A Karéliai Front a szovjet Vörös Hadsereg egyik hadseregcsoportja volt a második világháborúban. Karéliában tevékenykedett.

A háborúbanSzerkesztés

A Karéliai Frontot 1941 augusztusában hozták létre, úgy, hogy az Északi Frontot kettéosztották, így készülve a Laningrád (a mai Szentpétervár) irányában támadó náci német hadsereggel és a finn hadsereggel való összecsapásra. A másik utódcsoportosulás a Leningrádi Front volt. A Karéliai Front a háború végéig létezett.

A Karéliai Front a Ladoga-tótól és a Szvir folyótól északra eső szektortól a Murmanszk közeléig nyúló területeket felügyelte. A finnekkel és a németekkel is harcban állt a szovjet–finn határ környékén. A háború statikus, korai szakaszában a Ladoga-tó és az Onyega-tó közti arcvonalat a frontfüggetlen 7. hadsereg foglalta el.

1944 folyamán a Karéliai Front a Leningrádi Fronttal együtt hajtotta végre a Finnország elleni végső győzelemhez és tűzszünethez vezető offenzívát. 1944 októberében a Karéliai Front hajtotta végre a győzelmes Petsamo-Kirkenes offenzívát a Wehrmacht ellen, elfoglalva Finnország északi részét, és kiűzve a németeket Norvégia Finnmark régiójából.

A Karéliai Front hajtotta végre az egyetlen arktikus körülmények közt lefolyt sikeres hadműveletet a modern hadviselésben. Az itt nyert tapasztalatokat a szovjet hadvezetés olyan fontosnak tartotta a japán Kvantung-hadsereg elleni mandzsúriai hadjáratban, hogy a Karéliai Front számos fontos tisztjét áthelyezték a bajkáli hadszíntérre.

ParancsnokaiSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Karelian Front című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.