Wikipédia

Ottorino Respighi

Ottorino Respighi (Bologna, 1879. július 9. – Róma, 1936. április 18.) olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is.

Ottorino Respighi
Respighi 1934.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Ottorino Respighi
Született 1879. július 9.[1][2][3][4][5]
Bologna[6][7][8]
Elhunyt 1936. április 18. (56 évesen)[1][7][2][3][4]
Róma[9][7][8]
Sírhely Certosa di Bologna
Házastársa Elsa Respighi
Iskolái Conservatorio Giovanni Battista Martini
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
Ottorino Respighi aláírása
Ottorino Respighi aláírása
Ottorino Respighi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ottorino Respighi témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Zenei tehetségére már kora gyermekkorában fény derült, ezért már nyolcéves korában kezdte hegedűtanulmányait, amihez a zeneszerzést is hozzávette 1891-től a Liceo Musicaléban. Komponálni 1892-ben kezdett. 1902-ben Szentpétervárra utazott, ahol Rimszkij-Korszakovnál, a hangszerelés mesterénél tanult. A hangszerelés technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.

Bolognába visszatérve zenekarokban hegedült, brácsázott, zongorázott, vezényelt. Közben Berlinben is tanult rövid ideig Max Bruch mellett. Zeneszerzői egyénisége nehezen tört a felszínre: hatott rá Debussy, Rimszkij-Korszakov és Richard Strauss. Írt operát (Enzo király), prelúdium, korál és fúgát zenekarra, zongoraversenyt, kamaraműveket – különösebb visszhang nélkül. Sinfonia Drammaticája túlságosan nehézkes, dalai és más művei súlytalanok voltak. 1913-ban a római Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés-tanárává nevezték ki. Itt ismerte meg leendő feleségét, Elsa Olivieri Sangiacomót. 1916-ban írt Róma kútjai című zenekari darabjával megalkotta élete egyik fő művét. A darabot azonnal felvették repertoárjukba a világ legnevesebb karmesterei, így zeneszerzői hírneve gyorsan terjedt az egész világon. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket. A három darabot együttesen „Római triptichon”-nak nevezik.

1924-ben a Santa Cecilia igazgatója lett, de mindössze két év múlva visszavonult, hogy teljes egészében a zeneszerzésnek éljen. Tanári állását azonban a zeneszerzői mesterképzőben fenntartotta, itt számos kiváló tanítványa volt, többek között Farkas Ferenc. 1927-ben a múlt olasz darabjait idéző kamarazenekari darabja, A madarak aratott sikert. Ebben az időszakban más darabjai is a korábbi idők zenéje iránti érdeklődését tükrözik (Három Botticelli-kép, Gregorián koncert, Dór kvartett, Dicsőítő ének az Úr születésére). Azt írták műveiről, hogy „új-régi” zene. 1932-ben az Olasz Akadémia tagjává választotta, a világ számos kiemelkedő zenei egyéniségével ismerkedett össze: Kodály Zoltánnal, Maurice Ravellel, Richard Strauss-szal, Arnold Schönberggel és Igor Stravinskyval. Élete végén az opera kezdte érdekelni, kilenc operát is írt, de ezek a művek nem arattak komolyabb sikert. A legutolsót, a Lucreziát felesége, Elsa Respighi fejezte be.

MűveibőlSzerkesztés

Zenekari művekSzerkesztés

  • Sinfonia Drammatica, 1915
  • Fontane di Roma (Róma kútjai), 1915–1916
  • Pini di Roma (Róma fenyői), 1923–1924
  • Feste Romane (Római ünnepek), 1928
  • Brazil impressziók, 1928
  • Régi dalok és táncok 1–3., 1917, 1924, 1932
  • Gli Uccelli (A madarak), 1927
  • Trittico Botticelliano (Három Botticelli-kép), 1927

VersenyművekSzerkesztés

  • a-moll zongoraverseny, 1902
  • Adagio con variazioni (csellóra és zenekarra), 1920
  • Concerto Gregoriano (Gregorián concerto hegedűre és zenekarra), 1921
  • Concerto in modo misolidio (Concerto mixolídban), 1925
  • Concerto a cinque (Ötösverseny hegedűre, oboára, nagybőgőre, klarinétra és vonósokra), 1933

Kamarazenei művekSzerkesztés

  • b-moll hegedűszonáta
  • Gitárvariációk
  • D-dúr vonósnégyes, No.1, 1892–1898
  • B-dúr vonósnégyes, No.2, 1898
  • f-moll zongoraötös, 1902
  • Hat darab hegedűre és zongorára, 1901–1906
  • D-dúr vonósnégyes, 1907
  • d-moll vonósnégyes, 1909
  • Quartetto Dorico (Dór vonósnégyes), 1924

OperákSzerkesztés

  • Re Enzo (Enzo király), 1905
  • Semirâma, 1909
  • Marie Victoire, 1913
  • La Bella Dormente Nel Bosco (Csipkerózsika) 1922
  • Belfagor, 1923
  • La fiamma (A láng), 1934 (Magyarországi bemutató: 1935, M.kir. Operaház)
  • Lucrezia 1937

KórusművekSzerkesztés

  • Lauda per la Natività del Signore, kantáta, 1930
  • La Sensitiva, (mezzoszoprán és zenekar).

HangfelvételekSzerkesztés

KottákSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
  • Farkas Ferenc: Ottorino Respighi, (Rádióélet, 1935)
  • Farkas Ferenc: Néhány szó Ottorino Respighiről (A Zene, 1938)
  • Farkas Ferenc: Respighi (1938)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  7. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Респиги Отторино, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ottorino_Respighi&oldid=25080194”