A koncertalbum vagy koncertlemez egy zenei felvételi anyag, amit – ellentétben a stúdióalbummal – közönség előtti élő előadások alatt szoktak felvenni.

A koncertfelvételek készítésének a körülményeiről szerkesztés

Koncertfelvétel készülhet egy koncert alatt is, de gyakori, hogy két koncert, vagy egy teljes koncertkörút legjobban sikerült felvételeit állítják össze egyetlen albummá. Általában a koncertalbumoknak, azon belül is főleg a több évtizeddel ezelőtt készült felvételeknek nincs annyira letisztult hangzásuk, mint a stúdióalbumoknak. A korrigálás jóval kisebb lehetőségei miatt az előadó részéről fokozott odafigyelést és fegyelmet, a felvételt készítő mérnökök és technikusok részéről pedig nagyfokú hozzáértést és tapasztalatot igényel egy élő koncert felvétele. Az élő felvétel jellemzője a művész a közönséggel folytatott kommunikációja, a taps, fütyülés és egyéb, a közönség által keltett zaj, ezek például egy nagy létszámú rockkoncert esetén hozzásegítik a lemez hallgatóját a koncert hangulatának átéléséhez. Komolyzenei és jazzkoncertek során a hallgatóság többnyire fegyelmezetten viselkedik, de zavaró köhintések, székrecsegések esetleg hallhatóak lehetnek csöndes zenei részeknél, ezeket régebben megfelelő eszközök hiányában a felvételben hagyták, manapság digitális úton kiszűrhetik.

A koncertfelvételek készítéséről szerkesztés

Soksávos felvétel szerkesztés

Az évtizedek óta létező sok sávos analóg és a mai digitális felvételi technikának köszönhetően a koncerteken, akárcsak a stúdiókban, többnyire külön veszik fel az egyes hangszerek, hangszercsoportok, énekesek, háttérénekesek, kórus stb. hangját, valamint a hallgatóság zajait is rögzítik néhány mikrofonnal. Az akusztikus hangszereket és az éneket mikrofonokkal, az elektronikus hangszerek hangját (elektromos gitár, szintetizátor stb.) közvetlenül elektronikus úton rögzítik. Ezt követi – akárcsak a stúdióalbumoknál – a stúdióban végzett utómunka (a hangsávok összeszerkesztése, korrigálása, a megfelelő térhatás kialakítása), hogy még jobb hangzást érhessenek el.

Kétmikrofonos felvétel szerkesztés

Akusztikus hangszerekkel tartott komolyzenei, jazz- és egyéb koncerteknél a valódi teremhatás minél jobb visszaadása érdekében kétmikrofonos technikát is alkalmaznak. Kétmikrofonos felvételeknél az utólagos módosítás lehetősége erősen korlátozott, ezért különlegesen gondos előkészítést igényelnek, de a kapott eredmény természetessége miatt sok esetben felülmúlja a soksávos technikával készített felvételekét.

Bootleg felvételek szerkesztés

Elektronikus erősítéssel zajló koncerteknél a kétmikrofonos technika nem szokásos, kivéve a hallgatóság által sok esetben titokban, amatőr eszközökkel készített ún. bootleg felvételeket. Bootleg felvételek természetesen bármilyen koncerten készülhetnek, melyeket sokszor évekkel, évtizedekkel később mint ritkaságokat, ki is adhatnak.

A koncert és stúdiófelvételek közötti különbségről szerkesztés

A stúdió és koncertfelvételek közötti legfontosabb különbség tehát egyrészt a közönség jelenléte, a koncertterem akusztikája, az élő előadás hangulata, technikailag pedig a zenemű egységes és egyidőbeni elhangzása a stúdió akár hangszerenkénti külön időben történő felvételével szemben. A koncertkörülmények közepette, de közönség nélkül – vagy kis létszámú (legfeljebb néhány száz fős, általában meghívott vendégekből álló) közönséggel – készített felvételeket akusztikus albumnak/felvételnek is hívják.

Klasszikus zene szerkesztés

A klasszikus zenében a koncertlemez nem nagyon különbözik a stúdiófelvételektől. A legjobb színvonalú klasszikus zenei felvételeket sokszor a világ legjobb akusztikájú koncerttermeiben, vagy koncertteremhez hasonló jellegű, külön erre a célra kialakított stúdiókban készítik. A közönség előtti valódi élő előadással szemben annyi a könnyebbség, hogy az egyes zenei tételek között szünetet tartanak, valamint a rontott részeket ismételten fel tudják venni.

A jól előkészített, gondosan felvett és hibátlanul játszott komolyzenei koncertfelvétel hangzása megkülönböztethetetlen, akár közönség előtt, akár közönség nélkül vették fel, leszámítva természetesen a teremakusztika nézők miatti változását és a közönség által keltett zajokat.

Sok klasszikus zenei előadó és zenekar inkább üres koncerttermekben rögzíti a dalokat valódi stúdió helyett, mások a közönség előtti koncerteket kedvelik jobban. Leonard Bernstein karmester szinte összes felvétele élő koncertfelvételekből áll, nincs túl sok valódi stúdióalbuma.

Dzsessz szerkesztés

A dzsesszben a koncertalbum is épp ugyanolyan fontos, mint egy stúdióban készült nagylemez, mivel a műfaj fő jellegzetessége az improvizáció, ami a koncerteken sohasem maradhat el. Régi koncertfelvételek évtizedekkel későbbi kiadása is nagy fontossággal bír bármely ismert dzsessz előadó életművében, ilyen például az 1957-ben, New Yorkban rögzített, de csak 2005-ben kiadott Thelonious Monk Quartet with John Coltrane at Carnegie Hall című koncertalbum is.

Rock és pop szerkesztés

Számos sikeres pop- és rockelőadó, valamint együttes jelentetett meg pályafutása során egy, vagy több koncertalbumot, de ezeknek általában kisebb jelentőségük van, és nem is annyira keresettek, mint a stúdióalbumok. Természetesen kivétel is akad, néhány pop- és rockelőadó koncertfelvételei a stúdióalbumok népszerűségével versengenek (például Thalía Primera fila című koncertalbuma a mindenkori eladásokra nézve bármely azt megelőző stúdióalbumánál nagyobb sikert – gyémántlemezt – ért el hazájában).

A világ egyik legkeresettebb koncertalbuma Garth Brooks Double Live című felvétele, ami 2006 novemberében 21 millió példányban kelt el.[1]

A sokszor csak egyetlen alkalommal kiadott koncertalbumok az évek múlásával különleges ritkasággá válhatnak, ilyen például Olivia Newton-John 1976-os Love Performance című koncertjének csak Japánban megjelent hanglemezkiadása, vagy Suzi Quatro Live and Kickin' című felvétele.

Elektronikus zene szerkesztés

Elektronikus zenei koncerteken a felvétel a jobb hangminőség érdekében többnyire nem mikrofonokkal, hanem közvetlenül a hangszerekről, DJ mixeknél a keverőpultról történik, ebben az esetben a koncertlemez megkülönböztethetetlen a stúdióalbumtól. Néhány elektronikus zenekarnak több koncertalbuma van, mint stúdióalbuma. Ezt példázza az is, hogy Tangerine Dreamnek közel 300 órányi bootleg felvétele van, melyeket maga az előadó legalizált a Tangerine Tree projekt néven. Az elektronikus hangszerekkel, szintetizátorokkal tartott koncerteknél a steril hangzás elkerülésére utólagosan megfelelő térakusztikát szimuláló hatást alkalmazhatnak, a közönség által keltett zajokat is megfelelő módon a zenéhez keverhetik, pl. Jean-Michel Jarre koncertfelvételein. Bizonyos esetekben mesterséges stadion és tömeghatást is alkalmazhatnak, pl. a Scooter egyes felvételein.

Magyarországon szerkesztés

A magyar könnyűzenei együttesek közül elsőként a Metro készített koncertalbumot 1970-ben Egy este a Metro Klubban… címmel. Ezt két évvel később az Élő Omega követte az Omegától. Ezután sokáig kellett várni újabb koncertalbumokra, mivel a szűkösebb lemezhez jutási lehetőségeket inkább stúdióalbum készítésére fordították az együttesek. Az előbb említett két lemez is csupa új dalt tartalmazott, tehát egyúttal soralbumok is voltak. 1979-ben a Piramis A nagy buli és az Omega Élő Omega Kisstadion ’79 című albumai voltak az elsők, amelyek már kifejezetten azzal a céllal készültek, hogy bemutassák, hogyan szólnak az együttes legjobb dalai élőben.

Híres koncertalbumok szerkesztés

1930 szerkesztés

1960 szerkesztés

1970 szerkesztés

1980 szerkesztés

1990 szerkesztés

Magyarország szerkesztés

 

Jegyzetek szerkesztés

  1. Garth Brooks a legsikeresebb előadó (angol nyelven). RIAA.com. (Hozzáférés: 2009. június 18.)