Lajos József francia királyi herceg
Franciaországi Lajos József Xavér Ferenc (Versailles, 1781. Október 22. - Meudon, 1789. Június 4.), XVI. Lajos francia király és Mária Antónia királyné második gyermeke és idősebbik fia, Franciaország dauphinja volt. Hét éves korában hunyt el, nem sokkal a francia forradalom kitörése előtt.
Franciaországi Lajos József | |
Franciaországi Lajos József Xavér Ferenc | |
Franciaország dauphinja | |
![]() | |
Lajos József 1784 körül | |
Franciaország dauphinja | |
Lajos József | |
Uralkodási ideje | |
1781. október 22. – 1789. június 4. | |
Elődje | Franciaországi Lajos Ágost |
Utódja | Franciaországi Lajos Károly |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Bourbon-ház |
Született |
1781. október 22.[1] Versailles, Franciaország |
Elhunyt |
1789. június 4. (7 évesen)[1] Meudon, Franciaország |
Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház 1789. június 8. |
Édesapja | XVI. Lajos francia király |
Édesanyja | Mária Antónia francia királyné |
Testvére(i) |
|
Vallás | római katolikus |
![]() | |
Franciaországi Lajos József címere | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Franciaországi Lajos József témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Származása és gyermekkoraSzerkesztés
Franciaországi Lajos József Xavér Ferenc 1781. október 22-én született a versailles-i kastélyban XVI. Lajos francia király és Ausztriai Mária Antónia királyné, osztrák főhercegnő másodszülött gyermekeként és első fiaként. Apai nagyszülei Franciaországi Lajos Ferdinánd királyi herceg, dauphin (1729-1765) és Szászországi Mária Jozefa (1731-1767) királyi hercegnő, dauphine, anyai nagyszülei Lotaringiai I. Ferenc német-római császár (1708-1765) és Ausztriai Mária Terézia császárné, magyar királynő (1717-1780) voltak.
XVI. Lajos és Mária Antónia házassága nyolc évig gyermektelen volt, első gyermekük pedig egy leány, Mária Terézia királyi hercegnő, Madame Royale, aki a száli törvény értelmében nem örökölhette a francia trónt, így egy fiú örökös születését már tizenegy éve, szülei esküvője óta várta az udvar és családj. Az egész ország megünnepelte Lajos József világrajöttét, aki születésétől a francia trónörökösnek járó Franciaország dauphinja címet viselte.[2]
Lajos Józsefet születése napján keresztelte meg Louis-René de Rohan bíboros, Strasbourg hercegérseke és fő alamizsnaosztó a versailles-i kastély kápolnájában. Keresztapja apai nagybátyja, Franciaországi Lajos Szaniszló Xavér, Provence grófja, keresztanyja apai nagynénje, Franciaországi Mária Klotild piemonti hercegné volt, akit Franciaországi Erzsébet királyi hercegnő, a húga képviselt.[3]
Dr. Pierre-Édouard Brunier, Franciaország gyermekeinek háziorvosa választotta ki Lajos József dajkáját, Geneviève Barbier-t(wd), aki Mária Antóniától a Madame Poitrine, azaz "Cici asszony" nevet kapta,[4] és akit később megvádoltak azzal, hogy tuberkolózissal fertőzte meg a dauphint, a halálát okozva.[5] Nevelőnője először Victoire de Rohan, majd, 1782-től, Gabrielle de Polignac hercegné volt.[6] XVI. Lajos egy inast is kinevezett fia mellé, Pierre-Jean de Bourcet-t, a francia hadsereg volt hadnagyát, aki korai haláláig szolgálta őt.[2]
A dauphin és nővére, Madame Royale közeli kapcsolatban voltak egymással és a szüleikkel, oktatásukat közvetlenül apjuk felügyelte.[7] Lajos Józsefet a kortársak korához képest okos és intelligens gyermekként írták le, de hamar feltűnt, hogy egészsége gyenge és gyakran betegeskedik, ami sok aggodalomra adott okot.[2]
Ennek ellenére Mária Antónia hamar elkezdte fia házasságát tervezni annak egyik unokatestvérével. Bourbon-Szicíliai Mária Amália nápoly-szicíliai királyi hercegnőt, legkedvesebb testvérének, Ausztriai Mária Karolina nápoly-szicíliai királynénak a leányát szánta fia menyassszonyául.[8]
Lajos Józsefnek két fiatalabb testvére született: Lajos Károly, a későbbi XVII. Lajos 1785-ben és a csecsemőként elhunyt Zsófia Ilona Beatrix 1786-ban.[3]
Betegsége és halálaSzerkesztés
1784. áprilisa körül a dauphin gyakran szenvedett magas láztól. Orvosi tanácsra a vidéki Pavillon de la Muette(wd) vadászlakba vitték, ahol gyorsan felépült. 1786. áprilisában visszatért a gyakori, magas láz és hidegrázás, a tuberkolózis első tünetei, de Lajos József háztartása nem aggódott miattuk. Ugyanebben az időben kezdett a gerince elferdülni.[2]
1786. októberében, amikor a hét esztendős dauphin egy hivatalos szertartás keretében elhagyta addigi, nőkből álló háztartását és belépett a férfiak világába, többen is megfigyelték hajlott hátát és hólyagok nyomait a testén. 1786-ban és 1787-ben Lajos Józsefnek vasfűzőt kellett hordania, abban a reményben, hogy gerince kiegyenesedik.[2]
1788. januárjától a dauphin állapota rohamos romlásnak indult, egyre gyakrabban lázasodott be, és Dr. Petit gerincferdüléssel diagnosztizálta.[2]
1789. május 4-én Lajos József részt vett a rendi gyűlés képviselőinek felvonulásán, amelyet egy erkélyről, fotelben ülve tekintett meg. Nem sokkal később Meudonba költöztették, a friss vidéki levegő jótékony hatásaiban bízva, de a betegség továbbra is "ijesztő mértékben" romlott, ahogy Mária Antónia megjegyezte.[9]
1789. június 4-én Lajos József, Franciaország dauphinja elhunyt a meudoni kastélyban, hét és fél éves korában. Szülei és nővére mélyen gyászolták a halálát.[9] Június 8-án a nemesség, a papság és a harmadik rend képviselői megjelentek Meudonban, hogy lerójják tiszteletüket a dauphin földi maradványai előtt.[2]
Lajos Józsefet 1789. június 13-án, egyszerű szertartás keretében temették el a Saint-Denis-székesegyházban, Franciaország királyainak hagyományos nyughelyén.[10] Szülei számára a királyi etikett szabályai megtiltották a temetésen való részvételt.[11] Dauphinként négy éves öccse, Lajos Károly lett az utódja, aki a forradalom alatt, börtönben halt meg.
1793. augusztus 10-én, a Nagy Terror ideje alatt, Nemzeti Konvent rendeletére Lajos József sírját megszentségtelenítették a székesegyházban található többi sírral együtt.[10]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d e f g Sécher, Reynald, Murat, Yves. Un prince méconnu – e Dauphin Louis Joseph, fils aîné de Louis XVI [1998]
- ↑ a b Registre des baptêmes (1785) de l'église Notre-Dame de Versailles, Archives départementales des Yvelines
- ↑ Le Roi, Joseph Adrien. Histoire de Versailles, de ses rues, alaces et avenues depuis l'origine de cette ville
- ↑ Cabanès. Les Morts mystérieuses de l'histoire, 226-227. o.
- ↑ Conrad, Philippe. Louis XVII - L'énigme du roi perdu, 17. o. (1988
- ↑ Fremont-Barnes, Gregory. Encyclopedia of the Age of Political Revolutions and New Ideologies, 1760-1815: A-L. Grenwood Publishing Group, 427. o. [2007]
- ↑ THE LAST YEAR AT VERSAILLES. 2019–10–29. 159–192. o. ISBN 978-0-300-24903-3 Hozzáférés: 2021. júl. 22.
- ↑ a b Petitfils, Jean-Christian. Louis XVI. Perrin [2006]
- ↑ a b Floyd, Emily: The Revolutionary Exhumations at St-Denis, 1793 (angol nyelven). mavcor.yale.edu, 2014. október 18. (Hozzáférés: 2021. július 22.)
- ↑ Vincent, Bernard. Louis XVI, 232. o. [2006]
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis-Joseph de France című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.