Főmenü megnyitása

Kemény G. Gábor (eredetileg Krausz Gusztáv; Kassa, 1915. június 2.Budapest, 1981. november 8.) történész, irodalomtörténész, bibliográfus. Fia Kemény Gábor (1948) nyelvész.

Kemény G. Gábor
Született Krausz Gusztáv
1915. június 2.
Kassa
Elhunyt 1981. november 8. (66 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész,
irodalomtörténész,
bibliográfus

ÉletútjaSzerkesztés

Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia–történelem szakán végezte, ahol 1937-ben tanári, 1944-ben bölcsészdoktori oklevelet kapott.

1943–1944-ben a Statisztikai Tudósító és a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Kisebbségi Intézete munkatársaként dolgozott. 1945-ben részt vett a Dunai Munkaközösség, majd a Magyar–Román Társaság és a Mocsáry Kollégium megalapításában. 1945 májusától augusztusig az Anonymus Könyvkiadó lektora, 1945 és 1957 között az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának osztályvezető-helyettese volt. 1957-től 1962-ig az MTA Irodalomtörténeti Intézete Bibliográfiai Osztályának tudományos osztályvezetőjeként, 1962 és 1980 között az OSZK Sajtóosztályának, illetve Tájékoztatási Főosztályának tudományos főmunkatársaként tevékenykedett. 1973-ban megalapította és 1980-ig vezette az MTA Nemzetiségi Bibliográfiai Kutatócsoportját.

A Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagja volt. 1960-ban megszerezte az irodalomtudományok kandidátusa címet.

MunkásságaSzerkesztés

„Tudós volt, a valóságot kutatta, nem törődött a politikai széljárásokkal. De végső fokon mégis politizált, egész életművével, amely a szomszédokkal való megértésre, barátságra törekedett.”

Niederhauser Emil Kemény G. Gáborról[2]

Magyarország 19. századi történetét, főként a magyarországi és a kelet-közép-európai nemzetiségek és nemzeti kisebbségek helyzetét kutatta. A magyar nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében című egyetemi doktori értekezése 1946-ban, majd 1947-ben is napvilágot látott. Katus Lászlóval folytatta az I. Tóth Zoltán által elkezdett magyar történeti bibliográfia kiadását. Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában című dokumentumgyűjteményének hétkötetnyi anyaga 1952 és 1999 között jelent meg. 1962-ben válogatást tett közzé a magyarság és a szomszédos népek kapcsolatának évszázadait bemutató szövegekből. Számos cikket és monográfiát szentelt Mocsáry Lajos életének és pályafutásának, válogatott műveit 1958-ban adta ki. Szintén életrajzi tanulmányokban elevenítette fel Teleki László emlékezetét. Az ő írásaiból 1961-ben tett közzé kétkötetes forrásválogatást.

Főbb műveiSzerkesztés

Monográfiák, tanulmánykötetekSzerkesztés

  • Így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom története 1918–1938 (Budapest, 1940)
  • A magyar nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében 1790–1918 (Budapest, 1946, 1947)
  • Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban (Budapest, 1957)
  • Mocsáry Lajos és a nemzetiségek (Budapest, 1960)
  • Mocsáry Lajos 1826–1916. Életút és pályakép (Budapest, 1977)
  • Kapcsolatok vonzásában. Tanulmányok (Bratislava – Budapest, 1977)
  • A dunai mikrokozmosz. Kemény G. Gábor kiadatlan írásai (Békéscsaba, 1984)

Szerkesztett kötetekSzerkesztés

  • Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában I–VII. (Budapest, 1952–1999)
  • Mocsáry Lajos válogatott írásai (Budapest, 1958)
  • Magyar történeti bibliográfia 1825–1867 IV. Nemmagyar népek – nemzetiségek (Katus Lászlóval; Budapest, 1959)
  • Tanulmányok a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok köréből I–III. (Budapest, 1961)
  • Teleki László válogatott munkái I–II. (Budapest, 1961)

JegyzetekSzerkesztés

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  2. Niederhauser Emil: Kemény G. Gábor (1915–1981). Századok, 1982. 1. sz. 189. o.

ForrásokSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés