Főmenü megnyitása

Kovács Attila (képzőművész)

magyar képzőművész

Kovács Attila (Budapest, 1938. december 15. – Budapest, 2017. április 6.) Munkácsy Mihály-díjas magyar festő. 1964-től Nyugat-Németországban, majd 1984-től Magyarországon és Németországban élő elismert művész.

Kovács Attila
Született 1938. december 15.[1]
Budapest
Elhunyt 2017. április 6. (78 évesen)[2]
Budapest[2]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • festőművész
  • egyetemi oktató

ÉletútjaSzerkesztés

Felsőfokú tanulmányokat először a budapesti Magyar Iparművészeti Főiskolán (1958–64) folytatott gobelin-, majd díszítőfestő szakon. 1964 nyarán emigrált. 1965-től  a stuttgarti Állami Képzőművészeti Akadémia festő szakának hallgatója volt. Ahol 1970-ben festőművészként diplomázott. 1972–ben Kölnbe költözött. 1984–től Budapesten és Köln-ben dolgozott. 1997–2001 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőosztályán tanított docensi beosztásban, majd 2001-től egyetemi tanári kinevezést kapott. 2001-ben a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán megkapja a  Doctor of Liberal Arts címet. 2009 nyarán befejezi a tanítást. 2010-ben felszámolta kölni műtermét és véglegesen Budapestre költözött. 

MunkásságaSzerkesztés

Képzőművészeti pályája 1958- februárjától datálható, ekkortól készíti első absztrakt festményeit, tárgynélküli pasztell képeit. Még ebben az évben egy saját vizuális nyelvelmélet additív alapjainak kidolgozásába kezdett: egy + egy + … (Igen-Nem, 1958, papír, tempera).   1963 őszén az Élet és Tudomány hasábjain meghatározó szellemi találkozása volt Bolyai János matematikus, nem-euklideszi geometriáról született elméleti kutatásainak kivonatával, amely később Kovács életművének egyik alappillére lesz. Nyugat-Németország-ba emigrált, ahol az átmeneti lágerben 1964 július 3. és augusztus 26. között a Nürnberg melletti zirndorfi Ausländerlager-ben elkészíti első szekvenciális rajzait. A 14 darab rajz a Staatliches Museum für Kunst und Design in Nürnberg kutatása szerint a világon az első képzőművészeti szándékú szekvenciális mű, amely sorozat jelenleg a múzeum gyűjteményéhez tartozik. 

Életművének második, korai nyugat-németországi időszakában, 1964 és 1970 között létrehozott egy egyedi vizuális művészeti nyelvet, amit Vonatkoztatási rendszer-nek, ill. Transzmutációs Plasztikusság-nak nevezett el. 1967–től szekvenciáit matematikai paraméterekkel programozta, azaz egy-egy rajzi szakasza (azonos vizuális értékű rész) mellé számértékeket rendelt, amely mentén az alapformát matematikai sorozatokra emlékeztetően lépésről-lépésre változtatta. Ekkor megismerkedik Max Bense német filozófussal, aki saját esztétikai és filozófiai gondolatainak vizuális megfogalmazását látta a fiatal művész munkáiban, így életének végéig 1990-ig támogatta és jó kapcsolatot ápolt Kovács Attilával. Ez időben, Kovács fokozatosan bevezette művészetébe a tér, az idő, a sebesség és a visszafordíthatatlanság (irreverzibilitás) fogalmait -ami a romantika előtt a vizuális nyelv természetes alkotórésze volt-, hogy a struktúrák két összetevőjét (nyelvezet + artikuláció) pontos paraméterek segítségével (információ) egymástól függetlenül definiálhassa. Azaz matematikai koordináták mentén épített fel egy „x-y-z-t téridő-tengelyen” megvalósított, saját, nem-euklideszi geometriát követő, szekvenciális geometrikus absztrakciót. Az így elkészült, végtelenig folytatható sorozatokat 1973 és 1976 között a „Vizuális struktúrák szintetizálhatóságának és relativálhatóságának funkciótáblázata”[3]-ban rögzítette. Megszületett a szintetikus programozás koncepciója. Algoritmusok mentén rajzolta meg négyzet és kör strukturális analízisét és szintézisét. Transzformációinak egy-egy kiválasztott részét fatáblára kasírozott vászonra, vagy papírra kivitelezte, azaz elkészültek a progresszív-regresszív négyzetek és a koordination p3 művek. 1977-ben meghívást kap a kasseli documenta 6 kiállítására, melyen a Fridericanum termében a p3-ra épülő p13 sorozatában készült szekvenciáit mutatja be. A documenta katalógusában megjelenik „Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete„ című tanulmánya. A tanulmány egyik részletén keresztül megérthetjük Kovács struktúra és forma viszonyáról alkotott alaptételét, azaz a struktúra teljesen más valami, mint a forma: s ≠ f. A struktúra relativizálható, a struktúra maga a nyelv. Nevezzük a struktúrát egyszerűen csak hálónak, amelyet a művész - intuíciója alapján - egy négyzetre, téglalapra építi. A hálóban megjelenő forma nem más, mint transzformációjának egy-egy szekvenciája. Közben: 1975-től a meta-quadrat formázott (shaped canvas) tábláit készíti el, ahol a kiindulási, és a végpont is maga a struktúra, a ’háló’, annak  változásának művészi végpontja adja meg a formázott vászon határait. Az 1967 és 73 között létrehozott több száz oldalas programfüzete tartalmazza transzformációinak számtanra, lineáris algebrára, paraméterekre épülő algoritmikus sorozatait. Ezen matematikai sorozatok alapján elméletileg rekonstruálható, vagy folytatható nyitott struktúrája, és az abban elhelyezkedő forma vizuális leképzése, azaz a programfüzetében definiált struktúra -és formaszintézis komputer segítségével előállítható és papírra kinyomtatható. Programfüzetének elkészítésével párhuzamosan 1972-ben megfogalmazta egy nem-euklideszi színelmélet kiindulási alapját. Programfüzetére alapozva 1979-ben három szekvenciát írt a német posta teletext rendszerében. 1982-ben, szintén három szekvenciát programozott a Magyar Televízió teletext rendszerében (Képújság).  1984-től elkészítette első metavonalait, amelyeket változó struktúrában helyez el, és így az 1, 2, 3, 4, 5 vonal a változó struktúra pozíciójától függ.

1984-ben Elnyerte a bonni Kunstfonds művészeti díját a „Végnélküli imaginárius oszlopok” Meta-pontok: „Itt van ott ←→ ott van itt” című munkájával. Azaz a nyolcvanas évek két meghatározó programja a meta-vonal pozíciófüggőségben, és a Meta-pontok: „Itt van ott ←→ ott van itt”, Egy homogén euklideszi koordináta-rendszerben a pont helyét két koordináta számadatával adjuk meg, míg egy nem-euklideszi diszkontinuális rendszerben ehhez három számadat szükséges. 1984-től német állampolgárként rendszeresen látogatott Magyarországra, és kölni műterme mellett Budapesten is alkotott. 1995-ben műveiből retrospektív kiállítást rendeztek a Műcsarnokban. 2005-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetem megjelentette válogatott írásait:  "Az átalakuló plasztikuság",[4] "Művészet és matematika",[5] "Alapelvek és következtetések"[6] címmel.

Művei általában kétdimenziós síkban valósultak meg. Vagy síkban indulnak, majd a matematikailag rögzített szekvenciális mozgás ritmusát követve épülnek fel, kilépnek a térbe és egyfajta geometrikus frízt alkotnak a falon. Fatábláinak és papíralapú műveinek feltűnő együtthatója a semmi máshoz nem hasonlítható kimagasló manualitás. A művész minden táblaképe 40 rétegben alapozott hordozóra készült egyedi kivitelezésű festmény. Kovács Attila művei az emberi összpontosítás kivételes példái. A festéket, mint élő anyagot használta, amit tudásának teljes birtokában, irányítottan a kép anyagának egyik összetevőjévé alakított, azaz létrehozott egy „képi igazságot, képi minőséget”.

Kovács Attila műveit a nemzetközi múzeumi gyűjtemények, a minimal art, concept art, monochrome, és a non-relational art művészek kontextusában mutatják be.

Életművét a megszámolhatóság jellemzi. Az egyszerre egy és összetett saját világát több együttlévő, de külön-külön is értelmezhető alkotóelemből építette fel: „Akármiről gondolkodunk vagy akármit szemlélünk, két különböző útja lehet annak, ahogyan kapcsolatba kerülünk bármivel vagy bárkivel: FOLYAMATOSAN vagy SZAKASZOSAN. Ezért minden létezőt, ami az összes többitől elkülönül, jó, ha mint egyet is és mint összetettet is vizsgálunk. A szakaszosság azonban közvetlen rokona valami olyasminek, amit a művészek nem csak, hogy nem szeretnek, hanem egyenesen megvetnek: ez pedig a MENNYISÉG és annak nyelvi megnevezése a SZÁM.” (Kovács Attila)

„Amit látunk, az nem látható elemekből van összetéve, amit gondolunk, az nem gondolatokból van összetéve, hanem nyelvtani szintézis eredménye. Minden nyelvi viszonyulás érzéki a „szállítóeszközök” tekintetében, szabályai ellenben nem érzékiek, hanem strukturálisak. A képi formát meghatározó paraméterek, azaz a kép információs struktúrája nem látható, hanem valamely információs struktúrából eredő forma válik láthatóvá. Az információ formációvá, formává szervezi az anyagot.”

(részlet, Kovács Attila: Az átalakítás elve – a transzformációk elmélete., 1977)

Kiállítások (válogatás)Szerkesztés

EgyéniSzerkesztés

1969      Galerie Hansjörg Mayer, Stuttgart, Nyugat-Németország

1970      Galerie Studium Generale, Universität Stuttgart, Stuttgart, Nyugat-Németország

1970     Atelier Glasmeier, Gelsenkirchen-Buer, Nyugat-Németország

1971      Galerie Mutzenbach, Dortmund, Nyugat-Németország

1971     Kunstverein, Unna, Nyugat-Németország

1972      Galerie Szepan, Gelsenkirchen, Nyugat-Németország

1972     Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország

1973      Cologneischer Kunstverein, Köln, Nyugat-Németorszá

1973     Galerie Swart, Amszterdam, Hollandia

1974      Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország

1974     Galerie Jesse, Bielefeld, Nyugat-Németország

1975      Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország

1976      Albers-Kovács, Museum Ludwig, Köln, Nyugat-Németország

1976     Kovács-Albers, Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország

1977      Galerie Swart, Amszterdam, Hollandia

1977      Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország

1978 Galerie Hilger + Schmeer, Duisburg, Nyugat-Németország

1979      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország

1979      Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Nyugat-Németország

1979      Junior Galerie, Düsseldorf, Nyugat-Németország

1980      Galerie Seestrasse, Rapperswil, Zürich, Svájc

1981      Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország

1981      Grafiksammlung Dieter Lohl, Unna, Nyugat-Németország

1982      Artothek, Köln, Nyugat-Németország

1982      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország

1982      Galerie Czyszczenie Dywanow, Lódz, Lengyelország

1983      Kunstmuseum Hannover, Sammlung Sprengel, Hannover, Nyugat-Németország

1983      Edition & Galerie Hoffmann, Friedberg, Nyugat-Németország

1983      Galerie red and blues, Maastricht, Nyugat-Németország

1986      Galerie Wack, Kaiserslautern, Nyugat-Németország

1987      Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország

1987      Fészek Galéria Mengyán andrással, Budapest

1988      Galerie Hermanns, München, Nyugat-Németország

1988      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Nyugat-Németország

1988      Rathaus, Waldshut-Tiengen, Nyugat-Németország

1989      Galerie Wack, Kaiserslautern, Nyugat-Németország

1990      Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Németország

1991      Kassák Múzeum, Budapest

1992      Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

1993      Galerie Karin Fesel, Düsseldorf, Németország

1993      Szombathelyi Képtár, Szombathely

1993      Fészek Galéria, Budapest

1993      Galerie Ermitage, Berlin, Németország

1994      Collegium Budapest, Insitute for Advanced Study, Budapest Kiscelli Múzeum, Budapest

1995      Galerie Ucher, Köln, Németország

1995     Műcsarnok, Budapest

1995     Galeria u Jezuitów, Poznen, Lengyelország

1998      Szinyei Merse Pál Társaság, Pest Center Galéria, Budapest

2001     Pécsi Tudományegyetem, Pécs

2002      Erzbischöfliches Diözesanmuseum, Kolumba Museum, Köln, Németország

2004      Kunst aus NRW, Düsseldorf, Németország

2005      Galerie Brigitte March, Stuttgart, Németország

2007      Babes-Bolyai Tudományegyetem, Cluj-Napoca (Kolozsvár), Románia

2007      Symmetry: Art and Science, ISIS-Symmetry, Universidad de Buenos Aires, Argentina

2007      Quadrate und Metaquadrate, Galerie B. March, Stuttgart, Németország

2008      Symmetry: Art and Science, ISIS-Symmetry, Haus für Architektur, Lviv, Ukrajna

2009      Bolyai-Kovács, MTA Library, Budapest

2010      B55 Galéria, Budapest

2011     Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest

2013      Neues Museum - Museum für Kunst und Design, Nürnberg, Németország

2013      Kristályok és Adat-formátumok, MTA Könyvtár, Budapest

2014      Idő-geometriák, VILTIN Galéria, Budapest

2015      Péri és Stella után, VILTIN Galéria, Budapest

2016      MAYOR Gallery, London, Egyesült Királyság

2017      Art Brussels, Rediscovery a VILTIN Galériával

Csoportos kiállítások (válogatás)Szerkesztés

1969      Operationen, Museum Fridericianum, Kassel, Nyugat-Németország

1972      Begegnung-Sammlung Reiser, Museum Ulm, Nyugat-Németország

1972      art 3 Kunstmesse Basel, a Galerie Teufel-lel, Svájc

1973      Programm - Zufall – System, Slg. Etzold, Städt.Museum, Mönchengladbach

1973      Konstruktivismus 1913 – 1973, Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Nyugat-Németország

1973     Visuelle Ordnungen, Neue Nationalgalerie, Berlin, Nyugat-Németország

1973     Zeichnungen, Galerie Swart, Amsterdam, Hollandia

1973      art 4 Kunstmesse Basel a Galerie Teufel-lel, Basel, Svájc

1974     Kunst unserer Zeit-Neuerwerbungen, Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Nyugat-Németország

1974      Deutscher Künstlerbund Berlin, Gutenberg Museum, Mainz, Nyugat-Németország

1975     Serie-System-Methode, Bonner Kunstverein, Bonn, Nyugat-Németország

1976      1976 Die Reine Form – Von Malewitsch bis Albers, McCrory Corp. Collection, New York and Kunstmuseum, Düsseldorf, Nyugat-Németország

1977      art 8 Kunstmesse Basel a Galerie Teufel-lel, Svájc

1977      documenta 6, Museum Fridericianum, Kassel, Nyugat-Németország

1978     Abstrakte Definition des Raumes, Nationalgalerie, Berlin, Nyugat-Németország

1978      McCrory Corporation Collection New York, Luisiana Museum, Humlebaeck, Nyugat-Németország

1980     art 11 Kunstmesse Basel, Svájc

1980      Konstruktion, Struktur, Konstellation, Galerie Teufel, Köln, Nyugat-Németország

1980      1900 Talets Konstutveckling Belist Genom, Konsthall Malmö, Svédország

1981     Constructivism and the Geometric Tradition, Detroit, USA

1981      Konstruktion in Prozess, Lódz

1982     art 13 Kunstmesse Basel, Svájc

1982      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Museum Ludwig, Köln, Nyugat-Németország 1982          Constructivism and the Geometric Tradition, Art Museum, Denver, USA

1983     Constructivism and the Geometric Tradition, San Antonio Museum of Art, Texas, USA

1983      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Art Gallery of New South Wales, Sydney, Ausztrália

1983      Constructivism and the Geometric Tradition, New Orleans Museum of Art, New Orleans, USA

1984      Constructivism and the Geometric Tradition, Indianapolis Museum of Art, Indianapolis

1984      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Künstlerverein, Oslo, Norvégia

1985     Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, National Art Club, New York

1985      Imaginer, Construire, Musée d’Art Moderne, Paris, Franciaország

1986      Deutsche Grafik und Zeichnung der Gegenwart, Arts Center, Hong Kong

1986 National Museum, Singapur, Shoto Museum, Tokio

1986      Trends in Geometric Abstract Art, The Tel Aviv Museum, Tel Aviv, Izrael

1987      Mathematik in der Kunst der Letzten Dreißig Jahren, Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen, Nyugat-Németország

1989     art 20 Kunstmesse Basel, a Galerie Fesel-lel, Basel, Svájc

1992     Grenzenlos, Zeitgenössische Kunst im Exil, Bonn, Németország

1993     Grenzenlos, Zeitgenössische Kunst im Exil, Stuttgart, Németország

1994      Europa-Europa, Das Jahrhundert der Avantgarde in Mittel- und Osteuropa, Kunst- und Ausstellungshalle der BRD, Bonn, Németország

1994 A 80-as évek magyar művészete, Műcsarnok, Budapest

1997     Jenseits von Kunst, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz, Ausztria

1998     Der unendliche Raum dehnt sich aus, Staatlichen Kunsthalle, Baden-Baden, Németország

1998      Universidad Simon Bolivar Museum, Galeria de Arte Caracas, Venezuela

2001     Ars Vivendi – Ars Moriendi, Kolumba Museum, Köln, Németország

2001      Bezugssysteme, Edition & Galerie Hoffmann, Friedberg, Németország

2003     150 Jahre Diözesanmuseum Cologne! Schenkungen, Kolumba Museum, Köln, Németország

2005     Concrete Art in Europe after 1945 (Max Bill presentation), Kulturspeicher, Würzburg

2007     Ausgerechnet....Mathematik und Konkrete Kunst, Kulturspeicher, Würzburg

2009     Art Cologne az Edition & Galerie Hoffmann-al, Friedberg, Németország

2011     Denken, Kolumba Museum, Köln, Németország

2012     Rasterfahndung - Das Raster in der Kunst nach 1945, Kunstmuseum Stuttgart, Németország

2013     Primary Struktures, Galerie March, Stuttgart, Németország

2013      DRAWING.OK, VILTIN Galéria, Budapest

2013      National Gallery of Modern Art, New Delhi – Mumbai – Bangalore, India

2013      ArtMarket Budapest a VILTIN Galériával

2014     ARCOmadrid a VILTIN Galériával

2014      Szabadkéz, MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen

2014      Artissima, Torino a VILTIN Galériával

2015      ARCOmadrid a VILTIN Galériával

2015      START Art Fair, London a VILTIN Galériával

2016      ARCOmadrid a VILTIN Galériával

2016      TEFAF Maastricht a MAYOR Gallery London-nal, Hollandia

2016      Art Basel a MAYOR Gallery London-nal, Svájc

2017      TEFAF Maastricht a MAYOR Gallery London-nal, Hollandia

2017      Art Basel a MAYOR Gallery London-nal, Svájc

közgyűjteményekSzerkesztés

Galerie der Stadt, Stuttgart, Németország

Städtische Kunstsammlungen, Gelsenkirchen, Németország

Städtisches Museum Abteiberg, Mönchengladbach, Németország

Kultusministerium Nordrhein-Westfalen, Düsseldorf, Németország

Rheinisches Landesmuseum, Bonn, Németország

Wilhelm-Hack-Museum, Ludwigshafen a. R., Németország

Museum Ludwig, Köln, Németország

Museum Kunst Palast, Düsseldorf, Németország

Staatsgalerie Stuttgart, Németország

Museum Wiesbaden, Németország

Muzeum Sztuki, Lódz, Lengyelország

Museum für Konkrete Kunst, Ingolstadt, Németország

Art Information Center – University of Arts, Osaka, Németország

Kupferstichkabinett, Berlin Németország

Sprengel Museum, Hannover, Németország

Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Waldshut-Tiengen városa, Németország

The Tel Aviv Museum, Izrael

Louisiana Museum of Modern Art, Humlebaek, USA

Amszterdam városháza, Hollandia

Wipperführt városa, Németország

Szépművészeti Múzeum, Budapest

Stiftung Wilhelm Lehmbruck Museum, Duisburg

Kiscelli Múzeum, Budapest

Kolumba Museum, Kunstmuseum des Erzbistums Köln, Németország

Albertina, Bécs, Ausztria

Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Von der Heydt-Museum, Wuppertal, Németország

Mondrianhuis, Amersfort, Németország

Vass Múzeum, Veszprém

Museum im Kulturspeicher, Würzburg, Németország

Allianz AG, Berlin, Németország

Ludwig Múzeum, Budapest

Kunsthalle, Bréma, Németország

Paksi Képtár

Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest

Kunstmuseum Stuttgart, Németország

Neues Museum - Staatliches Museum für Kunst und Design, Nürnberg, Németország

Museum Haus Konstruktiv, Zürich, Svájc

Strukturált vízfelületek (Kút a Krankenhaus Schorndorf kertjében) |

Schorndorf, Baden Württemberg, Németország

Díjak, elismerések (válogatás)Szerkesztés

 Munkácsy Mihály-díj (2004)

Amszterdam városának pályázatáti díja (1987)

Észak-Rajna-Westfalia tartomány építészeti hivatalának pályázati díja, Köln (1985)    

Kunstfonds művészeti díj, Bonn (1984)    

Német Ipari Szövetség festészeti díja, Köln (1977)

Festészeti díj, Köln (1975)

KöteteiSzerkesztés

Az átalakuló plasztikuság…

Művészet és matematika…

Alapelvek és következtetések… 1967-2005, Magyar Képzőművészeti Egyetem kiadásában, 2005

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://en.isabart.org/person/17946, Attila Kovács, 2017. október 9.
  2. a b Kovács Attila, a képzőművész (1938-2017) ‒ megemlékezés
  3. Attila Kovács: A szellemi emebr függetlensége, Budapest 1977, 171. old.
  4. német nyelvű közlés: Operationen, Museum Fridericianum, Kassel, 1969., katalógus
  5. német nyelvű közlés: Interview mit Attila Kovács – Kunst & Mathematik, in: heute Kunst, 1975., Nr.12, Milano
  6. Szintetikus szekvenciák 1968–1995, Műcsarnok, Budapest 1995., katalógus

ForrásokSzerkesztés