Karancs (település)
Karancs (horvátul: Karanac) falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Hercegszöllőshöz tartozik.
| Karancs (Karanac) | |
 | |
| A református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Hercegszöllős |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31315 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 658 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Terület | 20,72 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 40″, k. h. 18° 41′ 02″45.761000°N 18.684000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 40″, k. h. 18° 41′ 02″45.761000°N 18.684000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Karancs témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
szerkesztésEszéktől légvonalban 21, közúton 29 km-re északra, községközpontjától 3 km-re nyugatra, Baranyában, a Drávaszög középső részén, a Báni-hegység déli lábánál, Pélmonostor és Hercegszöllős között fekszik. Karancs 926 lakosával a második legnagyobb települése a községnek. Nyolc utcája van: Kolodvorska (Vasútállomási), Petőfi Sándor, Nikola Tesla, Ivo Lola Ribar, Baranjska (Baranyai), Tin Ujević, Radnička (Munkás) és Sunčana (Napos) utca. A faluhoz tartozik még a Karancsi-puszta és a Karancsi téglagyár.
Története
szerkesztésKarancs határa már az ókorban is lakott hely volt. A „Donje polje – Prosina” lelőhely[2] leletei a szántóföldi művelés következtében nagyrészt megsemmisültek. A megmaradt leletek alapján római villa rustica és a mellette fekvő temető maradványaira következtettek. A közelében római út maradványait is megtalálták.
A települést 1357-ben említik először „Karanch” alakban abban az oklevélben, melyben a pécsi káptalan I. Lajos királynak jelenti, hogy Herczeg Péter fiát Pétert „baranyavármegyei” Szölős nevű birtokba „a határ megjárása után minden ellenmondás nélkül” beiktatta.[3] Zsigmond király 1390-ben, 1426-ban és 1428-ban három adománylevelet is kiadott a településről hívei számára. Valamennyi oklevélben „Karanch” alakban írják a település nevét. Mátyás királytól két adománylevél származik a falura 1468-ból és 1474-ből. Az 1468-as oklevélben már „opidum Karancz” alakban mezővárosként említik.[4] 1474-ben Baranyavár tartozéka volt. A Kórógyi, a monoszlói Csupor és a dengelegi Pongrácz család birtoka volt.
A török 1526-ban szállta meg. A török uralom idejében három falu volt a mai Karancs területén: Árki, Karancs és Rév. Árki a mai Karancstól északnyugatra egy völgyben feküdt, ahol ma szőlőültetvények vannak, Rév pedig a falu Keskend felé eső határában volt. Az 1591-es török adókönyv szerint Árki 10 adózóval, Karancs 82 adózóval rendelkezett, Rév pedig lakatlan település volt. Az adókönyv nevei alapján a két népességgel rendelkező falut magyarok lakták.[5] A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A felszabadítás után Karancs a dárdai uradalom része lett.
III. Károly király Dárdát minden tartozékával együtt az itáliai származású Veterani Frigyes császári tábornagynak adományozta. Miután Veterani Frigyes 1695-ben elesett a lugosi csatában, özvegye és fia Veterani Gyula kérték beiktatásukat a dárdai uradalomba, amelyet a pécsi káptalan végre is hajtott. 1749-ben a dárdai birtokot az egyik leghatalmasabb magyar nemesi család leszármazottja, gróf Esterházy Károly vásárolta meg, akitől fia Esterházy Kázmér örökölte. Ő 1779-ben kápolnát építtetett a településen, melyet 1830-ban templommá bővítettek. A következő birtokos János Kázmér gróf 1842-ben kénytelen volt eladni az uradalmat a német Georg Wilhelm von Schaumburg Lippe hercegnek. Fia, Adolf herceg 1916-ban a dárdai uradalmat eladta a Magyar Mezőgazdasági Banknak. A bank fenntartotta az uradalom korábbi igazgatását, de nem sokkal később, 1917. augusztus 22-én megvált tőle a „Magyarbólyi farm” javára.
A környező többi faluhoz hasonlóan Karancs területeinek nagy része szőlő és erdő volt. A gazdák kiváló borokat termeltek. A királyi posta útvonala is áthaladt a településen. A faluban több kisiparos (cipészek, szabók, kádárok, esztergályos) és egy kereskedő is működött. Gazdag legelőin jelentős állatállományt tartottak, ezeket vásárokon adták el. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 38%-a szerb, 29%-a horvát, 20%-a magyar, 7%-a jugoszláv, 2%-a német nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 926 lakosa volt.
Népessége
szerkesztés| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.037 | 1.525 | 1.474 | 1.679 | 1.680 | 1.665 | 1.674 | 1.886 | 1.469 | 1.569 | 1.773 | 1.670 | 1.491 | 1.466 | 1.065 | 926 |
(1869-től településrészként, 1991-től önálló településként. 1921-ben és 1931-ben lakosságát Hercegszöllőshöz számították.)
Gazdaság
szerkesztésA településen hagyományosan a mezőgazdaság, az állattartás és a szőlőtermesztés képezi a megélhetés alapját. Itt működik a Belje Rt. szőlészeti részlegének gépállomása, valamint központi kooperációs osztálya és a faluban van a borospincék egy része is. A falu számára mára meghatározó gazdasági ágazattá vált a falusi turizmus. Ennek révén Karancs mint „etno-falu” vált messze földön ismertté sok hazai és külföldi vendéggel.
Nevezetességei
szerkesztés- Szent Donát püspök és vértanú tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1830-ban építették a korábbi kápolna bővítésével Esterházy Kázmér költségén. 1878-ban a templomot megújították. Egyhajós épület félköríves apszissal és a főhomlokzatból rizalitosan kiemelkedő harangtoronnyal. A templombelső csehsüvegboltozatos. A templomnak két oltára van: a főoltárt Szent Donátnak, a mellékoltárt Szűz Máriának szentelték. A 10 regiszteres, egymanuálos, pedálos orgonát 1924-ben Angster József pécsi műhelyében építették. 1991-ben a szerbek súlyosan megrongálták, majd a háború után 1997-ben felújították.
- A református templom 1808-ban épült a korábbi templom[8] helyén. 1869-ben a toronyba villám csapott, mely súlyos károkat okozott benne. Azóta a torony csúcsán csillag helyett villámhárító látható. Orgonáját Moser Lajos orgonaépítő mester készítette 1862-ben. Az első világháborúban számos sípja megsemmisült. 2006-ban teljesen felújították. A templomot 1983-ban, 1998-ban és 2004-ben javították.
- A Szent Stefan Štiljanovićnak szentelt szerb pravoszláv templomot 1988-ban kezdték építeni, de a háború miatt véglegesen csak 2002-re épült meg. Új ikonosztázát 2009. július 25-én szentelték fel. 1991 óta Karancsnak önálló parókiája van, azelőtt Hercegszöllőshöz tartozott.
Neves karancsiak
szerkesztés- Weininger Andor festő
Oktatás
szerkesztésA településen a Hercegszöllősi Általános Iskola területi iskolája működik és a Nyuszi óvodának is van helyi csoportja.
Sport
szerkesztés- Az NK Polet Karanac labdarúgóklubot 1929-ben alapították, de a Polet nevet csak 1959 óta viseli. A csapat ma a megyei 2. ligában szerepel.
Egyesületek
szerkesztés- A Karancsi önkéntes tűzoltó egyesületet 1892-ben alapították. Az egyesületnek ma már 93 tagja van.
- ZANTO (Zamijenite nam tugu osmijehom) „Váltsátok fel a bánatot mosollyal” Ifjúsági Egyesület 2001-ben alakult.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3741.
- ↑ Anjoukori okmánytár VI. kötet 588.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása – A Baranya megyei Levéltár évkönyve Pécs, 1979.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5898.
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztésA megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
