László Jenő

László Jenő (1891-ig Lővi, Szatmárnémeti, 1878. március 5. – Budapest, 1919. december 29.) ügyvéd, politikus, a kommün idején a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa.

László Jenő
Született	Lővi Jenő 1878. március 5. Szatmárnémeti
Elhunyt	1919. december 29. (41 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Messinger Aranka
Foglalkozása	ügyvéd
Tisztsége	komisszár (1919–1919, forradalmi törvényszék)
A Wikimédia Commons tartalmaz László Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Lőwi/Lőwy Miksa könyvkereskedő és Lőwi/Lőwy Amália fia. Érettségi vizsgáját követően költözött fel a fővárosba, hogy jogot tanuljon. Még jogászhallgatóként lépett be az MSZDP-be, cikkeket közölt tőle az Előre és a Munkás Ifjúság is. 1906. június 30-án tett ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen, ügyésze volt a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének és a fuvaros-szakszervezetnek. A munkások jogaiért harcolt, anyagi lehetőségei korlátozottak voltak. Állandó védőként működött közre a választójogi harc során letartóztatott és bíróság elé állított szocialisták ügyeiben. A Népszavában 1907-ben megjelent egy cikksorozata, amelyben támadta a vármegyei dzsentri közigazgatást. 1907-ben csatlakozott az Alpári Gyula által vezetett, MSZDP-n belüli baloldali csoporthoz. Ugyanezen év augusztus 10-én Budapesten az V. kerületben házasságot kötött Messinger Arankával, Messinger Samu és Jakobovics Rozália lányával. A szociáldemokrata párt XIV. kongresszusán a munkások helyzetének javítását célzó javaslatot terjesztett be, amely elfogadásra került. Az októberi polgári demokratikus forradalmat követően résztvevője volt a KMP megalakításának, majd ezen párt első Központi Bizottságának tagja, valamint a párt ügyésze lett. 1918 decemberében Pozsonyban szerepet vállalt a szlovák kommunista párt létrehozásában is. 1919. február 20-án számos kommunistával egyetemben őt is letartóztatták, később kiszabadult.

A Tanácsköztársaság alatt a forradalmi törvényszékek fővádbiztosaként tevékenykedett, a Budapesti Forradalmi Törvényszék politikai biztosa volt. E beosztásában a politikai túszként letartóztatottakkal cinikus volt, és minden olyan kérelmet visszautasított, amely a foglyok körülményeinek javítására irányult. Célja volt a proletárdiktatúra megszilárdítása, amelyért kitartóan harcolt. Miután a kommün megbukott, letartóztatták, és heteken keresztül kínozták. A gyorsított eljárás során arra hivatkozott, hogy beszámíthatatlan elmeállapotú, de a vizsgálat ezt kizárta. Halálra ítélték, kegyelmi kérvényét a Kúria elutasította. 1919. december 29-én nyolc társával együtt kivégezték. A kivégzettek között volt Korvin Ottó és Kohn-Kerekes Árpád is. Hamvait a munkásmozgalmi pantheon falába temették.

Emlékezete

A szocializmus idején utca volt róla elnevezve az V. kerületben, ugyanitt emléktáblája is volt.

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
• Bödök Gergely: Vörös húsvét; Rubicon történelmi magazin, 2015/3. szám, 62-75. oldal.
• A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 391–392. o. ISBN 9630902435  
• R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., 1965, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 86-87. p.

További információk

• T. Szerémi Borbála: A szabadság vértanúi. [Budapest], 1960, Kossuth Könyvkiadó.
• László Jenő. In Békés István: Hazádnak rendületlenül. A magyar nép aranykönyve. Budapest, 1955, Művelt Nép, 278. p.
• Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Bp., Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
• Vágó Béla: L. J. és Korvin Ottó (Új Előre, New York, 1922. febr. 1.);
• Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919–1929. Budapest, 1964, 52-53, 96, 487. p.
• Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság. Budapest, 1969.
• Hajdu Tibor: Az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalom. Budapest, 1968.
• Magyar pokol. A magyarországi fehérterror betiltott és üldözött kiadványok tükrében. Budapest, 1964, 205. p.
• Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez. Tények, viták, tanulságok. Budapest, 1974, 137-215. p.
• Sarlós Béla: A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei. Budapest, 1961.
• Lengyel József: Visegrádi utca. Bev. Kun Béla. 2. kiad. Budapest, 1962, Szépirodalmi Kiadó.
• Gárdos Mariska: Kukoricán térdepelve (Emlékirat, Bp., 1964).

Lexikoncikkek

• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
• Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János

Újságcikkek

• Kelen Józsefné: Vértanúk dicsőséges emléke. Szabad Nép, 1957. december 29.
• Mártírok emlékezete. Népszabadság, 1959. december 29.
• Tisztelettel adózunk a forradalom katonáinak. Esti Budapest, 1954. december 29.
• Szőcs Ferenc: "Margit körúti fogházban." – László Jenő és Korvin Ottó halálának 40. évfordulóján. = Lobogó. 1959. december 30.