Kiku–1

japán technológiai műhold

Kiku–1 (jelentése krizantém, japán nyelven: きく1号 (菊1号) japán technológiai műhold, melyet az űtakutatásban használatos technológiák teszteléséhez használtak. ETS–1 (Engineering Test Satellite) jelzéssel is ismert.

Kiku–1
JAXA Engineering test satelite 1.jpg

Ország  Japán
Űrügynökség Űrkutatási Fejlesztési Ügynökség
Gyártó NEC Corporation
NSSDC ID 1975-028A
Típus technológiai műhold
Rendeltetés űrkutatási rendszerek tesztelése
Küldetés
Indítás dátuma 1975. szeptember 9.
Indítás helye Tanegasima Űrközpont
Hordozórakéta N–I
Visszatérés dátuma 1982. április 28.
Tömeg 82,5 kg
Energiaellátás napelem és akkumulátor
Pályaelemek
Pálya alacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság 963/1095 km
Inklináció 47°
Periódus 106 perc
COSPAR azonosító1975-082A
SCN08197

KüldetésSzerkesztés

Az űrtechnológiák tesztelésére műholdsorozatot indítottak, az első példány.

JellemzőiSzerkesztés

Építette és működtette Uchu Kagaku Kenkyujo (japánul: 宇宙 科学研究 本部), 1964-től Institute of Space and Astronautical Science (ISAS), 2003-tól JAXA.

1975. szeptember 9-én a Tanegasima Űrközpontból egy N–1F hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára.

Az űrobjektumnak Kiku–1 műhold pályairányba állítása volt az űrrepülőtér első éles főpróbája. Szolgálata alatt tesztelték az előkészítést (teszt pavilonok, szerelési épületek, üzemeltetés összhangja), az indítást (rakéta előkészítés, indítóállványba helyezés, az indítás feltételei), a fellövést (a hordozórakéta biztonságát, a műholddal történő együttműködést (követő rendszerek [radar, optikai], adás/vétel), valamint a kapcsolódó követő rendszerek összhangját.

Megnevezései: Kiku–1; Kiku–1 (COSPAR:1975-014A); Engineering Test Satellite (ETS–1). Kódszáma: SSC 8197.

Formája 26 oldalú poliéder, átmérője 80 cm. A villamos energiát a felületére szerelt napelemek biztosították 30 W teljesítménnyel, éjszakai (földárnyék) energiaellátását ezüst-cink akkumulátorok biztosították. A műholdsorozattal a technikai és emberes űrrepülésekkel járó körülményeket kívánták feltérképezni. Mérték a hajtómű teljesítményét (gyorsulás), a keletkezett zajt és rezgéseket, a külső és belső hőmérséklet változásait. Technikai teszteket végeztek: a nyomon követés, az adás-vétel és az antenna alkalmazhatóságával, adatrögzítéssel és lejátszással vizsgálták az űreszköz hatékony és biztonságos szolgálatát. A műhold keringési ideje 105,9 perc, pályasíkjának elhajlása 47 fok. Az enyhén elliptikus pálya magassága a perigeumban 975 kilométer, az apogeumban 1100 kilométer volt. A műhold teljes tömege 85 kilogramm.

A légkörbe történő belépésének ideje ismeretlen.

A sorozat első műholdja, a következő tag a Kiku–2 (COSPAR:1977-014A).

ForrásokSzerkesztés

  • Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
  • Kiku-1. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 9.)
  • Kiku-1. astronautix.com. (Hozzáférés: 2014. január 9.)
  • Kiku-1. jaxa.jp. [2014. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 9.)