Bajkál-tó

tó Oroszországban

A Bajkál-tó (oroszul: Озеро Байкал / Ozero Bajkal, burjátul: Baykal-Nur, azaz gazdag tó) egy tektonikus eredetű hasadéktó (wd) amely a Jenyiszej folyó vízgyűjtő területén, Dél-Szibériában, Oroszországban található.

Bajkál-tó
Ország(ok)  Oroszország
Hely Szibéria
Vízgyűjtő terület560 000 km2
Típus hasadéktó
Elsődleges források Szelenga, Felső-Angara
Elsődleges lefolyások Angara
Hosszúság636 km
Szélesség79 km
Felszíni terület31 722 km2
Átlagos mélység744.4 m
Legnagyobb mélység1642 m
Víztérfogat23 615.39 km3
Part hossza2100 km
Tszf. magasság455.5 m
Szigetek 27
Települések Irkutszk
Elhelyezkedése
Bajkál-tó (Oroszország)
Bajkál-tó
Bajkál-tó
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 30′, k. h. 108° 12′Koordináták: é. sz. 53° 30′, k. h. 108° 12′
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Bajkál-tó
Világörökség
A Bajkál-tó, háttérben Olhon szigetével
A Bajkál-tó, háttérben Olhon szigetével
Adatok
OrszágOroszország
Világörökség-azonosító 754
TípusTermészeti helyszín
KritériumokVII, VIII, IX, X
Felvétel éve1996
Elhelyezkedése
Bajkál-tó (Oroszország)
Bajkál-tó
Bajkál-tó
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 53° 18′ 10″, k. h. 108° 00′ 17″
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat.

Víztérfogat szerint a Föld legnagyobb édesvizű tava, amely a világ tavai édesvizének 22–23%-át tartalmazza,[1][2] többet, mint az észak-amerikai Nagy-tavak együttvéve.[3] Ez egyben a világ legmélyebb tava,[4] maximális mélysége 1642 méter.[5] Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig sokszor Dalaj-Nor, vagyis szent tenger néven.

A tavat és a környező területeket egyedülálló növény- és állatvilág jellemzi, sok állatfaj endemikus. Az egyedi ökoszisztémájára való tekintettel a tavat és környező területét 1996-ban felvették a világörökségek közé.

A legközelebbi nagyváros Irkutszk.

Földrajz szerkesztés

A 636 km hosszú és 25–79 km széles tó a legnagyobb édesvizű tó Ázsiában (31 722 km²), egyben a Föld legmélyebb tava. Az egyik legutóbbi expedíció tengeralattjárói 1640 méter mélyre terveznek lemerülni a tó mélyére (korábban 1637 m-re, ill. 1620 m-re jutottak), azonban egy baleset miatt a merülés csak 1580 méter mélységig sikerült. A tó vízszintje a tengerszint felett 455 méteren fekszik, átlagmélysége 744 méter.

A tó neve valószínűleg a burját-mongol bajgal szóból származik, ami természetet jelent. Kora körülbelül 25-30 millió év, amivel a Föld egyik legöregebb tava. A tó a Kelet-afrikai-árokhoz hasonló hasadékvölgyben (rift), a Bajkál-árokban alakult ki. A környező vidék szeizmikusan aktív: sok hőforrás található a partvidéken illetve a meder alján is, és a földrengések sem ritkák a tó vidékén.

A tó feneke 1186 méterrel a tengerszint alatt található, és ezzel ez a Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 615 km³, ami a mélysége miatt nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes űrtartalmával. A fenekén egy hét kilométer vastagságú üledék van.

A tavat hegyek veszik körül, a vízben pedig több sziget található, melyek közül a legnagyobb az Olhon, ami 72 km hosszú. Az Olhon szigeten található a mítikus sámán szikla, mely előtt a legenda szerint Dzsingisz kán is meghajolt. A Bajkál szívének is nevezik a szigetet, ahol máig sámánok élnek. A tavat több mint 300 folyó táplálja, köztük a jelentősebbek: Szelenga, Uda, Barguzin, Felső-Angara és a Turka. A tó egyetlen lefolyása az Angara.

A tó vizének jellegzetessége, hogy nagyjából 40 méter mélységigig átlátszó. A vize rendkívül tiszta és jó minőségű, magas az oxigéntartalma, alacsony az ásványianyag-tartalma. A szovjet időkben papírgyárat építettek a tó partjára, melyet napjainkban zártak be, így már nem szennyezi a tó vizét.

A tó januárban befagy, majd májusban felenged. Augusztusban a víz hőmérséklete 12 °C, de a partoknál előfordul, hogy a 20 °C-ot is eléri. A szél által keltett hullámok 5 m magasak is lehetnek.

Élővilág szerkesztés

A tónak rendkívüli gazdag és változatos élővilága van, közel 1200 állat- és 600 növényfajnak ad élőhelyet. A Bajkál-tó körül máig érintetlen őserdők terülnek el, s az itt élő emberek békében és harmóniában élnek a számukra tengerként tisztelt víztömeggel.


Állatvilág szerkesztés

Az állatfajok közül kiemelkedő a tó minden részén megtalálható bajkáli fóka vagy nerpa, a Föld kevés édesvízi fókafajának egyike. Illetve a fókához hasonló, tengeri eredetű bajkáli omul. Itt található meg az amula maréna, valamint a tokhal, mely az értékes fekete kaviárt adja.

Települések szerkesztés

Környezeti ártalmak szerkesztés

A második világháború befejezése után a tó környezetének iparosodása felgyorsult, különösen a transzszibériai és a Bajkál-Amur vasútvonalaknak köszönhetően. Papír- és cellulózgyárak épültek Bajkalszk (1966) és Szelenginszk közelében. A tavon a halászat ipari méreteket öltött. A tó partján fekvő városok, – köztük Bajkalszké, – méretben és lakosságszámban egyre növekszik. A települések és az ipar szennyvizét gyakran tisztítatlanul engedik a tóba.[6] A tó környékét az erdőirtások fenyegetik. Ezek mind hozzájárulnak a tó vizének és a környező tájnak a szennyezéséhez és pusztulásához.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Environmental Organic Chemistry, 2, Wiley Interscience, 1052. o. (2003). ISBN 9780471350538 
  2. Ecology and Conservation of Fishes. CRC Press, 116. o. (2012). ISBN 978-1-4398-9759-1 
  3. 1001 natural wonders : you must see before you die, preface by Koichiro Mastsuura, 2009, London: Cassell Illustrated, 620. o. (2010. március 17.). ISBN 9781844036745 
  4. Deepest Lake in the World. geology.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  5. Lake Baikal - MORPHOMETRIC DATA. users.ugent.be. [2019. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 16.)
  6. russland.RU - Verschiedenes. web.archive.org, 2011. november 13. [2011. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 16.)

További információk szerkesztés

 
Wikihírek
A magyar Wikihírekben további információk találhatóak Kutatóexpedíció a Bajkál-tó mélyén témában.