Koszmosz–249

szovjet katonai elfogóvadász műhold

Koszmosz–249 (oroszul: Космос 249) szovjet katonai tesztűreszköz, az első elfogóvadász műhold.

Koszmosz–249
Ország Szovjetunió
GyártóNPO Masinosztrojenyija
TípusISZ–A
Rendeltetéselfogóvadász
Küldetés
Indítás dátuma1968. október 20. 04:04 UTC
Indítás helyeBajkonuri űrrepülőtér, LC–90/20. sz. indítóállás
HordozórakétaCiklon–2A
Tömeg4000 kg
Energiaellátásnapelem/akkumulátor
Pályaelemek
Pályaalacsony Föld körüli pálya
Pályamagasság493/2157 km
Inklináció62,35°
Periódus112,13 perc

COSPAR azonosító1968-091A
SCN03504
SablonWikidataSegítség

Küldetés szerkesztés

Manőverezésre felkészített elfogóvadász műhold. Az anti-műhold fegyverek (ASAT) célja, hogy a világűrből támadó, nukleáris robbanótöltettel felszerelt műholdakat megsemmisítse.

Jellemzői szerkesztés

A Központi Mérnöki Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро машиностроения – ЦКБ) tervezte és felügyelte építését. Az ISZ–A és az ISZ–P műholdakat a Cselomej vezette OKB–52 fejlesztette ki és építette meg. Üzemeltetője a moszkvai Honvédelmi Minisztérium (oroszul: Министерство обороны – MO).

Megnevezései: COSPAR: 1968-091A; SATCAT kódja: 3504.

1968. október 20-án a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Ciklon-2 (11K67) hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 112,13 perces, 62,35° hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 493 kilométer, apogeuma 2157 kilométer volt.

ISZ–A (истребитель спутник-активный – ИС–А) elfogóvadász-műhold. Formája hengeres, átmérője 1,5 méter, hossza 4,5 méter, hasznos tömege 3320 kilogramm. Az űreszközre 8 napelemtáblát rögzítettek, éjszakai (földárnyék) energiaellátását újratölthető kémiai akkumulátorok biztosították. Mikrofúvókáival segítette a stabilitást és a szükségszerű pozícióváltoztatást.

Két részből állt:

  1. fő rész: vezérlési, célzómodul; számítógép; optikai rendszer; 300 kilogrammos repeszgránát,
  2. hajtóanyag (300 másodperces működéshez) és a többször újraindítható mikromotor.

1968. október 20-án a Koszmosz–248 felderítését követően önrávezetéssel (hajtóműveinek üzembe helyezésével) megközelítette, majd felrobbantotta 300 kilogrammos bombáját, hogy az irányított repeszek megsemmisítsék célját. Beállítási problémák miatt a célmegsemmisítés eredménytelen maradt.

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés

Elődje:
Koszmosz–248

Koszmosz-program
1968

Utódja:
Koszmosz–250