Korányi Frigyes (politikus)

(1869-1935) pénzügyminiszter, párizsi magyar nagykövet
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 7.

Tolcsvai báró ifjabb Korányi Frigyes (Pest, 1869. június 21.Budapest, 1935. december 26.) gazdaságpolitikus, pénzügyminiszter, író.

Korányi Frigyes
Pesti Hírlap (1878-1944) 1937. Az év halottai.
Pesti Hírlap (1878-1944) 1937. Az év halottai.
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1919. szeptember 12. – 1920. december 16.
ElődGrünn János
UtódHegedüs Lóránt
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1924. március 24. – november 15.
ElődWalko Lajos
UtódBud János
Magyarország pénzügyminisztere
Hivatali idő
1931. december 16. – 1932. október 1.
ElődVargha Imre
UtódImrédy Béla

Született1869. június 21.
Pest
Elhunyt1935. december 26. (66 évesen)
Budapest
SírhelyFiumei Úti Sírkert
Párt

SzüleiKorányi Frigyes
Foglalkozás
A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Frigyes témájú médiaállományokat.

Életpályája

szerkesztés

Korányi Frigyes belgyógyász professzor és a régi magyar nemesi családból származó tolcsvai Bónis Malvin fia. Egyetemi tanulmányait a budapesti és külföldi egyetemeken végezte. 1892-ben a pénzügyminisztérium szolgálatába lépett, hamarosan osztálytanácsos, majd 1912-től az Országos Központi Hitelszövetkezet vezérigazgatója. 1919. szeptember 12-től 1920. december 16-ig pénzügyminiszter;[1] lemondása után az Országos Központi Hitelszövetkezet élére tért vissza. Minisztersége idején kisgazdapárti, a kormányból való kiválása után a disszidens képviselők csoportjához csatlakozott, majd 1922-ben belépett az Egységes Pártba. 19231924-ben párizsi követ, 1924. március 24-től november 15-ig újra pénzügyminiszter a Bethlen-kormányban, de még ugyanebben az évben visszatért a párizsi követség élére. 1928-ban a Pénzintézeti Központ elnöke lett. 1931. december 16-tól 1932. október 1-ig Károlyi Gyula kormányában ismét pénzügyminiszter, majd újból a Pénzintézeti Központ elnöke. Horthy Miklós 1932-ben a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1935-ben hunyt el, 66 éves korában.

1901. május 4-én feleségül vette Koller Editet, akitől két gyermeke – Edit (* 1902) és István (* 1906) – született.[2]

Szépirodalmi művei

szerkesztés

Irodalommal is foglalkozott; írt színdarabot, regényeket:

  • Hajnalhasadás (társadalmi dráma, 1900)
  • Serédy Gábor (regény, 1902)
  • Aranyfürt (regény, 1904)
  • Ireneusi kertek (1906)
  • Egy új asszony levelei (elbeszélés)
  • A halotthalász (elbeszélés)
  • Gyónás (elbeszélés)

Fordításai:

Szakműve:

  • Az Országos Központi Hitelszövetkezet szerepe a népjólét emelésében, Pátria Rt. Budapest, 1915
  1. Ebből az időszakból származó írása: A kommün pénzügyi mérlege. In: A vörös rémuralom Magyarországon. Szerk. Huszár Károly. New York, 1920. (54-66. old.)
  2. Kempelen Béla: Magyar nemes családok, 6. kötet. Budapest: Grill Károly Könyvkiadó vállalat. 1913. 134. o. Hozzáférés: 2020. július 27.  
  • (szerk.) Dézsi Lajos – Pintér Jenő – Ványi Ferenc (szerk.): Magyar irodalmi Lexikon, "Studium" kiadása, Budapest, 1926, 479. o.
  • Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.