Főmenü megnyitása

Laczó István (Szombathely, 1904. szeptember 16.Budapest, 1965. szeptember 27.) operaénekes (tenor). Hazánkban kora legjelentősebb olaszos hőstenorja volt. Zsögön Lenke opera-énekesnő férje, Laczó Ildikó szopránénekes édesapja.

Laczó István
Életrajzi adatok
Született 1904. szeptember 16.
Szombathely
Elhunyt 1965. szeptember 27. (61 évesen)
Budapest
Házastársa osdolai Zsögön Lenke (h. 1942)
Gyermekei Ildikó (* 1945); (ifj.) István
Pályafutás
Műfajok opera
Hang hőstenor
Tevékenység operaénekes, építészmérnök
Kiadók DiscoRaRa

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

Építészmérnöknek tanult, munkája kapcsán került Olaszországba. Itt kezdett – munka mellett – énekelni tanulni a római Accademia di Santa Cecilián. Hazatérve a Zeneakadémián dr. Székelyhidy Ferenc növendéke lett. Még diákként, 1934 decemberében debütált Auber Fra Diavolojának Lorenzojaként.

Az 1935-ben befejezett akadémiai tanulmányok után szerződtette az Operaház. December 14-én debütált itt a Tosca Cavaradossijaként. Hatalmas vivőerejű, biztos magasságokkal rendelkező hőstenor (tenore robusto) volt. 1938-ban indult nemzetközi karrierje, főként olasz színpadokon szerepelt. Legnevezetesebb vendégfellépte 1949-ben volt, mikor Maria Callas oldalán Kalafot énekelte Puccini Turandotjában. Nyaranta továbbképzéseken vett részt Porto Recanatiban Astolfo Pesciánál. Az itt élő Beniamino Gigli is segítette pályáján.

Az 1950-es években, más magyar sztárokhoz hasonlóan ő sem járhatott külföldre. A hazai társulatoknál szerepelt, tagja volt a Gördülő Opera csapatának is. Betegsége miatt 1963-ban visszavonult a színpadtól.

Feleségével és apósával közös sírja a Farkasréti temetőben található [34/2–1–35/36].

Színpadi játékát nem lehetett korszerűnek nevezni: maradt a XIX. századi olasz stílusnál. Állt és ontotta hangját; rendre többet, mint kellett, s többet, mint amennyi elképzelhető.
Voltak, akik nem kedvelték ezt a »vad« stílust. Viszont akik győzték hangerővel, kivált partnernői, Németh Mária, Tutsek Piroska, Németh Anna, egyenesen keresték társaságát: »Szóljon az a kettős!«
Abody Béla[1]

SzerepeiSzerkesztés

  • Auber: Fra Diavolo — Lorenzo
  • Bizet: Carmen — Don José
  • Erkel Ferenc: Hunyadi László — címszerep
  • Erkel Ferenc: Bánk bán — címszerep
  • Leoncavallo: Bajazzók — Canio
  • Mascagni: Parasztbecsület — Turiddu
  • Moniuszko: Halka — Jontek
  • Ponchielli: La Gioconda — Enzo
  • Puccini: Tosca — Mario Cavaradossi

  • Puccini: Pillangókisasszony — B. F. Pinkerton
  • Puccini: Turandot — Kalaf
  • Rossini: Tell Vilmos — Arnold
  • Richard Strauss: A rózsalovag — Énekes
  • Verdi: A trubadúr — Manrico
  • Verdi: Rigoletto — A mantuai herceg
  • Verdi: Aida — Radames
  • Verdi: Otello — címszerep

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Abody Béla: Tündöklések, bukások. Budapest, 1983. Szépirodalmi K. 304–305. l. ISBN 9631522334
  2. MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek a Magyar Állami Operaházban (magyar nyelven). hirado.hu, 2015. november 7. [2015. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 12.)
  3. MTI: Újabb örökös tagokat köszöntöttek az Operában (magyar nyelven). orientpress.hu, 2015. november 8. (Hozzáférés: 2015. november 12.)

ForrásokSzerkesztés