Főmenü megnyitása

A lándzsás útifű vagy keskeny levelű útifű (Plantago lanceolata) az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába, a Plantago nemzetségbe tartozó lágy szárú növényfaj. Rétek, legelők, útszegélyek, taposott gyomtársulások világszerte elterjedt jellegzetes évelő, tőrózsás növénye. Pollendiagramokban a mezőgazdaság jelzője lehet.

Infobox info icon.svg
Lándzsás útifű
Lándzsás útifű, rajta viráglakó karolópók
Lándzsás útifű, rajta viráglakó karolópók
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Plantagineae
Nemzetség: Útifű (Plantago)
Alnemzetség: Plantago subg. Psyllium
Fajcsoport: Plantago sect. Lanceifolia
Faj: P. lanceolata
Tudományos név
Plantago lanceolata
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lándzsás útifű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lándzsás útifű témájú médiaállományokat és Lándzsás útifű témájú kategóriát.

Népies nevei: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, gyíkfű, útilapu.

JellemzőiSzerkesztés

20–40 cm magas lágy szárú, évelő növény. Főgyökeres gyöktörzs jellemzi, rövid, barázdált, rostos szártagú hajtásain csak lándzsa alakú, 3-5 hosszanti, ívesen futó erezetű, ép szélű tőlevelek vannak. Az apró, 1–3 cm hosszú, kb. 4 mm széles, fehéres virágok tömött hengeres vagy gömbös füzérben állnak, sorrendben alulról felfelé nyílnak ki. A sárgásfehér porzók hosszabbak a négytagú, barnás szegélyű pártánál, így feltűnően kiállnak a virágzat szintjétől. Szélbeporzású, pollenjének 8-14 pórusát annulus veszi körül. Májustól októberig virágzik. Virágpora közepes mértékben allergizál, jelentősége kicsi, pedig a pollenszemek száma portokonként 7700 is lehet. Hosszúkás toktermésében rekeszekben ülő, csónak formájú magok találhatók.

ElőfordulásaSzerkesztés

Mezőkön, réteken, erdőszéleken gyakori növény. Egész Európában, sőt csaknem az egész világon elterjedt.[1]

GyűjtéseSzerkesztés

Levelét a virágzás kezdetéig gyűjtjük, és 30-50 °C-on gyorsan szárítjuk. Magját száraz időben, augusztustól októberig szedjük.

GyógyhatásaSzerkesztés

A növényt gyógynövényként használják. Fő hatóanyaga az aukubin glikozid, de tartalmaz még polifenolokat, nyálka-poliszacharidokat, C-vitamint, cserzőanyagot, kovasavat, káliumot, cinket.

Közeli rokona a nagy útifűnek (Plantago major), valamint a réti útifűnek (Plantago media). A gyógyszeripar és a népgyógyászat mindhárom faj leveleit felhasználja.

A lándzsás útifű jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő, és sebgyógyító, ezért összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. A légutak gyulladásos megbetegedéseiben, köhögés csillapítására, köptetőként használják baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatása miatt. Oldja a letapadt nyákot, elősegíti a köpetképződést. A torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti annak gyulladását, szünteti a köhögési ingert. Ártalmatlansága miatt a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák. A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt néha hashajtó szerként is használatos.

Külsőleg a népgyógyászat bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használta. Az útifű friss levelét nehezen gyógyuló sebekre szokás tenni: fertőtleníti, összehúzza, bezárja a sebet, elősegíti a véralvadást.

FelhasználásaSzerkesztés

Útifű tea: Csészénként 1 púpozott kanálnyi útifüvet leforrázunk, fél perc múlva leszűrjük. A naponta frissen elkészített teából 2 csészényit kortyolgatunk el. Vese- vagy epekőképződés esetén a teához napi 8 g magot kell a teával együtt bevenni.

Útifű tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le. Kívánság szerint mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják.

Friss levélpép: fog-, fej-, fülfájás esetén, nyílt sebek, csípések, kígyómarás kezelésére használják.

Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A főzetet újfent forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.

Borogatás és gargarizálásra: Csészénként 2 tk. szárított lándzsás útifüvet leöntünk hideg vízzel, gyakori kevergetés mellett 1 órán át állni hagyjuk. Alkalmazható a száj és toroknyálkahártya, illetve a bőr gyulladásainak kezelésére.

Ellenjavallat: A szem és a szemhéj fertőzés esetén legelőször kérjük ki orvosunk véleményét. Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleg történő alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!

KépekSzerkesztés

 
Levelei
 
Szára
 
Gyökere
 
Virága
 
Magjai

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 156. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

ForrásokSzerkesztés