Klevei hercegség

(Kleve hercegség szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 21.

A klevei hercegség (Fürsttum Kleve; néhol Kleve Hercegségként említik) a Német-római Birodalom német nyelvű területén volt az Alsó-Rajna–vesztfáliai birodalmi körzet területén belül, a Rajna két oldalán, a münsteri püspökség, az esseni birodalmi apátság, Berg hercegség, Jülich hercegség, Geldern hercegség és a Kölni Választófejedelemség között.

A Kleve hercegség címere

Kleve hercegség területe 2200 km² volt, a területet a Rajna és mellékfolyói (Ruhr, Emscher, Lippe és a IJssel) gelderlandi része illetve a Maas és mellékfolyója, a Niers szelte keresztül. 100 350 – nagyrészt katolikus – lakosa volt (beleértve a Moersi Grófságot is). A hercegség középkori területe túlnyomórészt a mai Németország területén, elenyésző része Hollandia mai területén feküdt. Ez a terület északon a Klevei járás körülbelüli jelenlegi területét ill. Weselt, Oberhausen járási jogú város északi részét és Duisburg járási jogú várost foglalta magába.

A 18. század végén 1200 km² nagyságú területből állt a hercegség 100 000 lakossal.[1]

A területen beszélt nyelvek

szerkesztés

Területén klevei (ez egy alsó-frank dialektuscsoport) ill. holland nyelven beszéltek.

Landok és amtok

szerkesztés

Kleve hercegség landokra (birtokok) és amtokra[2] volt felosztva. A landok és amtok többnyire a városok után voltak elnevezve, például Kleve, Dinslaken, Kranenburg landok. Kivételek voltak ez alól Aspel, Düffel, Hetter, Kleverhamm, Liemers amtok, mert ezek nem városok voltak.

A landok létrehozásának körülményei nem voltak egységesek.

Dinslaken Land egy területi fogalmat jelölt, melynek első okleveles említése 1317-ből való. Ennek a régiónak a földrajzi összetétele bár gyakran változott meg az évszázadok során, de a terület magja mindvégig a Kleve hercegség délkeleti vámhatárterületén volt.

1429-es évből rendelkezésre áll egy oklevél, ami Land Dinslaken jelentős megnövelését írta le: "A váron kívül Dinslaken városát is beleértve hozzátartoznak Hiesfeld, Walsum, Götterswick, Wick, Spellen, Hünxe, Gahlendorf, Hamborn Beek, Sterkrade és Meiderich plébániák is". De átmenetileg magába foglalta a Lippétől északra eső területeket, valamint Duisburg városát is. Dinslaken Land a legnagyobb kiterjedését 1450 körül érte el.[3]

Kranenburg Land kezdetei a korai 14. századra nyúlnak vissza. Bár Kranenburg már Dietrich Luf, gróf V. Klevei Dietrich egyik öccse alatt 1255-1277 között a Kleve grófságtól elkülönülve lett irányítva, de a területi kerületek kialakítását először Gerhard von Hornra lehet visszavezetni, aki Kranenburgot feleségének, Irmgardnak, gróf VI. Klevei Dietrich lányának hozományaként kapta meg 1312-1318 között. 1331-ben a kerület még heerschape van Cranenborghként (kranenburgi uradalom) lett meghatározva, 1343-tól nevezték folyamatosan Land Kranenburgnak.

Története

szerkesztés

Kleve körülbelül 1020 óta létezett grófságként. Első grófja I. Rutger volt, akinek uralkodásáról keveset lehet tudni. 1092-ben I. Dietrich klevei grófot comes Thiedericus de Cleveként említik, ezzel ő az első dokumentáltan bizonyítható klevei gróf, akinek nemzetsége a klevei vár után lett elnevezve. Ezért – annak ellenére, hogy előtte is lehet tudni Dietrich nevű klevei grófról – van olyan számozás, amelyik tőle kezdve számoztatja Kleve-házat és I. Dietrichként említi.

A biztosra dokumentált I. Dietrich gróf előtti Dietrich gróf létezése ugyanis bizonytalan, mivel egy 1082-re datált hamis dokumentum említi a gróf létezését.

1117 óta Kleve grófjai a zyfflichi apátság védnökeiként tűntek fel, 1119-ben a fürstenbergi kolostor védnökei lettek.

A klevei grófok férfiágának kihalta után 1368-ban Mark grófjának birtokába került örökösödés útján.

1417-ben a konstanzi birodalmi gyűlésen a területet hercegségnek nyilvánította Luxemburgi Zsigmond, aki ebben az időben még "csak" a magyar királyi és német-római királyi címet birtokolta.

Kleve hercegség 1500 óta az Alsó-rajna–vesztfáliai körzethez tartozott.

Miután 1521-ben meghalt III. János klevei herceg feleségének az apja, IV. Vilmos jülich-bergi herceg, Jülich, Berg és Ravensbrück tartományok a klevei herceg feleségére szálltak. A klevei herceg 1521-ben felesége birtokait és a klevei hercegséget Jülich-Kleve-Berg hercegség néven egyesítette.

Karl von Geldern (Egmont Károly) herceggel aláírt egy örökösödési szerződést, amelynek alapján az utolsó gyermektelen halála után 1538-ban Geldernt és Zutphent V. Vilmos klevei hercegnek adományozta, de V. Károly német-római császár rátámadt és 1543-ban ezeket a területeket is átengedte kényszerűségből neki. Ezenkívül kötelezve lett, hogy ősi birtokain tartsa fenn továbbra is a katolikus vallást.

1540-ben Vilmos herceg testvére, Klevei Anna összeházasodott VIII. Henrik angol királlyal.

1609-ben kitört a jülich-klevei örökösödési viszály, amelybe Franciaország és Spanyolország is beavatkozott. A viszályt végül az 1614-ben megkötött xanteni felosztási szerződéssel sikerült rendezni: az 1613-ban kálvinista hitre áttérő János Zsigmond brandenburgi választófejedelem megkapta Klevét, Markot és Ravensberget, az ekkor még katolikus Pfalz-Neuburg Jülichet és Berget.

1753-ban bekövetkezett Kleve hercegség felosztása három tartományi körzetre (Kleve, Emmerich, Wesel). A hercegség közigazgatási átrendezésével egyben „Land Dinslaken” fogalma is elvesztette a jelentőségét.

1795-ig tényleges hercegségként Poroszország birtokában maradt.

Poroszország 1795-ben, a bázeli békében lemondott Franciaország javára Kleve hercegség Rajna balparti oldaláról (kb. 990 km²-nyi területről).

1805. december 12-én a schönbrunni szerződésben Poroszország - többek között - a hercegség Rajnától jobbra eső részéről is lemondott (cserébe Poroszország más területet kapott). Kleve-t egyesítették Berg nagyhercegséggel és Weselt Franciaországhoz csatolták. Napóleon Joachim Murat-t kinevezte Kleve hercegévé és Berg nagyhercegévé. Murat Düsseldorfban rendezkedett be.

1808-ban a Rajna jobb partján lévő Weselt, a Klevei körzet hídfőállásaként a 41. kantonhoz csatolták.

1809–1815 között Napoléon-Louis Bonaparte Kleve hercege.

1815-ben, a bécsi kongresszuson Poroszország visszakapta a hercegség nagyobb részét, 1816-1821 között Jülich-Kleve-Berg tartomány volt a terület neve, 1822-ben Rajnatartományra lett átkeresztelve (Düsseldorf központtal).

Közben az egykor a hercegség képező Zevenaar, Huissen, Malburg, Lobith és Wehl északi enklávéi 1803-ban integrálva lettek a Franciaország által létrehozott Batáviai Köztársaságba, hivatalosan viszont 1816-ban lettek Hollandia részei.

Grófságként

szerkesztés

Kleve Ház (1368-ig)

szerkesztés

Mark Ház (1368–1417)

szerkesztés

Hercegségként

szerkesztés

Kleve-Mark Ház (1417–1609)

szerkesztés
 
A hat klevei herceg: I. Adolf, I. János, II. János, III. János, Vilmos és János Vilmos

Kleve-Mark hercegség kancellárjai

szerkesztés
  • 1422 először van említés a terület kancellári intézményéről
  • (1486, 1495) Dietrich von Ryswick
  • 1520–1530 Sibert von Rysswich († 1540)
  • 1530–1546/47 Johann Ghogreff (1499 körül–1554); egyúttal Berg és Jülich hercegség kancellárja is
  • 1546/47–1575 Olislegerként ismert Heinrich Bars (1500 előtt–1575)[4]
  • 1575–1600 Dr. Heinrich von Weeze (1521–1601)
  • 1600 körültől 1609-ig Lennepként ismert Hermann ther Lain (1620-ban halt meg) (alkancellárként kancellári feladatokkal megbízva)[5]

1609-1614 Örökösödési vita

  • 1658/59–1661 Daniel Weimann (1621–1661)[6][7]
  • 1733–1742 Johann Peter von Raesfeld (1679–1764)

Kleve-Mark archívuma ma a Düsseldorfi Állami Főlevéltárban található.

  1. Gerhard Köbler: Historisches Lexikon der deutschen Länder. Die deutschen Territorien vom Mittelalter bis zur Gegenwart. München, 1995. 307-308 p.
  2. Németországban az „Amt” egy középkori közigazgatási körzetet lefedő uradalmi birtok vagy egy vár vagy helység tulajdonában lévő földterület volt. Ezt az amtmann vezette, aki általában kisnemes vagy pap volt, akit a tartományúr nevezett ki igazgatni, ítélkezni az amton belül
  3. Das „Land Dinslaken“ im Wandel der Zeiten. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 21.)
  4. Woldemar Harleß: Olisleger, Heinrich Bars. In: Allgemeine Deutsche Biographie. 24. köt. Duncker & Humblot: Leipzig, 1887. 303–305. p.
  5. Kurt Schottmüller: Die Organisation der Centralverwaltung in Kleve-Mark vor der brandenburgischen Besitzergreifung im Jahre 1609. Dissertation. Marburg, 1896 (Staats- und Socialwissenschaftliche Forschungen 14/4 = 63. füz.). Duncker & Humblot: Leipzig, 1897. 53. p.
  6. Stephanie Marra: B.7_Kleve_und_Mark Archiválva 2013. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Höfe und Residenzen im spätmittelalterlichen Reich. Ein dynastisch-topographisches Handbuch (Residenzenforschung 15/1). Jan Thorbecke: Ostfildern, 2003. 820-826. p.
  7. Ferdinand Hirsch: Weimann, Daniel. In: Allgemeine Deutsche Biographie.. 41. köt. Duncker & Humblot: Leipzig, 1896, 494–500. p.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Herzogtum Kleve című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Land Kranenburg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Gerhard Köbler: Historisches Lexikon der deutschen Länder. Die deutschen Territorien und reichsunmittelbaren Geschlechter vom Mittelalter bis zur Gegenwart. 7. kiadás. München, 2007. 338-339. p. Online elérés