Lakatos Gabriella
Lakatos Gabriella (Budapest, 1927. október 18. – Budapest, 1989. november 12.) Kossuth-díjas magyar táncművész.
| Lakatos Gabriella | |
 | |
| 1958-ban Sándor György felvétele | |
| Született | 1927. október 18. Budapest |
| Elhunyt | 1989. november 12. (62 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | táncművész |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1957) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (31/1-1-118) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lakatos Gabriella témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
XI. kerület, Kelenhegyi út 38/A.
Életpályája
szerkesztésFerencvárosi munkáscsaládban született és alig néhány hónapos volt, amikor Rákospalotára került a nagyszüleihez.[1] Nagyanyja német származású volt, aki megtanította írni és olvasni, valamint a német nyelvre is.[1] Négyéves korában került be a Magyar Rádió szombat délutáni meseműsoraiba. Róna Bácsi (Róna Viktor balettművész édesapja) és Lakner Artúr növendéke, és színtársulataik (Lakner Bácsi Gyermekszínháza) tagja volt, a színlapok „csodababaként” emlegették, s Lakatos Ellykének hívták.[1][2] 1931-ben a cirkuszban Jancsi bohóccal kuplékat, 1932-ben pedig az Ostende kávéházban Kalmár Pállal magyar nótákat énekelt. Élete első filmszerepét 1933-ban játszotta el az Iza néni című játékfilmben Fedák Sári partnereként. 1937-ben felvették az Operaház balettiskolájába,[1] ahol Nádasi Ferenc növendéke volt, majd 1943-tól a társulat tagja, 1950-től 1973-ig pedig magántáncosa.[3]
Az 1945–46-os évadban a Szegedi Nemzeti Színház balettegyütteséhez szerződött, itt csak operabetétekben kapott szerepet.[3] Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze volt, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt.[3]
Az 1950-es évek végére, partnereivel (Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Róna Viktor) nemzetközi szinten ismertté vált.[2] A Balettintézet tanáraként évtizedekig táncosok százait tanította a balett szépségére, szeretetére.
1973-as nyugdíjazása után[4] után énekesnőként is sikereket ért el, a televízióban szakmai műsorok műsorvezetőjeként is fellépett. A 80-as években két alkalommal még visszatért a színpadra[4] Markó Iván és Novák Ferenc táncszínházi darabjaiban – Az igazság pillanata, ill. Magyar Electra – vállalva szerepet.[3] 1989. november 13-án hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben látogatható.[5]
Színpadi szerepei
szerkesztés- Csajkovszkij–Vaszilij Vajnonen: A diótörő (Mária hercegnő)
- Csajkovszkij–Aszaf Messzerer: A hattyúk tava (Odette-Odilia)
- Aszafjev–Vaszilij Vajnonen: Párizs lángjai (Jeanne, Thérèse)
- Aszafjev–Rosztyiszlav Zaharov: A bahcsiszeráji szökőkút (Zaréma)
- Hacsaturján–Anyiszimova: Gajane (Aisa, Gajane)
- Igor Stravinsky–Mihail Fokin: Petruska (Balerina)
- Maurice Ravel–Cieplinski: Bolero (főszerep) bemutató: 1957.02.21; Divertimento (főszerep)
- Adam–Lavrovszkij: Giselle (Giselle)
- Hérold–Ashton: A rosszul őrzött lány (Lise)
- Manuel de Falla–Harangozó Gyula: A háromszögletű kalap (Molnárné)
- Csajkovszkij–Harangozó Gyula: Rómeó és Júlia (Júlia)
- Rimszkij-Korszakov–Harangozó Gyula: Seherezádé (Seherezádé)
- Ifj. Johann Strauss–Harangozó Gyula: Térzene (Primadonna)
- Farkas Ferenc–Harangozó Gyula: Furfangos diákok (Rozika)
- Kenessey Jenő–Harangozó Gyula: A keszkenő (Sári)
- Bartók Béla–Harangozó Gyula: A fából faragott királyfi (A királykisasszony) bemutató: 1952.03.15
- Bartók–Harangozó Gyula: A csodálatos mandarin (Lány)
- Kenessey Jenő–Vashegyi Ernő: Bihari nótája (Teresa Oliviera-Vénusz) bemutató: 1954.12.02
- Szabó Ferenc–Harangozó Gyula: Ludas Matyi (Eszti)
- Weiner Leó–Eck Imre: Csongor és Tünde (Mirigy)
- Darius Milhaud: Francia saláta (Isabella – táncos) bemutató: 1962.03.11
Filmjei
szerkesztés- Az élet muzsikája – Kálmán Imre (1984)
- Városbújócska (1985)
- Margarétás dal (1989 – tévéfilm)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Magyar Népköztársasági Érdemérem, arany fokozat (1949)
- Szocialista munkáért (1955)
- Kossuth-díj (1957)
- Érdemes művész (1966)
- Finn Fehér rózsa lovagrend (1969)[3]
- Kiváló művész (1971)
Emlékezete
szerkesztés- A „primabalerina assolutáról” megemlékezve és a tánc világnapjához kapcsolódva 2009-ben emléktáblát állítottak egykori lakóházának falán, a XI. kerületi Kelenhegyi út 38/A szám alatt.[4]
- Egy táncos díva arcképe címmel 2007-ben nyílt meg az Operaház Vörös Szalonjában az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Táncarchívuma és a Magyar Állami Operaház együttműködésében létrehozott, róla szóló kiállítás.[2]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d Nem bulvár: Lakatos Gabriella balerina, 2010. november 14.. (Hozzáférés: 2011. július 11.)[halott link]
- ↑ a b c Táncélet.hu: Emlékkiállítás Lakatos Gabriella születésének 80. évfordulóján. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
- ↑ a b c d e Magyar színházművészeti lexikon. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
- ↑ a b c Kultúra.hu: Emléktábla Lakatos Gabriella balettművésznek, 2009. április 27. [2009. május 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
- ↑ BME Általános és Felsőgeodézia Tanszék. [2013. január 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 11.)
Források
szerkesztés- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- táncélet.hu
További információk
szerkesztés- Századfordító magyarok Lakatos Gabriella – Az MTV videotórában, videotar.mtv.hu
- Színházi Adattár Archiválva 2016. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Lakatos Gabriella, mult-kor.hu