Mikalaj Karlavics Ramanovszki (Belaruszul: Мікалай Карлавіч Раманоўскі, oroszul: Николай Карлович Романо́вский) írói álnevén Kuzma Csorni (Belaruszul: Кузьма Чорны, Borki,[2] 1900. június 24.Minszk, 1944. november 22.) fehérorosz költő, író, drámaíró és újságíró. A fehérorosz nyelvű regényírás egyik úttörője.

Kuzma Csorni
1925-ben
1925-ben
Született1900. június 24.
Kapyĺ District
Elhunyt1944. november 22. (44 évesen)[1]
Minszk
Álneve
  • Кузьма Чорный (либо Чёрный)
  • Максим Орешник
Állampolgárságaszovjet
Foglalkozása
IskoláiNyaszvizsi tanári szeminárium
A Fehérorosz Állami Egyetem Pedagógiai Kara
KitüntetéseiVörös Csillag-rend
SírhelyeMinszki Katonai Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kuzma Csorni témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

 
Az Uzvissa szervezet azonos nevű folyóiratának szerkesztőbizottsága. Csorni az alsó sorban balról az első (Minszk, 1927)
 
Első feleségével, Ida Csirvannyal és rokonaival
 
Ivan Akhremcsik: Kuzma Csorni portréja (1943)
 
Síremléke a minszki katonai temetőben
 
Falfestmény a portréjával Minszkben (2022)

1900-ban földműves családban született. 1913-ban fejezte be az elemi iskolát. 1916-tól 1919-ig Nyaszvizsban a tanári szemináriumban diákoskodott, de nem tudta befejezni a tanulmányait, mert 1919-ben a lengyel hatóságok bezárták az intézményt. 1923 és 1925 között a Fehérorosz Állami Egyetem(wd) Pedagógiai Karán az Irodalmi és Nyelvészeti Tanszéken tanult. Az 1920-as években Szluckban dolgozott tanárként. Még diákként, 1924-ben kezdett el dolgozni, 1928-ig volt újságíró a Belaruszkaja Vjoszka (Belarusz Falu) folyóiratnál. 1923-ban a Maladnyak (Ifjú) irodalmi szervezet tagja lett, 1926-tól 1931-ig öt éven át az Uzvissa (Magaslat) írószervezet elnöke. A kritikusok a „fehérorosz Dosztojevszkijnek” nevezték, tragikus sorsot jósoltak a számára.[3] 1938. október 14-én letartóztatták, és a minszki börtönbe zárták, ahol 8 hónapot töltött, ebből 6 hónapot magánzárkában. Rendszeresen kínozták, a testben-lélekben megkínzott író 1939. június 8-án szabadult. Több műve elégett a második világháború első napjaiban. Az akkor írottakból csak az Irinka (1940) című darab maradt fenn. 1941 és 1944 között Moszkvában élt, a Razdavim Fasisztkuju Gagyinu (Eltapossuk A Fasiszta Hüllőt) című – a megszállt fehérorosz területeken illegálisan terjesztett – szatirikus folyóiratnál dolgozott. 1944 szeptemberében visszaköltözött Minszkbe.

1934-től a Szovjetunió Írószövetségének tagja, 1943-ban pedig belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP). 1944. november 22-én, 44 évesen agyvérzésben halt meg a Szovnarkom[4] által biztosított lakásban. Temetésére a Minszki katonai temetőben került sor.

Munkássága szerkesztés

Irodalmi tevékenységét költőként (álnéven: M.R.) kezdte. Első cikkeit és verseit 1920-ban publikálta. 1921-től regényeket is írt. Irodalmi munkássága kezdetének tartotta a Kuzma Csorni álnéven megjelent A határon című novella (1923) megjelenését. Ezután a Történetek és Az élet ezüstje (1925) című kötetei következtek. Az 1930-as évek történeteiben bemutatta az „új ember” (kollektivista, szocialista) születésének folyamatát. Feltárta a műveiben az osztályhovatartozást, ami sematizmushoz és a képek elszegényedéséhez vezetett. Az 1940-es évek történeteiben a korszak drámai epizódjait elevenítette fel: a második világháborúról, a fehérorosz föld pusztításáról és a beloruszok hősies ellenállásáról, emlékezetes képeket alkotott az ekkor történtekről. Emellett számos novellát is írt. Az író utolsó művei évekig kéziratban maradtak.

Műfordítóként is maradandót alkotott, fehérorosz nyelvre fordította Karol Vanek cseh író, Puskin, Gogol, Makszim Gorkij, Vlagyimir Korolenko és más orosz klasszikusok műveit. Folytatta Jaroslav Hašek Švejkről szóló regényét.

A művei közül többet színpadra állították: A harmadik nemzedék című regényét 1959-ben, a Nagy szív címűt 1960-ban. Az Éjszaka az úton fehérorosz filmet 1992-ben készítették, az azonos című történet alapján.

 
Kuzma Csorni Irodalmi Múzeum
 
Emléktábla a múzeum falán
 
A múzeum belseje. Szövőszék

Művei szerkesztés

Cím Magyarul Év
На граніцы A határon 1923
Апавяданні Történetek 1925
Срэбра жыцця   Az élet ezüstje 1925
Па дарозе   Útközben 1926
Сястра Nővér 1927–1928
Зямля   A föld 1928
Вераснёвыя ночы Szeptemberi éjszakák 1929
Лявон Бушмар Ljavon Busmar 1929
Вецер і пыл Szél és por 1927–1929
Ідзі, ідзі Gyerünk, gyerünk 1930
Бацькаўшчына Szülőváros 1931
Брыгадзіравы апавяданні A művezető történetei 1932
Трыццаць год Harminc év 1934
Трэцяе пакаленне   A harmadik nemzedék 1935
Люба Лук'янская   Ljuba Lukjanszkaja 1936
Простыя людзі Egyszerű emberek 1936
Вялікае выгнанне A nagy száműzetés 1936
Судны дзень Ítéletnap 1936
Базылевічава сямя   A Bazilevics család 1938
Насцечка Az utóíz 1940
Маленькая жанчына Egy kis nő 1940
Прасторны дом Tágas ház 1940
Вялікае сэрца Nagy szív 1940
Ірынка Irinka 1941
Як дзядзька Тамаш напалохаў ваўкоў Hogyan ijesztette meg Tomáš bácsi a farkasokat 1941
Кат у белай манішцы A hóhér fehér köpenyben 1942
Герой Савецкага Саюза Ціхан Піменавіч Бумажкоў   A Szovjetunió hőse, Tikhan Pimenovics Bumazhkov 1943
Вялікае сэрца Nagy szív 1945
Пошукі будучыні A jövő keresése 1943[5]
Вялікі дзень 1941–44' A Nagy Nap 1941–44 (befejezetlen) 1947
Млечны Шлях A Tejút 1944[6]
Скіп'ёўскі лес A szkipie erdő 1944
Сумліцкая хроніка 1941–44 Szumlicki krónika 1941–44 1975

Emlékezete szerkesztés

  • Róla nevezték el a timkovicsi iskolát, ahol vele kapcsolatos irodalmi múzeum is működik (a Fehérorosz Irodalomtörténeti Múzeum egyik intézménye).[7]
  • Babrujszkban, Minszkben,[8] Nyaszvizsben, Szluckban utcát neveztek el róla.
  • 2000-ben két emléktáblát avattak fel a tiszteletére.
  • Graffiti készült egy minszki házfalra a portréjával (2022).

Irodalom szerkesztés

  • Janka Kazeka, Kusma Tschorny: Старонкі творчасці. Janka Kazeka, Minsk: Мастацкая літаратура. 1980, S. 133.
  • Их именами названы...: Энциклопедический справочник / Редкол.: И. П. Шамякин (гл. ред.) и др. БелСЭ, Minsk 1987, S. 671–672.
  • История белорусской советской литературы. И.Я. Науменко, П.К. Дюбайло, Н.С. Перкин, Академия наук БССР, Минск, 1977, S. 429–446.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Minszk kormányzóság (ma a Minszki terület Szlucki járása).
  3. Кузьма Чорны // Беларускія пісьменнікі (1917—1990) : Даведнік / Склад. А. К. Гардзіцкі; нав. рэд. А. Л. Верабей. — Мінск : Мастацкая літаратура, 1994. — С. 585—586.
  4. Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság Népbiztosainak Tanácsa.
  5. 1950-ben jelent meg.
  6. 1954-ben jelent meg.
  7. Літаратурны музей Кузьмы Чорнага. [2018. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 21.)
  8. Улица Кузьмы Чорного в Минске (a Kuzma Csorni utca Minszkben) (oroszul)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kuźma Čorny című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Кузьма Чорный című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés