Koszmosz–672

A Koszmosz–672 (oroszul: Космос–672) a szovjet Koszmosz műhold-sorozata tagja, biológiai műhold. A szabványos rendszerben épített, háromszemélyes, szkafanderes-kétszemélyes Szojuz űrhajó (7K-TM) tesztrepülése.

Koszmosz–672
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Típus	személyzet nélküli űrrepülés Soyuz 7K-TM
Indítás dátuma	1974. augusztus 12.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér
Hordozórakéta	Szojuz–U
Pálya	alacsony Föld körüli pálya
COSPAR azonosító	1974-064A
SCN	07413
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

A Szojuz–Apollo űrrepülés biológiai programjának második ellenőrzése, előkészítése. A nemzetközi összekapcsoló rendszeren kívül technikailag azonos volt a Koszmosz–638 űreszközzel.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва>). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1974. augusztus 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakétával (11A511U) juttatták Föld körüli, közeli pályára. Az orbitális egység pályája 89,1 perces, 51,8 fokos hajlásszögű, az elliptikus pálya perigeuma 227 kilométer, apogeuma 238 kilométer volt. Hasznos tömege 6680 kilogramm. Összesen 6 napot, 22 órát és 32 percet töltött a világűrben. A napelem-szárnyak a megnövelt teljesítményű akkumulátorokkal együtt szolgáltatták az energiát. Az űrhajó napelemek nélkül, kémiai akkumulátorokkal 14 napos program végrehajtására volt alkalmas.

Augusztus 18-án földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – visszatért a Földre.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

További információk

• Koszmosz–670. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. február 10.)
• Koszmosz–670. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 10.)

Elődje: Koszmosz–670

Szojuz-program 1974

Utódja: Szojuz–15