Kovalik Károly
Kovalik Károly (Hódmezővásárhely,[2][3] 1927. szeptember 29. – Budapest, 1995. január 1.) Rózsa Ferenc-díjas magyar újságíró, televíziós riporter, műsorvezető.
Kovalik Károly | |
Rádiós közvetítés (1957) | |
Született | 1927. szeptember 29.[1] Hódmezővásárhely |
Elhunyt | 1995. január 1. (67 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Kovalik Márta Vámos Magda |
Foglalkozása | újságíró |
Kitüntetései | Szocialista Kultúráért Haza Szolgálatáért ezüst fokozat Rózsa Ferenc-díj (1984) Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem (1994) Pethő Sándor-érem (1995) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovalik Károly témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája
szerkesztésHódmezővásárhelyen hétgyermekes család legkisebb gyermekeként született. Apja asztalos mester volt saját műhellyel, majd később vendéglőt nyitott. (Két bátyja is asztalos lett, akik folytatták apjuk mesterségét és átvették az asztalos műhelyt). Középiskolai tanulmányait a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban végezte el, ahol Németh László volt az igazgatója és magyar tanára.
„Németh László szerint nagyon jól írtam. Mindig a legjobb jegyeket adta dolgozataimra. Azt mondta: „Károly, magának esszéket kell írnia…"… Főként neki köszönhető, hogy olyan hírességeket láthattunk vendégül, amilyen Móricz Zsigmond vagy Veress Péter volt.[4]”
Ezután a szegedi egyetemen kezdett jogot tanulni, majd később Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait, amelyet nem fejezett be. Közben 1948-ban Hódmezővásárhelyen volt újságíró gyakornok a Független Újságnál. 1949–1950 között a Délmagyarország című napilap újságírója volt. 1950-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, de ez nem sikerült neki. 1950–1957 között a Magyar Rádió riportereként dolgozott. 1957-től, az indulásától külsős munkatársa volt a Televíziónak. 1962-ben kapott státuszt, a Magyar Televízió riportere volt. 1982-ben kapott infarktusa után 1983-tól tért vissza a munkájához, 1985-től korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, de 1990-ig még dolgozott a Televíziónál. Ő volt a népszerű Ablak című televíziós műsor első tíz adásának a műsorvezetője is.
Magánélete
szerkesztésElső felesége Kovalik Márta rádiós szerkesztő volt, akitől két gyermeke: András[5] és Márta született. Második felesége Vámos Magda divattervező, akitől lánya: Krisztina született.[6]
Gyermekeiről nyilatkozat:
Műsorai, munkái
szerkesztés- A barangolás vendégkönyve (1965)
- Falusi dolgokról (1968)
- Amerikai évtizedek – Gárdos Emil–portré (1972)
- Horizont (1977)
- Művészeti magazin (1978)
- A bűn nyomában (1978)
- A képviselő otthon (1981)
- Emlékek a magyar játékfilm történetéből I-IX. (1983)
- Kétmillió – jog a boldogsághoz korhatár nélkül (1983)
- Régi ferencvárosi vasárnapok (1983)
- Alapítók és utódok (1983)
- Nagy tiszteletesek (1984)
- Üdvözlet a flotilláknak (1985)
- Ki a legjobb nagymama? (1987)
Filmjei
szerkesztés- Álmodozások kora (1964)
- Alfa Rómeó és Júlia (1968)
- Falfúró (1985)
- Linda (1986)
Díjai, kitüntetései
szerkesztés- Szocialista Kultúráért
- Haza Szolgálatáért ezüst fokozat
- Rózsa Ferenc-díj (1984)
- Magyar Köztársasági Elnöki Aranyérem (1994)
- Pethő Sándor-érem (1995)
- Nívódíjak (Magyar Televízió)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Freebase-adatdump. Google
- ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ Televíziós Művészek Társasága téves adatai szerint Szegeden született
- ↑ Rakéta Regényújság, 1994. június 21. (21. évfolyam, 3. szám) Sütő Péter rovata: Kovalik Károly és Vámos Magda
- ↑ Diósgyőri Munkás, 1982. május 25. (37. évfolyam, 21. szám) Vendégünk volt a Hét
- ↑ Képes Európa, 1995. április 19. (4. évfolyam, 16. szám) Sütő Péter beszélgetései – Kovalik Károly és Vámos Magda
Források
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Díjasok és kitüntetettek adattára 1981-1990. Összeállította és szerkesztette: Csapó Tamásné. Kaposvár, Palmiro Togliatti Megyei Könyvtár, 1994.
- Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. Szerkesztő: Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábos. Szeged, Bába Kiadó, 2002.
- Révai új lexikona XII. (Klc–Ky). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2003. ISBN 963-955-607-6