Ottorino Respighi
Ottorino Respighi (Bologna, 1879. július 9. – Róma, 1936. április 18.) olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is.
| Ottorino Respighi | |
 | |
| Ottorino Respighi 1935-ben (Madeline Grimoldi fényképe) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Ottorino Respighi |
| Született |
1879. július 9. Bologna |
| Származás | olasz |
| Elhunyt |
1936. április 18. (56 évesen) Róma |
| Sírhely | Certosa di Bologna |
| Házastársa | Elsa Respighi |
| Iskolái | Conservatorio Giovanni Battista Martini |
| Pályafutás | |
| Műfajok |
|
| Hangszer | zongora, hegedű, zeneszerző, karmester |
| Tevékenység |
|
| Ottorino Respighi weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ottorino Respighi témájú médiaállományokat. | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Zenei tehetségére már kora gyermekkorában fény derült, ezért már nyolcéves korában kezdte hegedűtanulmányait, amihez a zeneszerzést is hozzávette 1891-től a Liceo Musicaléban. Komponálni 1892-ben kezdett. 1902-ben Szentpétervárra utazott, ahol Rimszkij-Korszakovnál, a hangszerelés mesterénél tanult. A hangszerelés technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.
Bolognába visszatérve zenekarokban hegedült, brácsázott, zongorázott, vezényelt. Közben Berlinben is tanult rövid ideig Max Bruch mellett. Zeneszerzői egyénisége nehezen tört a felszínre: hatott rá Debussy, Rimszkij-Korszakov és Richard Strauss. Írt operát (Enzo király), prelúdium, korál és fúgát zenekarra, zongoraversenyt, kamaraműveket – különösebb visszhang nélkül. Sinfonia Drammaticája túlságosan nehézkes, dalai és más művei súlytalanok voltak. 1913-ban a római Santa Cecilia Akadémia zeneszerzés-tanárává nevezték ki. Itt ismerte meg leendő feleségét, Elsa Olivieri Sangiacomót. 1916-ban írt Róma kútjai című zenekari darabjával megalkotta élete egyik fő művét. A darabot azonnal felvették repertoárjukba a világ legnevesebb karmesterei, így zeneszerzői hírneve gyorsan terjedt az egész világon. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket. A három darabot együttesen „Római triptichon”-nak nevezik.
1924-ben a Santa Cecilia igazgatója lett, de mindössze két év múlva visszavonult, hogy teljes egészében a zeneszerzésnek éljen. Tanári állását azonban a zeneszerzői mesterképzőben fenntartotta, itt számos kiváló tanítványa volt, többek között Farkas Ferenc. 1927-ben a múlt olasz darabjait idéző kamarazenekari darabja, A madarak aratott sikert. Ebben az időszakban más darabjai is a korábbi idők zenéje iránti érdeklődését tükrözik (Három Botticelli-kép, Gregorián koncert, Dór kvartett, Dicsőítő ének az Úr születésére). Azt írták műveiről, hogy „új-régi” zene. 1932-ben az Olasz Akadémia tagjává választotta, a világ számos kiemelkedő zenei egyéniségével ismerkedett össze: Kodály Zoltánnal, Maurice Ravellel, Richard Strauss-szal, Arnold Schönberggel és Igor Stravinskyval. Élete végén az opera kezdte érdekelni, kilenc operát is írt, de ezek a művek nem arattak komolyabb sikert. A legutolsót, a Lucreziát felesége, Elsa Respighi fejezte be.
MűveibőlSzerkesztés
Zenekari művekSzerkesztés
- Sinfonia Drammatica, 1915
- Fontane di Roma (Róma kútjai), 1915–1916
- Pini di Roma (Róma fenyői), 1923–1924
- Feste Romane (Római ünnepek), 1928
- Brazil impressziók, 1928
- Régi dalok és táncok 1–3., 1917, 1924, 1932
- Gli Uccelli (A madarak), 1927
- Trittico Botticelliano (Három Botticelli-kép), 1927
VersenyművekSzerkesztés
- a-moll zongoraverseny, 1902
- Adagio con variazioni (csellóra és zenekarra), 1920
- Concerto Gregoriano (Gregorián concerto hegedűre és zenekarra), 1921
- Concerto in modo misolidio (Concerto mixolídban), 1925
- Concerto a cinque (Ötösverseny hegedűre, oboára, nagybőgőre, klarinétra és vonósokra), 1933
Kamarazenei művekSzerkesztés
- b-moll hegedűszonáta
- Gitárvariációk
- D-dúr vonósnégyes, No.1, 1892–1898
- B-dúr vonósnégyes, No.2, 1898
- f-moll zongoraötös, 1902
- Hat darab hegedűre és zongorára, 1901–1906
- D-dúr vonósnégyes, 1907
- d-moll vonósnégyes, 1909
- Quartetto Dorico (Dór vonósnégyes), 1924
OperákSzerkesztés
- Re Enzo (Enzo király), 1905
- Semirâma, 1909
- Marie Victoire, 1913
- La Bella Dormente Nel Bosco (Csipkerózsika) 1922
- Belfagor, 1923
- La fiamma (A láng), 1934 (Magyarországi bemutató: 1935, M.kir. Operaház)
- Lucrezia 1937
KórusművekSzerkesztés
- Lauda per la Natività del Signore, kantáta, 1930
- La Sensitiva, (mezzoszoprán és zenekar).
HangfelvételekSzerkesztés
La pentola magica, – Youtube.com, Közzététel: 2011. aug. 5- Három Bitocelli-kép, – Youtube.com, Közzététel: 2014. dec. 26.
- Notturno, – Youtube.com, Közzététel: 2010. máj. 29.
- Róma fenyői, – Youtube.com, Közzététel: 2013. dec. 26.
- Madarak, – Youtube.com, Közzététel: 2013. márc. 7.
- Ősi táncok, – Youtube.com, Közzététel: 2008. márc. 28.
- Római ünnepek, – Youtube.com, Közzététel: 2013. okt. 24.
- Belkisz, Sába királynője, – Youtube.com, Közzététel: 2017. okt. 21.
- Róma kútjai, – Youtube.com, Közzététel: 2016. nov. 26.
KottákSzerkesztés
Respighi, Ottorino. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2019. május 17.)
ForrásokSzerkesztés
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon III. (O–Z). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
- Farkas Ferenc: Ottorino Respighi, (Rádióélet, 1935)
- Farkas Ferenc: Néhány szó Ottorino Respighiről (A Zene, 1938)
- Farkas Ferenc: Respighi (1938)
