriás énekei), a Keresztény Magvetőben (1888. Adatok a keresztény szó történetéhez, Aranyos-Rákosi Székely Sándor és Vörösmarty, 1888-90. Unitáriusok Magyarországon a XVI. és XVII. százévben, 1891. Zrinyi és Széchenyi, Legujabb magyar irodalomtörténetünk, 1892. Dávid Ferenc Debrecenben, A magyar Pantheon halhatatlanjai, Az üldözés napjaiból, 1892-95. Unitárius történetírás és Kálvin-orthodoxia, 1893. Balla Imre éneke, 1895. A CXV. zsoltár Báthory Zsigmond korában, A frankfurti egyetem hallgatói Erdélyből, A Krisztus nem-imádás tana 1570-ben, 1896. Unitárius vértanuk Eger vidékén, Király-hymnus a XVII. évszázban, Kolozsvári főiskolánk legrégibb történetéhez, 1897. Árkosi Tegző Benedek a szentháromságról; ezeken kívül könyvismertetések, birálatok); az Erdélyi Múzeumban (1892 Virágénekek a XVII. és XVIII. századból, Egy érdekes adat a Mondolatpörhöz, 1893. Régi magyar virágénekek, Apáthi Ferencz feddő-éneke, Bethlen Gábor diadaléneke, 1895. Székely népdal Oláhországról, 1896. A Vadrózsák egy félreértett helye s könyvismertetések); az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1893. Zrinyi legújabb epigonja, Bibliotheca Zrinyiana, A Zrinyiász és Zalán futása, 1895. A Zrinyiász valláserkölcsi eszméiről, Karácsonyi miniszterium Toroczóról, Ilosvai Péter életéhez, Gyöngyösi egy félreértett helye); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Régi magyar vitéz Kádár István éneke, A Zrinyiász kelte és költője); az Aranyosvidékben (1894. Naláczy István, Kiss János kéményseprő epitaphiuma, 1895. Torda legnagyobb fiai, Erdély első színésznője, Körmöczy József följegyzései, Déryné és egy fütty Tordáról, 1896. Torda botanikusairól, 1897. Új-Torda református papjai); a Tordai Emke-Emlékkönyvben (1894. Torda legnagyobb dicsősége); a Magyar Könyvszemlében (1895. A legrégibb unitárius énekes könyvekről, 1896. Erdély első bibliographusai, Salamon és Markalf legelső kiadása, Protestáns vitairatok Melius idejéből); az Unitárius Közlönyben (1895. Blandrata György); a Székely Nemzetben (1895. 54-59. sz. A székely nemzet története, felelet Jakab Eleknek); az Ellenzékben (1896. Bocskai szülőháza a XVI. és XVII. században.)

MunkáiSzerkesztés

  • Zrínyi ismeretlen munkája (Budapest, 1890)
  • Unitáriusok Magyarországon, tekintettel az unitárizmus általános történetére (Kolozsvár, 1891)
  • A Zrinyiász kelte és költője (Budapest, 1894)
  • Unitárius történetirás és Kálvin-orthodoxia. (Servet és Kálvin) (Kolozsvár, 1895) [Válaszul írta Révész Kálmán: Az unitárius történetírás legújabb remeke. Debrecen, 1895]
  • Adalékok Erdély régi irodalomtörténetéhez (Budapest, 1897).
  • Erdélyi népballadák és epikus énekek 1892–1905. Kritikai kiadás. 2015, Kriza János Néprajzi Társaság, Kanyaró Ferenc szétszóródott hagyatékát összegyűjtötte, szerkesztette, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi Olosz Katalin.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés