Kelemen Imre (jogász)

teológus, jogász, egyetemi tanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 25.

Kelemen Imre (Zalatárnok, 1745. február 26.Pest, 1819. március 26.) teológus, jogász, egyetemi tanár, jezsuita szerzetes; először dolgozta fel a magánjog hazai történetét. Sok tételét vette át Huszty Istvántól.

Kelemen Imre
Született1745. február 26.[1]
Zalatárnok
Elhunyt1819. március 26. (74 évesen)[1][2]
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • teológus
  • egyetemi oktató
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelemen Imre témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása

szerkesztés

1766-ban lépett be gimnáziumi és bölcsészeti tanulmányok után a jezsuita rendbe. Kassán hittudományt, 1771. novembertől Székesfehérvárt retorikát és költészettant tanított a rend feloszlatásáig, ami nagy csapásként érte 1773-ban. Ezt követően Nagyszombatban jogi tanulmányokat folytatott, ahol a politikai tudományokban kitűnt, a Mária Terézia magyar királynő által kitűzött díjak egyikével jutalmazták előmenetelét. 1775-ben doktorátust szerzett. 1776-ban, a győri jogakadémia megalapításakor a magánjog rendkívüli, később rendes tanárává nevezik ki; majd a pécsi intézet ideiglenes aligazgatója volt. 1786-tól a magánjog tanára Fehérvárott, majd Gyöngyösön is tanított. 1793-tól 1817-ig a pesti egyetemen Nittray professzor nyugdíjba vonulása után magánjogot és tiszti írásmódot adott elő; a jogi karon ő volt a magánjog első hivatásos művelője. Előadásait tanártársai többségétől eltérően nem tankönyvekből, hanem saját jegyzeteiből tartotta. Latin nyelvű munkáit sokáig használták, magyarra és németre is lefordították őket. Három ízben (1796, 1797, 1807) a fakultás dékánja, két alkalommal is, 1799–1800-ban és 1809–10-ben volt az egyetem rektora. Baranya, Zala és Zágráb vármegyében táblabíróvá. a keszthelyi Georgiconban ülnökké választották. 1817. november 30-án betegsége miatt nyugdíjazását kérte. Családi élete nem volt boldog, felesége a szüléskor megőrült, évekig ápolták egy bécsi intézetben.
Szülőfalujában általános iskola, Zalaegerszegen utca viseli nevét. Kelemen Imre 1819. március 26-án, Pesten hunyt el.

Munkássága

szerkesztés

Leginkább magánjoggal foglalkozott, először dolgozta fel annak hazai történetét és ő kezelte először önálló jogágként a magánjogot. Egyik főműve az 1814-ben, Pesten, 4 kötetben megjelent Institutiones iuris hungarici privati (magyarul: Magyar hazai polgári magános törvényről írt tanítások Pest, 1822; 3 köteteben, fordította: Czövek István. Németül: Darstellung des ungarischen Privatrechts Wien, 1818; 5 kötetben, [1] az akkori magyar magánjog egyetlen német nyelvű összefoglalása). A polgári jog egész rendszerét összefoglaló munka első kötete a bevezetést és a személyek jogát, a második és harmadik a vagyonjogot, a negyedik a törvénykezést tartalmazza. A művet római és német jogi alapok felhasználásával írta Kelemen, stílusa világos és érthető. Úttörő módon Werbőczytől eltérő gondolatmenetet követ. A három kötet a római jog szerint a De personis, De rebus ill. De actionibus címet viseli, ezenkívül tartalmaz egy függeléket a per- és iratformákról. 1814-es kiadásának 3000 példánya azonnal elfogyott. Az elismerő királyi leirat hatására az 1818-as második kiadás elé egy történeti bevezetőt is írt (Historia juris hungarici privati, documentis ac testimonis illustrata quam eluculratus est Budae, 1818) (Magyarul. A magyar törvény históriája Pest, 1820; fordította nagyjeszeni Jeszenszky Miklós), amely azonban nem a mai értelemben vett jogintézmény-történet (ez akkor még nyugaton sem létezett), inkább politikatörténet. A mű egyes részletei kisebb szakmai vitát eredményeztek a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban Kövy Sándor és Kelemen (illetve az őt védő tanítványa, Szlemenics Pál) között. A munka hatalmas jelentősége abban rejlik, hogy Werbőczy István és Frank Ignác magánjogi munkásságát és műveit köti össze.Feldolgozta a római és német természetjogi szakirodalmat is. Johann Gottlieb Heineccius, német jogtudós módszerét követve önálló elméleti tanokat fejtett ki.

  • Propositiones ex universo iure ungarico, quas in reg, scient. Universitate pestiensi anno 1808. publice propugnacolas suscepit comes Jos. Teleki de Szék, Pestini
  • Propositiones ex universo iure ungarico, quas in reg, scient. Universitate pestiensi anno 1812. publice propugnacolas suscepit Ladislaus Piestyánszky, Pestini
  • Institutiones iuris hungarici privati. Pest, 1814 [2]

Előadásai után készült kéziratok

szerkesztés
  • Praelectiones ex historia juris privati ungarici Kelemen Imre conscripsit Stephanus Horvát 1805
  • Institutiones juris Hungarici connotavit Josephus Bernát 1808

Külső hivatkozások

szerkesztés
  1. a b BnF-források (francia nyelven)
  2. Kelemen, Emerich von (BLKÖ)

További információk

szerkesztés
  • Bátyka János: Kelemen Imre (1744-1819). In: Jogi professzorok emlékezete. Budapest, 1935. p. 24-30.
  • Horváth Attila: A magyar magánjog történetének alapjai. Budapest: Gondolat, 2006. p. 173.
  • Kállay István: Kelemen Imre (1744-1819) In: Magyar jogtudósok (szerk.: Hamza Gábor, Siklósi Iván) Budapest: ELTE Eötvös Kiadó, 2014. p. 9-20.
  • Magyar Életrajzi Lexikon. 1. kötet. szerk.: Kenyeres Ágnes Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés