Főmenü megnyitása

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16.Budapest, 1965. szeptember 27.) operaénekes (tenor). Hazánkban kora legjelentősebb olaszos hőstenorja volt. Zsögön Lenke opera-énekesnő férje, Laczó Ildikó szopránénekes édesapja.

Laczó István
Életrajzi adatok
Született 1904. szeptember 16.
Szombathely
Elhunyt 1965. szeptember 27. (61 évesen)
Budapest
Sírhely Farkasréti temető
Házastársa osdolai Zsögön Lenke (h. 1942)
Gyermekei Ildikó (* 1945); (ifj.) István
Pályafutás
Műfajok opera
Hang hőstenor
Tevékenység operaénekes, építészmérnök
Kiadók DiscoRaRa

ÉletútjaSzerkesztés

Építészmérnöknek tanult, munkája kapcsán került Olaszországba. Itt kezdett – munka mellett – énekelni tanulni a római Accademia di Santa Cecilián. Hazatérve a Zeneakadémián dr. Székelyhidy Ferenc növendéke lett. Még diákként, 1934 decemberében debütált Auber Fra Diavolojának Lorenzojaként.

Az 1935-ben befejezett akadémiai tanulmányok után szerződtette az Operaház. December 14-én debütált itt a Tosca Cavaradossijaként. Hatalmas vivőerejű, biztos magasságokkal rendelkező hőstenor (tenore robusto) volt. 1938-ban indult nemzetközi karrierje, főként olasz színpadokon szerepelt. Legnevezetesebb vendégfellépte 1949-ben volt, mikor Maria Callas oldalán Kalafot énekelte Puccini Turandotjában. Nyaranta továbbképzéseken vett részt Porto Recanatiban Astolfo Pesciánál. Az itt élő Beniamino Gigli is segítette pályáján.

Az 1950-es években, más magyar sztárokhoz hasonlóan ő sem járhatott külföldre. A hazai társulatoknál szerepelt, tagja volt a Gördülő Opera csapatának is. Betegsége miatt 1963-ban visszavonult a színpadtól.

Feleségével és apósával közös sírja a Farkasréti temetőben található [34/2–1–35/36].

Színpadi játékát nem lehetett korszerűnek nevezni: maradt a XIX. századi olasz stílusnál. Állt és ontotta hangját; rendre többet, mint kellett, s többet, mint amennyi elképzelhető.
Voltak, akik nem kedvelték ezt a »vad« stílust. Viszont akik győzték hangerővel, kivált partnernői, Németh Mária, Tutsek Piroska, Németh Anna, egyenesen keresték társaságát: »Szóljon az a kettős!«
Abody Béla[1]

SzerepeiSzerkesztés

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Abody Béla: Tündöklések, bukások. Budapest, 1983. Szépirodalmi K. 304–305. l. ISBN 9631522334
  2. MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek a Magyar Állami Operaházban (magyar nyelven). hirado.hu, 2015. november 7. [2015. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 12.)
  3. MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek az Operában (magyar nyelven). orientpress.hu, 2015. november 8. (Hozzáférés: 2015. november 12.)

ForrásokSzerkesztés