Kis patkósdenevér
A kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a patkósdenevérek (Rhinolophidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) Kis patkósdenevér a barlang mennyezetén
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 50 000 Ft | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Rhinolophus hipposideros (Bechstein, 1800) | ||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kis patkósdenevér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kis patkósdenevér témájú médiaállományokat és Kis patkósdenevér témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésÍrországtól Walesen, Anglián keresztül Észak-Afrikáig, valamint Turkesztánban és Kasmírban is megtalálható. A Kárpátokon túl, Lengyelország déli részén is élnek.[1] Európai denevérfaj, Magyarországon a leggyakoribb denevér féle. Majdnem minden barlangban előfordul. Hazánk legnagyobb kis patkósdenevér kolóniájának szálláshelye a Naszályi-víznyelőbarlang.
Alfajai
szerkesztés- Rhinolophus hipposideros escalerae
- Rhinolophus hipposideros hipposideros
- Rhinolophus hipposideros majori
- Rhinolophus hipposideros midas
- Rhinolophus hipposideros minimus
- Rhinolophus hipposideros minutus
Megjelenése
szerkesztés
Az európai patkósdenevérek közül a legkisebb faj. A kis patkósdenevér testhossza 3,5–4,3 centiméter, farokhossza 2,4–3 centiméter, magassága 0,75 – 1,05 centiméter, alkarhossza 3,4–4,1 centiméter és testtömege 3,5-10 gramm. Bundája szürkébb, mint a nagy patkósdenevéré. Szárnyfesztávolsága arasznyi. Füle viszonylag kicsi. Orrlebenyén a nyereg elölről nézve tompa ék alakú. A többi fajtól eltérően a szárnyával betakarózva alszik.
Életmódja
szerkesztés
50-100 fős csoportokban alszanak téli álmot. A denevér fel szokott kelni télen is. Ilyenkor kimegy, körülnéz, s ha még mindig nincsenek táplálékul szolgáló rovarok, visszamegy és folytatja álmát. De semmiképpen ne zavarjuk a denevéreket alvás közben, mert ha túlságosan felmelegítjük őket, fölöslegesen reptetjük, akkor túl sok energiát vesztenek, és akár bele is pusztulhatnak a zavarásba! Olyan érzékenyek, hogy téli ellenőrző megfigyelésük még a tudósok számára is komoly gondot jelent. Az üreg megfelelő belső hőmérséklete 5-9 Celsius fok között van.
Nyaranta szürkületkor jár vadászni repülő rovarokra. Nappal barlangokban, padlásokon pihen, vagy kihelyezett denevérodúban búvik meg. Gyors, szaggatottnak tűnő, cikázó röpte hasonlít a nagy patkósdenevérére, mégis könnyedebb. Csoportokban, alacsonyan repülve (1-5 méter) vadászik a fák között. Tápláléka kis bogarak, legyek, éjjeli lepkék és pókok. Átlagosan 10 kilométeres körzetben mozognak, de 30-40 kilométerre is elkóborolhatnak. Élőhelye ritkás erdők, kultúrtájak, elszórt facsoportokkal.
Szaporodása
szerkesztésA kis patkósdenevér párzási időszaka ősszel kezdődik, télen félbeszakad és tavasszal fejeződik be. A megtermékenyülés általában röviddel a téli álmot követően, még a téli szálláson következik be. Tavasszal a nőstények a kölykezőhelyen gyűlnek össze, ahol az utódok – egy anyától mindig csak egy – világra jönnek. Itt igen mozgalmas az élet, már messziről hallani őket. Az első hetekben az anya magával viszi kölykét vadászataira, közben az erősen kapaszkodik álcsecsbimbójába. A fiatalok a táplálékkínálattól függően 6-8 hetes korukban válnak önállóvá, egy év múlva pedig már ivarérettek. Magányosan vagy kisebb csoportokban, üregekben telelnek át.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Szatyor Miklós: Európa denevérei. Budapest, Pro Pannonia Kiadó, 2000, 74. oldal. ISBN 963-9079-58-8
Források
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
- Greenfo.hu védettség
- Szatyor Miklós: Európa denevérei. Pro Pannonia, 2000, Pécs. ISBN 963-9079-58-8
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
