Križic
Križic falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Ivanskához tartozik.
| Križic | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Ivanska |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43231 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 148 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 14″, k. h. 16° 46′ 53″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 14″, k. h. 16° 46′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Belovártól légvonalban 15, közúton 19 km-re délre, községközpontjától 3 km-re délnyugatra, Ivanska és Gornja Šušnjara között fekszik.
Története szerkesztés
A település már a középkorban is létezett, ezt bizonyítja középkori eredetű kápolnája is. A környező falvakhoz hasonlóan 1552-ben rombolta le a török. A mai falut a török kiűzése után a 17. század közepén katolikus horvát lakossággal telepítették be. 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Krissicz” néven szerepel. A Horvát határőrvidék részeként a Kőrösi ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Krisicz” a neve.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében ugyancsak „Krisicz” néven 50 házzal, 256 katolikus vallású lakossal találjuk.[3] A település 1809 és 1813 között francia uralom alatt állt.
A katonai közigazgatás megszüntetése után Magyar Királyságon belül Horvátország része, Belovár-Kőrös vármegye Belovári járásának része lett. A településnek 1857-ben 237, 1910-ben 377 lakosa volt. Lakói mezőgazdaságból, állattartásból éltek. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, majd a háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a fiatalok elvándorlása miatt lakossága folyamatosan csökkent. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején mindvégig horvát kézen maradt. 1993 óta az önálló Ivanska község része, azelőtt Csázma községhez tartozott. 2011-ben a településnek 198 lakosa volt. Közösségi ház és tűzoltószerház is áll itt. A helyi fiatalok általában a falu sportpályáján gyűlnek össze.
Lakossága szerkesztés
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 237 | 239 | 242 | 298 | 344 | 377 | 375 | 440 | 408 | 412 | 393 | 333 | 282 | 239 | 227 | 198 |
Nevezetességei szerkesztés
A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája a temetőben áll. Az egyhajós, 9 méter hosszú és 6 méter széles épületet a középkorban építették. A 16. században a török lerombolta, majd a 17. században barokk stílusban építették újjá. Középkori eredetét igazolja keleti tájolása, mivel félköríves apszisa a keleti, harangtornya a nyugati oldalon található. Az újjáépített kápolnát 1696-ban említi először Petar Stabarković egyházi vizitátor. 1699-ben változatlan volt az állapota. Az 1701-es vizitáció szerint ekkor már új famennyezete, oltára és szószéke is volt. Oltárán a megfeszített megváltó képe, a kereszt alatt a Szűzanyával és Szent János apostollal volt látható. 1729-ben már két mellékoltárát is említik, melyet közül a bal oldali Szent Tamás apostolnak, a jobb oldali Szent Bertalan apostolnak volt szentelve. Tornya fából épült. 1840-ben a mellékoltárok már Szent Fülöp és Szent András apostoloknak voltak szentelve. 1857-ben az épület új tornyot és tetőzetet kapott. Padozata téglából volt, melyet 1912-ben kerámia lapokra cseréltek. 1936-ban megépítették a mai harangtornyot, ezzel az épület elnyerte mai formáját.
Kultúra szerkesztés
A falu évente kétszer, tavasszal és ősszel üli meg a Szent Kereszt ünnepét a Križevót. ekkor ellátogatnak ide az innen elszármazottak is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum ... 353. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 150 o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
