Kinczel László
Kinczel László (Sajószentpéter, 1922. szeptember 9. – Esztergom, 1998. május 31.) labdarúgó, edző.
| Kinczel László | |||||||||||||
 | |||||||||||||
| Kinczel László | |||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||
| Születési dátum | 1922. szeptember 9. | ||||||||||||
| Születési hely | Sajószentpéter, Magyarország | ||||||||||||
| Halálozási dátum | 1998. május 31. (75 évesen) | ||||||||||||
| Halálozási hely | Esztergom, Magyarország | ||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||
| Poszt | csatár, majd középpályás | ||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||
| |||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kinczel László témájú médiaállományokat. | |||||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||||||
.svg){kind=small}
Pályafutása
szerkesztésLabdarúgóként
szerkesztésA kitűnő képességű és gyors játékos az NB. I-be rajtoló csapathoz 1945-ben igazolt, hogy aztán több, mint egy évtizeden át a Dorogi Bányász egyik kiválósága legyen. A kezdeti időkben csatárként, később hátravontabban, középpályás szerepkörben egyaránt játszott. Pályafutása során 234 bajnoki mérkőzésen erősítette a dorogi csapatot, 35 gólt szerzett. 1947 és 1949 között mindössze két évadot játszott a másodosztályban, ettől eltekintve végig a legmagasabb osztályban szerepelt. Azonban az NB. II-es szereplés is felejthetetlen élményekkel és sikerekkel szolgált. 1948-ban még hajszállal a Tatabánya mögött lemaradtak a feljutástól és ezüstérmet szereztek, valamint ugyan ebben az évben megnyerték a Bányász Kupát. Az 1949-es év az egyik legemlékezetesebb, miután bajnoki címet nyertek az NB. II-ben, valamint elhódítják a Bajnokok Bajnoka címet is. Kinczel elemében volt és fej-fej mellett csapattársával Klausz Józseffel 12 góljával az egyik legeredményesebb játékos lett, őket csak az örök dorogi gólzsák, Molnár József szárnyalta túl, aki 28 mérkőzésén 33-szor volt eredményes. A Bajnokok körmérkőzésén Kinczel parádézott. Jellemző volt az akkori dorogi fölényre, hogy egy nem mindennapi gólt is megengedett magának. A kiütéses 9:0-s győzelmet hozó BVSC elleni összecsapáson sokadszor hagyta faképnél az ellenfél védőit és egyedül húzott kapura, majd a kapust is kicselezte. Ekkor az extázisban lévő szurkolók bekiabáltak neki, hogy fejelje be a labdát. Az önfeledten futballozó csatár vette a lapot és a gólvonalon leállított labdát lehasalva fejjel juttatta a hálóba. A több tízezres tömeg tombolt, a játékvezető azonban érvénytelenítette a találatot az ellenfél megszégyenítése miatt. Így 10 helyett, "csak" 9–0-ra nyerték a meccset. Részese volt a Népszava- és Felszabadulás Kupa-győzelmeknek, valamint négyszer nyerte a csapattal a Vidék Legjobbja címet. Utolsó éveiben többször szerepelt emberfogóként is. Hargitai Nándorral remekül értették meg egymást. A korabeli újságcikkek külön kiemelték kiváló állóképességét is. Az aktív játék befejezése után sok visszavonult csapattársával egyetemben, szinte állandó tagja volt a Dorogi Öregfiúk csapatának.[1][2]
Edzőként
szerkesztésEdzői képesítést szerzett, azonban trénerként korántsem termett annyi babér a számára, mint játékosként. Szerette volna sikeres edzőként is segíteni a dorogi egyesületet. Az 1960 – 1961-es évadban már a csapat vezetőedzője, de a dorogiak és ő is kudarcként élték meg a megszerzett 12. helyet. Noha manapság mit nem adnának Dorogon egy "szerény" 12. helyért az első osztályban, azonban akkor a dorogi labdarúgás leggyengébb eredményének számított és menet közben még a kiesés réme is fel-felreppent. Elsősorban a nagyon szerencsétlen bajnoki rajt nyomta rá bélyegét az egész idényre, amely gyakran görcsössé tette a gárdát. Azért szép emlékek is maradtak számára és egy sporttörténeti csemegének is részese lehetett. Nevezetesen, a Ferencvárosi TC ellen a kapus, Ilku István gólt szerzett. Ezen felül a Debreceni VSC elleni 5:2-es győzelem, valamint az akkor még mindig életveszélyes és világverő Budapest Honvéd legyőzése némi vigaszt jelenthetett a számára.[3]
1965-ben a Lábatlani Cementgyár edzője volt.[4] 1967-ben a Sárisápi Bányász edzőjének nevezték ki.[5]
Egyéb tevékenysége
szerkesztésTechnikumi végzettséget szerzett a helyi Hell József Károly Bányagépészeti és Vegyigépészeti Technikumban, majd hosszú időn át a Dorogi Szénbányák dolgozója volt, mint művezető. Munkája elismeréseként többször vehette át a Kiváló Dolgozó kitüntetést.
Családja
szerkesztésHázas volt. Leánya, Dr. Kinczel Ágota laboratóriumi szakos főorvos volt az esztergomi Vaszary Kolos Kórház központi laboratóriumában, majd a labor osztályvezető főorvosa lett. Ahogy Kinczel kiváló társa volt Hargitai Nándor a futballpályán, úgy lányaik pedig a kórházi vonalon voltak pályatársak és kiváló kollégák. Veje, Dr. Bajnóczy Barna kiváló vegyészmérnök volt. Többszörös nagyapa is volt.
Érdekesség
szerkesztésAlig hetekkel halála előtt, 1998. május első hétvégéjén volt még egy fellépése a dorogi stadionban, ugyanis ebben az évben a dorogi klub vezetősége indítványozta, hogy a tavaszi első fordulótól kezdődően minden hazai bajnoki mérkőzés kezdőrúgását egy-egy régi neves dorogi játékos végezze el. Így került sor részvételére a Szeged elleni mérkőzésen, ahol az ő rúgásával indult útjára a labda.[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ A Dorogi Bányász labdarúgói
- ↑ Solymár Judit - Kovács Lajos: Dorogi lexikon p/138
- ↑ Petrik József-Péntek Sándor: A Dorogi Bányász SC 75 éves Jubileumi Emlékkönyve/ Mérkőzésről mérkőzésre
- ↑ Mozaik a megye sportéletéből. Dolgozók Lapja, XX. évf. 139. sz. (1965. szeptember 2.) 7. o.
- ↑ A sárisápiak felkészülten várják a rajtot. Dolgozók Lapja, XXII. évf. 59. sz. (1967. március 10.) 10. o.
- ↑ 24 Óra - Budalakk Konzorcium FC Dorog Hírek/1998.5.sz/
