Kuldīga

város Lettországban

Kuldīga (németül: Goldingen) város Lettországban, Kurzeme tájegységben.

 A településen világörökségi helyszín található 
Kuldīga
Kuldīga címere
Kuldīga címere
Kuldīga zászlaja
Kuldīga zászlaja
Közigazgatás
Ország Lettország
TájegységKurzeme
Alapítás éve1378
Irányítószám LV-5201
Népesség
Teljes népesség10 019 fő (2023. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 56° 58′ 02″, k. h. 21° 58′ 12″Koordináták: é. sz. 56° 58′ 02″, k. h. 21° 58′ 12″
Kuldīga weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuldīga témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

A város Rigától 150 km-re nyugatra helyezkedik el a Venta folyó két partján, a Riga–Liepaja és az 1990-ben megszüntetett Liepaja–Ventspils-vasútvonalak kereszteződésénél.

Történelme szerkesztés

Kuldiga várát 1247-ben Dietrich von Grüningen, a Német Lovagrend livón tartomány mestere építtette. Az építést követő évben Mindaugas litván nagyfejedelem a kurokkal kiegészülve megtámadta a várat, de a Lovagrend visszaverte az ostromot és a menekülő litvánok jó részét lemészárolta.[2]

Látnivalók szerkesztés

Híres kuldīgaiak szerkesztés

Kuldiga testvérvárosai szerkesztés

 
A Venta folyó vízesése Kuldīga közelében.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā) 2021 - 2022. Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2023. október 3.)
  2. Russov Livónia krónikája  1247-ben Poroszország főmestere, Türingiai Konrád Konrád [őr]gróf egy másik mestert küldött Livóniába, Gröningi Dietrichet. Ez a mester nagy sereggel megtámadta az kurokat, betört a földjükre, sokakat megölt, és miután egy ideig ezen a földön maradt, felépítette Kuldigát és Embūtit, és sok csapatot állított ezekbe a várakba. Akinek megparancsolta, hogy hirdessék, hogy mindazok, akik megkeresztelkednek, alávetik magukat a Rendnek és befizetik az illetéket, életben maradnak. ... A kurok ellenálltak a rend akaratának, és behódoltak Mindaugas litván nagyfejedelemnek, aki szintén a keresztények ellensége volt. Ez a fejedelem nagy sereget gyűjtött és megtámadta Embūte várát. Mestris és Bernhardt lovagok csapataikkal az erdőben rejtőztek el. Ezután a litvánok Embūte várának elfoglalására készültek, de nem számoltak a mester erőivel, aki a mezei hadak vezetőjével együtt meglepte őket. Litvánia hercege minden csapatával elmenekült, és a menekülés közben több mint 1500 litvánt mészároltak le, sokakat elfogtak, és az összes megmaradt csapatot megsemmisítették. Legfeljebb 4 vallásos testvér és 10 másik ember halt meg a keresztények közül. Egy ilyen győzelem után a mester bevette a várakat, és megerősítette őket; kemény munka volt, és egyetlen rendes testvér életébe sem került.

Források szerkesztés

  • Russov Livónia krónikája: Baltazara Rusov, Fordító: Valters un Rapa. Livonijas hronika (lett nyelven) (1926. március 17.) 

További információk szerkesztés