Konjevrate
Konjevrate falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
| Konjevrate | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22221 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 179 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 203 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 46′ 57″, k. h. 16° 01′ 08″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 57″, k. h. 16° 01′ 08″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Šibenik központjától légvonalban 11, közúton 15 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén fekszik. Rajta halad át a Šibeniket Kninnel összekötő 33-as számú főút.
Története szerkesztés
Konjevrate területe már a kora középkorban lakott volt. Ezt bizonyítja a település mai plébániatemploma, melynek első építési fázisát a 9. századra teszik a szakemberek. A települést és plébániáját azonban csak a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A régi plébániatemplom kezdetben nem itt, hanem a szomszédos Gorišon egy a šibenikiek által 1342-ben épített torony mellett állt.[2] Ezt a régi, Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomot 1560-ban a török egyik rablóhadjárata során lerombolta.[2] Ezt követően az itt lakók egy ideig a pokrovniki plébániához tartoztak. Ebben az időben Konjevratén a török-velencei határ közelsége miatt őrtorony állt, mely körül a település későbbi magja kialakult. 1648-ban a kandiai háború idején a település katolikus hívei a šibenik varoši plébániához tartoztak, de 1861-ben megalapították az önálló konjevratei plébániát.[2] A plébániatemplom felszentelése 1868-ban történt. A pravoszláv hívek a helyi parókiához tartoznak. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 925 (ebbe beleszámolták Brnjica, Čvrljevo, Goriš, Gradina és Radonić lakosságát is), 1910-ben 296 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 84 százaléka horvát, 6 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb csapatok lőtték a települést súlyos károkat okozva, de végig horvát kézen maradt. 2011-ben 173 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 925 | 1.043 | 233 | 224 | 270 | 296 | 345 | 362 | 299 | 337 | 369 | 258 | 237 | 193 | 182 | 173 |
(1857-ben és 1869-ben Brnjica, Čvrljevo, Goriš, Gradina és Radonić településekkel együtt, 1880-ban lakosainak egy részét Čvrljevóhoz számították.)
Nevezetességei szerkesztés
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[5] középkori eredetű, de mai formájában 1730-ban épült. A templom egy kis magaslaton áll közel a Drniš és Unešić felé menő utak kereszteződéséhez. Végleges formáját 1879-ben a felújítást követően nyerte el. 1978-ban kívül-belül megújították. A délszláv háború során jelentős károkat szenvedett. 1991. szeptember 19-én északi oldalát több szerb gránát találta el.[2] A károkat háború után rövidesen kijavították, 2005-ben pedig teljesen felújították az épületet. A felújítás során végzett régészeti kutatás során a templom építésének három fázisát határozták meg. Az első fázis során a 9. században épült meg az első, kora román stílusú templom, melyből mára a lizénákkal és félköríves mélyedésekkel tagolt déli fal egy szakasza maradt fenn. Az építés második fázisa során a 12. és 13. században a templomot új, román stílusban építették át. Ekkor új homlokzatot és harangtornyot kapott az épület. Ebből a korszakból a falak egy része és a román kapuzat maradt fenn. A harmadik fázis során a 18. században kapta mai formáját, mely során a kora román és román kori falak elfedték. A templom egyhajós épület ötszögű apszissal, homlokzata felett pengefalú harangtoronnyal, benne két haranggal. A kapuzat mellett két kisebb ablak, felette kör alakú ablak található. A főoltár kőből épült, ezen látható a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló festmény C. G. Mihaević alkotása 1887-ből. Két oldalán két barokk angyalszobor áll. A hajóban két oltár található, a kőből épített Boldogasszony oltár a barokk Madonnával és a Szent József oltár a szentet ábrázoló 19. századi oltárképpel. A diadalívnél levő két falmélyedésben Szent János és Szent Antal szobrai láthatók. A templom legértékesebb műkincse egy velencei ezüst körmeneti kereszt a 18. századból.[2] A templom körül található a falu temetője.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Konjevrate – povijest župe(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1398.
További információk szerkesztés
- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- A šibeniki püspökség honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
