Korányi Sándor

Báró tolcsvai Korányi Sándor (Pest, 1866. június 18. – Budapest, 1944. április 12.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, Korányi Frigyes belgyógyász-professzor fia, szakíró, felsőházi tag.

Korányi Sándor
Született	1866. június 18. Pest
Elhunyt	1944. április 12. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Korányi Frigyes
Foglalkozása	orvos, egyetemi tanár, szakíró
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1888, orvostudomány)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (Árkád, jobb, 46. sz.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Korányi Sándor emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Váci u. 42)

Életpályája

Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. Egy évig mint helyettes tanár az élettant adta elő az állatorvosi akadémián. 1893-ban az idegkórtan egyetemi magántanárává habilitálták, 1895-ben az I. belgyógyászati klinikán adjunktussá nevezték ki, majd a Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa lett. 1927-től felsőházi tagként képviselte a magyar orvostársadalmat. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetést, 1937-ben Kaczvinszky János-plakettet kapott.

Szakíróként

Számos bel- és külföldi folyóiratban publikált. A központi idegrendszer típicus diagnosztikája és Az ideggyógyászat alapvonalai című tankönyvek szerzője; a Bókay, Kétli és Korányi F. szerkesztésében megjelenő Belgyógyászat kézkönyvének, a Magyar Orvosi Archivumnak, az Orvosi Hetilapnak és A Pallas nagy lexikonának munkatársa.

Főbb művei

• Vizsgálatok a vizeletelválasztó rendszer működésére vonatkozóan ép és kóros viszonyok között (Magy. Orv. Archívum, 1894)
• Beiträge zur Theorie und Therapie der Niereninsuffizienz (Berliner klinische Wochenschrift, 1899)
• Die wissenschaftlichen Grundlagen der Kryoskopie in ihrer klinischen Anwendung (Berlin, 1904)
• Physikalische Chemie und Medizin (Richter P. F. társszerzővel, I–II. Leipzig, 1907–08)
• Belorvostani előadások (Budapest, 1911)
• A leukaemia kezelése benzollal (Orv. Hetit. 1912)
• Functionelle Pathologie und Therapie der Nierenkrankheiten (Berlin, 1929; ua. magyarul: Budapest, 1930)
• Élettan és orvosi tudomány (Orvosképzés, 1932)
• Az öregedésről (Orvosképzés, 1937).

Tagságai

A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egyetem doktora, a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. 1935-től az MTA tiszteleti, majd 1937-től igazgató tagja.

Források

• Bokor József (szerk.). Korányi (2.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 968–969. o.  

Kapcsolódó szócikkek

• Magyar akadémikusok listája

További információk

• Magyar, Imre (1970) Korányi Sándor. A múlt magyar tudósai . Akadémiai Kiadó, Budapest.
• Orvostörténet: Korányi
• OGYK