Főmenü megnyitása

Kerekes Árpád

vasesztergályos, pártmunkás, Szamuely Tibor halálvonatának állandó tagja

Kerekes Árpád, olykor Kohn-Kerekes, illetve Kohn Kerekes (Losonc, 1896. november 20.Budapest, 1919. december 29.) vasesztergályos, pártmunkás, Szamuely Tibor halálvonatának állandó tagja.[1]

Kerekes Árpád
Kerekes Árpád.jpg
Született 1896. november 20.
Losonc
Elhunyt 1919. december 29. (23 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
SzüleiKerekes Ignác, Kohn Etel
Foglalkozása vasesztergályos, pártmunkás
Halál okakivégzés
A Wikimédia Commons tartalmaz Kerekes Árpád témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A kommünigSzerkesztés

18 évesen besorozták; Pólába vitték el, ahol kiképezték. A cattarói matrózlázadás idején a lázadók iránti szimpátiájának adott hangot, s emiatt kényszermunkára ítélték.[m 1] Az őszirózsás forradalom alatt kiszabadították, s szüleihez ment Losoncra. Itt jelentkezett a Nemzeti Tanácsnál: polgárőr lett, ám nem sokáig maradt szülővárosában, hamarosan Budapestre ment, ahol 1918 végén belépett a KMP-be. A Vörös Ujság szerkesztőségének feldúlása után a KMP szervezte védőgárda tagja volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság (1919. március 21. – 1919. augusztus 1.) alatt a Lenin-fiúk karhatalmi különítmény tagja volt, s a 133 nap alatt elkövetett kegyetlenkedései tették hírhedtté. Feladata az ellenforradalmi megmozdulások leverése, a megtorlás volt. Időközben képezte magát; rendszeresen olvasta a Közoktatásügyi Népbiztosság politikai írásait.

A proletárdikatúra utánSzerkesztés

Mint Szamuely főhóhérját, már a bukás napján letartóztatták a Batthyány-palotában (akkor Kun-Vágó laktanya), augusztus 29-én pedig elszállították a Margit körúti fogházba. Tárgyalását két társával, Sturcz Károllyal és Kovács Lajossal együtt tartották. A korabeli sajtó erről így írt:

„Kohn-Kerekes Árpádot kérdezi ki a biróság, a Szamuely-vonat utirányai felől. A főhóhér értelmesen, messze hallható hangon mondja el, merre jártak. Szolnok, Cegléd, Sopron, Kapuvár, Röjtök. Csorna ismét Sopron, egy-egy állomás, amely derék magyar emberek életét kivánta áldozatul és özveggyé és árvákká tett embereket, mert Szamuely vérszomja vért, vért, minél több vért követelt.” Korvin Ottó, a Belügyi Népbiztosság Politikai Nyomozó Osztályának egykori vezetője 1919. december 17-én Kerekesről az alábbiakat írta börtönnaplójába: „Kohn-Kerekes Árpádot, kit szintén halálra fognak ítélni, én nem tartom bűnösnek.” A budapesti büntetőtörvényszék 1919. december 20-án 18 rendbeli gyilkosság és 3 rendbeli rablás bűntette címén halálra ítélte. Kivégzése napján Kerekes levelében gyilkosságairól a következőket írta: „...mindent Szamuely Tibor parancsára tettem. A kegyetlenkedésről szóló vád[ból], amit ellenünk emeltek a tárgyaláson, semmi sem igaz, ezt nyugodt és tiszta lelkiismeretemmel mondom utolsó órámban. Mert pediglen befejezve tiszta és nyugodt lelkiismerettel, megyek a csöndes otthonba, mert tudom, hogy azt nem magamnak tettem, hanem úgy gondolva, jót teszek a felszabaduló munkásságnak evvel... Éljen a Proletár Diktatúra!”[2]

EmlékezeteSzerkesztés

1970 és 1989 között Budapesten a XXII. kerületben iskola viselte a nevét.[3]

Kapcsolódó szócikkSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Kerekes Árpád búcsúlevele anyjához és testvéréhez (Ifjú Kommunista, 1958. 3. sz.)

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Egyes forrásokban maga is lázadó volt.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Vörös Könyv 1919. Szerk. Gerencsér Miklós. Lakitelek, 1993, Antológia Kiadó, 490. p.
  2. Lakatos Pál honlapja – Mártírjaink - IV. fejezet, 4. rész Archiválva 2014. október 6-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2015. december 26.
  3. A Gádor Általános Iskola honlapja Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 8.

ForrásokSzerkesztés