Lépcsős függvény
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Lépcsős függvényeknek hívjuk az olyan valós függvényeket, amelyek felírhatóak intervallumok indikátorfüggvényének (karakterisztikus függvény) lineáris kombinációjaként.
Más szóval: a lépcsős függvények szakaszosan konstans függvények, melyek csak végesen sok részből állnak.
Definíciók, következtetések
szerkesztésfüggvényt lépcsős függvénynek hívják, ha felírható, mint:
az összes valós számra
ahol valós számok, intervallumok, és az indikátorfüggvénye:
Ebben a definícióban az intervallumoknak a következő két tulajdonsága van:
- Az i-edik és j-edik intervallumnak nincs közös része: , ha
- Az intervallumok uniója a valós számok halmaza,
Példák
szerkesztés- A konstans függvény egy triviális példája a lépcsős függvénynek. Itt csak egy intervallum van:
- Az egységugrás (Heaviside-függvény) H(x) egy fontos lépcsős függvény .
- A négyszögfüggvény a következő egyszerű lépcsős függvény. A négyszögfüggvény egy normalizált „boxcar” függvény, mely a teljes valós számtartományban zérussal egyenlő, kivéve egy intervallumot, ahol konstans értéke van. Az elektronikában használják egységimpulzusként.
Ellenpéldák
szerkesztésAz egészrész függvény nem lépcsős függvény, mivel végtelen sok intervallummal rendelkezik. Egyes szerzők ezt is lépcsős függvénynek hívják, azzal a megjegyzéssel, hogy végtelen sok intervallummal rendelkezik.[1]
Tulajdonságok
szerkesztés- Két lépcsős függvény összege és szorzata is lépcsős függvény. Egy lépcsős függvény szorzata egy számmal lépcsős függvény.
- A lépcsős függvények értékei csak véges számok lehetnek. Ha az intervallumoknak a fent definiált lépcsős függvényben nincsenek közös részeik, és valós számok, akkor minden -re igaz.
- Egy lépcsős függvény Lebesgue-integrálja, , ahol az intervallum hossza, és feltételezzük, hogy véges hosszúságú.
Valójában ez az egyenlőség lehet az első lépés egy Lebesgue-integrál létrehozására.[2]
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Step function című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
szerkesztés- Reiman István: Matematika. Budapest: Typotex. 2011. ISBN 978 963 279 300 9
- F. C. KINGMAN, S. J. TAYLOR: Introduction to Measure and Probability. (hely nélkül): Cambridge. 1966.
- S. LANG: Real and Functional Analysis. (hely nélkül): Springer-Verlag. 1993.
- W. RUDIN: Real and Complex Analysis. (hely nélkül): Collier Macmillan. 1968.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Példa: Bachman, Narici, Beckenstein. Example 7.2.2, Fourier and Wavelet Analysis. Springer, New York, 2000 (2000). ISBN 0-387-98899-8
- ↑ Weir, Alan J. 3, Lebesgue integration and measure. Cambridge University Press, 1973 (1973). ISBN 0-521-09751-7