Kiss Tihamér László

tanár

Kiss Tihamér László (Diósgyőr, 1905. december 28.Debrecen, 2005. július 19.[1]) pedagógus, pszichológus, vallástanár, főiskolai tanár

Kiss Tihamér László
Született 1905. december 28.
Diósgyőr
Elhunyt 2005. július 19. (99 évesen)
Debrecen
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pszichológus,
pedagógus

Genfben Jean Piaget tanítványa volt. Piaget volt az ő mestere, egész pedagógiai tevékenységére jótékony hatást gyakorolt, még a kommunista diktatúra nehéz évei alatt is.

Kutatási területe: a humanizmus és a reformáció hatása a francia és a svájci kollégiumi oktatásra a XVI. században; fejlődéslélektan; a cselekvő iskola oktatásmetodikája; Piaget gyermekpszichológiája és módszere.

ÉletpályájaSzerkesztés

Középiskolai vallástanári, majd tanítóképző intézeti tanári képzettséget (Szeged, 1931) szerzett, közben 1927-től külföldi egyetemeken tanult egyetemi ösztöndíjasként Strasbourgban, Párizsban, Bécsben, Genfben. Szegeden tudott elhelyezkedni vallástanárként. Egyetemi doktorátust tett pedagógiából, pszichológiából, esztétikából a Debreceni Tudományegyetemen, majd a második bécsi döntés után Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Református Tanítóképző Intézetben kapott állást, ahol pedagógiát és lélektant oktatott, 1944-ben Várkonyi Hildebrand Dezső Lélektani Intézetében a kolozsvári egyetemen habilitálták a gyermeklélektan magántanárává. Kiss Tihamér László munkásságát még Szegedről ismerte Várkonyi. Sepsiszentgyörgyön születtek Kiss Tihamér László gyermekei, de onnan a vesztes második világháború után menekülniök kellett.

Kiss Tihamér László a debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetében kapott állást. 1947-ben a debreceni egyetemen habilitálták magántanárrá fejlődéslélektanból. Nehéz volt talpon maradnia a nagy átszervezések közepette, az általa oktatott tárgyak: hittan, lélektan mind háttérbe szorultak. Vállalta a KLTE Pszichológiai Tanszékének, majd Közművelődési és Felnőttoktatási Tanszékének vezetését (1947-1981), majd egyre inkább a debreceni Állami Tanítóképző Intézetbe húzódott vissza 1950-től, főiskolává alakult ez az intézmény, ahol 1956-tól a Pedagógiai-pszichológiai Tanszéket és 1959-től a Népművelés- és Könyvtárosképző Tanszéket is vezette. 1956-tól a Hajdú-Bihar megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei titkári tisztét is betöltötte, sokat tett a tudományok népszerűsítéséért. 1987-ben nyerte el a pszichológia tudományok kandidátusa címet.

A rendszerváltáskor már 85 éves nyugdíjas volt, de szellemileg aktív, s addigi kiadatlan írásait rendezte sajtó alá. Nagy műveltsége miatt tanítványai, barátai körében mindig nagy tiszteletnek örvendett. Egyetemista társaival, legjobb tanítványaival ápolta a kapcsolatot. Részt vett a Kelemen László vezette kutatás-módszertani kísérletben, a 6-os főirány országos irányításában. Kiváló szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt pl. Duró Lajos tanítványával, aki húsz éven keresztül (1970-1990) volt a JATE Pszichológiai Tanszék vezetője.

EmlékezeteSzerkesztés

A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Debrecenben 2009. december 14-én az I. emeleti folyosón 16.30 órai kezdettel felavatták dr. Kiss Tihamér, a főiskola egykori tanára szobor-portréját.[2]

Művei (válogatás)Szerkesztés

  • A mai magyar ifjúság helyzete és mozgalmai. Különös tekintettel a Keresztyén Ifjúsági Egyesület munkájára. Szeged : Hirlapkiadó és Ny., 1931. 38 p.
  • A humanizmus és a protestantizmus hatása a franciaországi nevelésre és oktatásra a XVI. században. Szeged, 1936. 201 p.[3]
  • Lefèvre d’Étaples, a humanista pedagógus és vallásreformátor : halála 400-ik évfordulójára. Szeged : Szerző, 1936. 40 p.
  • A németországi női munkaszolgálat : Arbeitsdienst : nemzetnevelési szempontból értékelve. Szeged : Szerző, 1937. 14, [2] p.
  • A kátétanítás módszereinek történeti ismertetése. Szeged : Szerző, 1938. 93, [3] p.
  • A magyar református kátétanítás módszertana. Hely, kiadó nélkül, 1939.
  • Református hitvallásunk : a Heidelbergi Káté magyarázatos feldolgozása. Sepsiszentgyörgy, szerző, 1944. 119 p.
  • A közművelődés pszichológiai alapjai. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1972. 246 p.
  • Az énkép kialakulása és fejlődése. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1978. 143 p.
  • Útmutató az óvodás gyermek személyiségtulajdonságainak, alkalmazkodásának és értelmi fejlettségi szintjének felméréséhez / a vizsgálati módszereket összeáll... Kiss Tihamér. Budapest : Piaget Alapítvány, 1993. 31 p.
  • A gyermekek matematikai gondolkodásának kialakulása 2-7 életévben : fejlesztésének hatékony módszerei. Debrecen : Piaget Alapítvány, 1995. 175 p.
  • Keresztyén erkölcsi nevelés gyermek- és serdülőkorban : Bibliai, lélektani és neveléstudományi útmutatások alapján. Budapest : Ref. Ped. Int., 2002. 227 p.

SzerkesztésSzerkesztés

  • Tanítóképző intézetek tudományos közleményei, Debrecen

IrodalomSzerkesztés

  • Kiss Tihamér László : Életrajz és válogatott bibliográfia gerontológia, közművelődési, lélektani, pedagógiai és valláspedagógiai műveiből / szerk. és összeáll. Demeter Mátyásné, Grandpierre Irén. Debrecen : Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, 2001. 49 p.
  • Fekete Károly, ifj. - Csorba Péter: Eltemettük dr.Kiss Tihamér László tanár urat. Református Tiszántúl : a Tiszántúli Református Egyházkerület lapja, 13. évf. 2005/3-4. sz. 31-32. p.

Társasági TagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Az oktatásügy kiváló dolgozója (1955)
  • Szocialista kultúráért (1966, 1986)
  • Munka érdemérem (1968)
  • TIT Aranykoszorús jevény (1978)
  • Aranydiploma, KLTE (1989)
  • Miniszteri elismerés (1990)
  • Kölcsey Ferenc-díj (1991)
  • Szent-Györgyi Albert-díj (1997)
  • A Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora[4] (2000)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Duró Lajos szíves közlése nyomán
  2. Kölcsey Ferenc Református Tanárképző Főiskola, Debrecen, lásd Tárlatnyitás és szoboravatás. [2010. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 19.)
  3. Juhász Béla ismerteti, lásd. Szellem és Élet, Szeged, 1. évf. 1936/1. sz.
  4. Debreceni Hittudományi Egyetem

ForrásokSzerkesztés

  • Pedagógiai Ki Kicsoda 1997. Budapest: Keraban Könyvkiadó, 1997. Kiss Tihamér László lásd 131-132. p. ISBN 963-8146-48-6