Kissár
Kissár falu Romániában, Szatmár megyében.
| Kissár (Noroieni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szatmár |
| Község | Lázári |
| Rang | falu |
| Községközpont | Lázári |
| Irányítószám | 447173 |
| SIRUTA-kód | 138002 |
| Népesség | |
| Népesség | 349 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 136 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 121 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 53′ 12″, k. h. 22° 53′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 12″, k. h. 22° 53′ 15″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szatmár megyében, Lázáritól északra, Sándorhomoktól délre fekvő település.
Története szerkesztés
Kissár (Sár) már az Árpád-kor-ban is lakott hely volt. Nevét az oklevelek 1332-ben említik először Saar néven. ekkor már egyházas hely volt.
1588-ban neve Pusztasár alakban tűnik fel újra.
Sár ősi birtokosa volt a Sári család, mely mellett egyes részeire 1449-ben Szepesi Péter és István kapnak királyi adományt.
1486-ban a Károlyi család tagjait iktatják be a birtok jogába.
1493-ban a Szepessy család szerez itt újabb birtokrészeket, Csernavoday Egyed pedig zálogba adja Kissáron levő részeit, Matucsinay Miklósnak.
1651-ben a Kállay lányok és Csalay László kapnak új adományt az egész településre.
A 18. század végén a Járdánházi Kováts család birtoka lett, s az övék maradt egészen a 19. század közepéig.
A 20. század elején nagyobb birtokosa a Berenczei és Járdánházi Kováts Jenő és Sándor.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkatolikus templom
Források szerkesztés
- Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.