Főmenü megnyitása

Az 1534-es úgynevezett kiáltványügy vagy kiáltványaffér (franciául affaire des placards) a 16. századi franciaországi vallási konfliktusok kezdetét jelző esemény volt, melynek hatására I. Ferenc megkezdte a protestánsok üldözését.

1517-ben Luther Márton Wittenbergben elindította a reformáció folyamatát. A katolikus egyházzal szembeni ellenérzések hamarosan követőkre találtak a reneszánsz humanista szellemiségétől áthatott Európában, így Franciaországban is. 1534. október 18-ára virradóra Párizs, illetve több nagyváros (Blois, Tours, Orléans, Rouen) utcáin plakátok jelentek meg az alábbi címmel: „Igaz artikulusok a pápai mise szörnyűséges, nagy és elviselhetetlen visszaéléseiről, melyek homlokegyenest ellenkeznek a Miurunk, az egyetlen közvetítő és egyetlen megváltó Jézus Krisztus utolsó vacsorájával” (eredetiben: Articles véritables sur les horribles, grands et insupportables abus de la messe papale, inventée directement contre la Sainte Cène de notre Seigneur, seul médiateur et seul Sauveur Jésus-Christ).[1]

A mérsékeltebb protestáns vezetők ellenezték a terjesztést, így pártfogójuk, Navarrai Margit, a király nővére, úgy hitte, hogy a plakátokat katolikusok készítették a protestánsok ellehetetlenítése érdekében.[2]

Az Oltáriszentséget támadó pamflet, mely a pikárdiai származású Antoine Marcourt neuchâteli lelkész munkája volt, október 18-án I. Ferenc francia király hálószobája ajtaján is megjelent amboise-i kastélyában, ami a király személyére és hitére nézve egyaránt nyílt támadásnak minősült.[3] Ferenc, aki addig igyekezett mérsékelt, toleráns politikát folytatni a protestánsokkal szemben, válaszul nyíltan megvallotta katolikus hitvallását, és bejelentette, hogy kipusztítja a mérget az országból. Többeket a Châtelet-be zártak, novemberben pedig több mint harmincöt lutheránust máglyára is juttattak.[2]

Az eset komoly közfelháborodást váltott ki, így több jeles protestáns személyiség kénytelen volt elmenekülni.[4] Köztük volt a Svájcba települő Kálvin János és a ferrarai udvarba menekülő Clément Marot költő is.[2]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Larissa Juliet Taylor. Heresy and Orthodoxy in Sixteenth-Century Paris: François Le Picart and the Beginnings of the Catholic Reformation (angol nyelven). Leiden: Brill, 60. o. (1999). ISBN 9789004114036 
  2. a b c Owen Chadwick. A reformáció. Budapest: Osiris Kiadó, 146. o. (2003). ISBN 9789633894002 
  3. Alister E. McGrath. Kálvin. A nyugati kultúra formálódása. Budapest: Osiris Kiadó, 88. o. (1986). ISBN 963-379-137-5 
  4. Jos Colijn. Egyetemes egyháztörténet. Iránytű Kiadó Alapítvány, 221. o. (2001). ISBN 9639055085