Koncháza

Koncháza (ukránul: Концово [Koncovo]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Koncháza (Концово)
Koncháza címere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Ungvári járás (2020–) Ungvári járás (–2020)
Község	Kincseshomok község
Rang	falu
Irányítószám	89423
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Földrajzi adatok
Terület	1,308 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Koncháza Pozíció Ukrajna térképén
é. sz. 48° 34′ 30″, k. h. 22° 15′ 12″48.575, 22.253333333333
Koncháza Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Koncháza témájú médiaállományokat.

Földrajz

Ungvár vonzáskörzetében a megyei székvárostól 6 km-re dél-délnyugatra terül el. A községbe vezető bekötőút Homok határában torkollik az Ungvár-Csap országútba.

Történelem

A krónikák először 1348-ban említik, ekkor még Kecsefelde néven. Ez idő tájt a Koncházy család birtoka. Ebben az időben a császári csapatok állandó átvonulása, az ezzel járó zaklatás miatt a település fejlődése igen lassú. Feljegyezték, hogy a 16. század folyamán a pestis többször is megtizedelte Koncháza lakosságát.

1582-ben a helység már Homonnay (Drugeth) birtok, így az ungvári vár tartozéka. 1612-ben Homonnay István magvaszakadta után Ung vármegyei birtokait Homokot és Konczházát, melyeket Homonnai Drugeth György kért adományba a nádor Csuty Gáspárnak és Paxy Miklósnak adta.

1833-ban 38 házból áll a falu, 365-en lakják ekkor. 1870-ben 428, 1910-ben 531 lelket számlál a település. 1940-ben ugyanennyien élnek itt, mint 30 évvel azelőtt.

A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott.

1910-ben 531 lakosából 495 magyar, 5 német, 29 szlovák volt. Ebből 251 római katolikus, 211 görögkatolikus, 44 református volt.

1944 őszén a sztálinisták 40 férfit hurcoltak el a községből, 11-en közülük odahaltak.

A szovjet érában a koncházi földművesek – a környező falvakban élő sorstársaikkal együtt – az ungtarnóci székhelyű Gorkij Kolhozban tevékenykedtek. A kollektív nagyüzem mellett már ekkor is akadt más munkalehetőség, itt helyben is. A múlt század hetvenes éveire felépült a baromfiüzem, ahol évtizedeken át sok helybéli dolgozott. Szintén ez idő tájt a közeli Ketergényben a Kárpátaljai Gabonaforgalmi Vállalat kezdte meg működését, itt is sok koncházi kapott munkát. Az Ukrajna függetlenné válásával (1991) egy időben jelentkező gazdasági válság következtében mind a baromfiüzem, mind a gabonaforgalmi vállalat a csőd szélére jutott, azóta gyakorlatilag mindkét helyen szünetel a termelés. Újraindításukhoz a termelés korszerűsítése mellett jelentős tőkére lenne szükség.

A Koncházi Középiskolának jelenleg 300 tanulója van. A magyar mellett párhuzamosan ukrán osztályok is vannak. Óvodájába 25 gyermek jár. Könyvtár, modern kultúrház, posta, családorvosi rendelő helyben.

2020-ig közigazgatásilag Kincseshomokhoz tartozik.

Népesség

Magyar többségű település, az ukránok részaránya mintegy 30%-os.

Gazdaság

A helybéliek időközben Ungvár más ipari és szolgáltató vállalatainál helyezkedtek el. A munkaképes férfilakosság egy része a határon túl – főleg építkezéseken – keresi meg a családja eltartásához szükséges pénzt.

A helyi kolhoz felszámolását követően (2000 tavasza) a helybeliek között szétosztották a földet. A parcellák jelentős részét az ekkoriban megalakult Vatra Mezőgazdasági Vállalat bérli az itteniektől. Néhány koncházi gazda önállóan műveli a földjét, emellett tejelő jószágot, baromfit tart, sertést hizlal. A koncházi határban működik a Holland Plant Kft., amely vírusmentes gyümölcsfa-csemetéket és szőlőoltványokat állít elő a vidék lakossága részére.

A községben az utóbbi években több vegyesbolt és kisebb kávézó nyílt.

Nevezetességei

• Római katolikus temploma - A római katolikus egyház újraalapítása a 19. század elejére esik. A templomot a szovjet rendszerben bezárták. A hívek új templomot építettek, melynek felszentelésére 1992 októberében került sor.

• Görögkatolikus templom - 1888-ban kezdték el építeni, és 1906-ban szentelték fel. A bazilika típusú kőtemplom egyik fala a második világháború idején találatot kapott. A működő templomok listájáról a hatóságok 1953-ban törölték. A szovjet éra évtizedeiben az épületet, melynek tornyát is lebontották, raktárként használták. A templom maradványait a múlt század kilencvenes éveinek elején kapta vissza a gyülekezet. A rekonstrukció több évi megfeszített munkát igényelt. Tornyát 1996-ban állították helyre.

Meleg nyári napokon a helybéliek a közeli Ung partján keresnek felüdülést. Ilyenkor sok horgász is tanyázik errefelé. A település mellett egy 25 hektáros ligeterdő húzódik – a meleg idő beálltával kiváló gombázó hely.

Források

• A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X