Ladoga-tó

A Ladoga-tó (oroszul Ладожское озеро [Ládázsszkoje ózerá]) egy oroszországi édesvizű tó Karéliában és a Leningrádi területen, Szentpétervártól kb. 50 km-re északkeletre.

Ladoga-tó
Északi part
Ország(ok)	Oroszország
Hely	Karélia, Leningrádi terület
Vízgyűjtő terület	276 000 km2
Elsődleges források	Szvir, Volhov, Vuoksi
Elsődleges lefolyások	Néva
Hosszúság	219 km
Szélesség	138 km
Felszíni terület	17 700 km2
Átlagos mélység	51 m
Legnagyobb mélység	230 m
Víztérfogat	837 km3
Tszf. magasság	4,84 m
Szigetek	660
Elhelyezkedése
Ladoga-tó Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 60° 45′, k. h. 31° 30′60.75, 31.5
A Wikimédia Commons tartalmaz Ladoga-tó témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Területe 17 600 km². Ez Európa legnagyobb tava, a Föld 15 nagy édesvíz-tartalékának egyike. Körülbelül 210 kilométer hosszú és 130 kilométer széles, mélysége helyenként eléri a 225 métert. A tóba 32 kisebb folyó ömlik, de vizét csak egyetlen folyó, a Néva vezeti le.

Az elmúlt évtizedekben a mezőgazdasági és az ipari tevékenység jelentős környezeti károkat okozott, az eutrofizáció és a vízminőség romlása egyre nagyobb méreteket ölt a Ladoga-tónál, pedig ez az egyedüli otthona a kihalás szélére sodort édesvízi fókaalfajnak, a Ladoga-tavi gyűrűsfókának (Pusa hispida ladogensis).

A Ladoga-tó északnyugati részén található a Valaam-szigetcsoport (Valaamszkije osztrova), mely a Valaam-szigetből és több mint 50 kisebb szigetből áll. A központi szigeten lévő Valaam-kolostort a 14. században alapították és 1715-ben I. Péter parancsára újították fel. Évtizedeken át ez volt Oroszország egyik kulturális és vallási központja, melyet a cárok és az orosz egyház egyaránt támogatott.

A második világháború idején a befagyott tó jegén keresztül látták el a németek által körülzárt Leningrádot.

Források

• Varga Lajos: A Ladoga-tó. In: Természettudományi Közlöny, 1941. (73. évf.) 1126. sz. 533–537. oldal.
• Miről híres a Ladoga? In: Búvár (1960–1989), 1989. (44. évf.) 6. sz. 31. oldal.
• Sikerült megmenteni a Ladoga-tó fókáit. In: Természet Világa. Természettudományi Közlöny, 1987. (118. évf.) 1. sz. 31. oldal.