Wikipédia

Ottorino Respighi

olasz zeneszerző, karmester

Ottorino Respighi (Bologna, 1879. július 9. – Róma, 1936. április 18.) olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is.

Ottorino Respighi
Életrajzi adatok
Született 1879. július 9.[1][2][3][4][5]
Bologna[6][7][8]
Elhunyt 1936. április 18. (56 évesen)[1][7][2][3][4]
Róma[9][7][8]
Sírhely Certosa di Bologna
Házastársa Elsa Olivieri Sangiacomo
Iskolái Conservatorio Giovanni Battista Martini
Pályafutás
Műfajok
Hangszer
Tevékenység
Ottorino Respighi aláírása
Ottorino Respighi aláírása
Ottorino Respighi weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ottorino Respighi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Zenei tehetségére már kora gyermekkorában fény derült, ezért már nyolcéves korában kezdte hegedűtanulmányait, amihez a zeneszerzést is hozzávette 1891-től a Liceo Musicaléban. Komponálni 1892-ben kezdett. 1902-ben Szentpétervárra utazott, ahol Rimszkij-Korszakovnál, a hangszerelés mesterénél tanult. Abbéli technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.

Bolognába visszatérve zenekarokban hegedült, brácsázott, zongorázott, vezényelt. Közben Berlinben is tanult rövid ideig Max Bruch mellett. Zeneszerzői egyénisége nehezen tört a felszínre: hatott rá Debussy, Rimszkij-Korszakov és Richard Strauss. Írt operát (Enzo király), prelúdium, korál és fúgát zenekarra, zongoraversenyt, kamaraműveket – különösebb visszhang nélkül. Sinfonia Drammaticája túlságosan nehézkes, dalai és más művei súlytalanok voltak. 1913-ban a római Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés-tanárává nevezték ki. Itt ismerte meg leendő feleségét, Elsa Olivieri Sangiacomót. 1916-ban írt Róma kútjai című zenekari darabjával megalkotta élete egyik fő művét. A darabot azonnal felvették repertoárjukba a világ legnevesebb karmesterei, így zeneszerzői hírneve gyorsan terjedt az egész világon. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket. A három darabot együttesen „Római triptichon”-nak nevezik.

1924-ben a Santa Cecilia igazgatója lett, de mindössze két év múlva visszavonult, hogy teljes egészében a zeneszerzésnek éljen. Tanári állását azonban a zeneszerzői mesterképzőben fenntartotta, itt számos kiváló tanítványa volt, többek között Farkas Ferenc. 1927-ben a múlt olasz darabjait idéző kamarazenekari darabja, A madarak aratott sikert. Ebben az időszakban más darabjai is a korábbi idők zenéje iránti érdeklődését tükrözik (Három Botticelli-kép, Gregorián koncert, Dór kvartett, Dicsőítő ének az Úr születésére). Azt írták műveiről, hogy „új-régi” zene. 1932-ben az Olasz Akadémia tagjává választotta, a világ számos kiemelkedő zenei egyéniségével ismerkedett össze: Kodály Zoltánnal, Maurice Ravellel, Richard Strauss-szal, Arnold Schönberggel és Igor Stravinskyval. Élete végén az opera kezdte érdekelni, kilencet meg is írt, de ezek a művek nem arattak komolyabb sikert. A legutolsót, a Lucreziát felesége, Elsa fejezte be.

Műveiből szerkesztés

Zenekari művek szerkesztés

  • Sinfonia Drammatica, 1915
  • Fontane di Roma (Róma kútjai), 1915–1916
  • Pini di Roma (Róma fenyői), 1923–1924
  • Feste Romane (Római ünnepek), 1928
  • Brazil impressziók, 1928
  • Régi dalok és táncok 1–3., 1917, 1924, 1932
  • Gli Uccelli (A madarak), 1927
  • Trittico Botticelliano (Három Botticelli-kép), 1927

Versenyművek szerkesztés

  • a-moll zongoraverseny, 1902
  • Adagio con variazioni (csellóra és zenekarra), 1920
  • Concerto Gregoriano (Gregorián concerto hegedűre és zenekarra), 1921
  • Concerto in modo misolidio (Concerto mixolídban), 1925
  • Concerto a cinque (Ötösverseny hegedűre, oboára, nagybőgőre, klarinétra és vonósokra), 1933

Kamarazenei művek szerkesztés

  • b-moll hegedűszonáta
  • Gitárvariációk
  • D-dúr vonósnégyes, No.1, 1892–1898
  • B-dúr vonósnégyes, No.2, 1898
  • f-moll zongoraötös, 1902
  • Hat darab hegedűre és zongorára, 1901–1906
  • D-dúr vonósnégyes, 1907
  • d-moll vonósnégyes, 1909
  • Quartetto Dorico (Dór vonósnégyes), 1924

Operák szerkesztés

  • Re Enzo (Enzo király), 1905
  • Semirâma, 1909
  • Marie Victoire, 1913
  • La Bella Dormente Nel Bosco (Csipkerózsika) 1922
  • Belfagor, 1923
  • La fiamma (A láng), 1934 (Magyarországi bemutató: 1935, Magyar Királyi Operaház)
  • Lucrezia 1937

Kórusművek szerkesztés

  • Lauda per la Natività del Signore, kantáta, 1930
  • La Sensitiva, (mezzoszoprán és zenekar).

Hangfelvételek szerkesztés

Kották szerkesztés

Források szerkesztés

  • Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006
  • Farkas Ferenc: Ottorino Respighi (Rádióélet, 1935)
  • Farkas Ferenc: Néhány szó Ottorino Respighiről (A Zene, 1938)
  • Farkas Ferenc: Respighi (1938)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 12.)
  7. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Респиги Отторино, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ottorino_Respighi&oldid=25369339”