Főmenü megnyitása

Latinka Sándor (néhol Latinca, Arad, 1886. április 5.Kaposvár, 1919. szeptember 17.) politikus.

Latinka Sándor
Latinka Sándor arcképe emlékbélyegen (1961)
Latinka Sándor arcképe emlékbélyegen (1961)
Született 1886. április 5.
Arad
Elhunyt 1919. szeptember 17. (33 évesen)
Kaposvár
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Latinka Sándor témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Önerejéből mint lakatossegéd elvégezte a középiskolát és 1909-ben Budapesten műszaki rajzoló lett. Egy évet töltött Párizsban (1909), ahol megismerkedett a szocializmus eszméivel. Hazatérte után 1910-ben belépett az SZDP-be, majd kapcsolatba került a galileista háborúellenes mozgalommal. Az első világháborúban az olasz és az ukrán fronton szolgált. Az őszirózsás forradalom után a Földmunkások Országos Szövetsége szervezőtitkára lett, Nyisztor György munkatársa. 1918 decemberében az SZDP Somogy vármegyébe küldte a földmunkásmozgalom megfékezésére, de Latinka Sándor a földfoglaló mozgalom élére állt. Belépett a KMP-be. 1919 februárjában a kaposvári munkástanács kezdeményezése alapján birtokba vette az Esterházy hercegi hitbizomány 44 000 holdas Somogy vármegyei birtokát, és megalakította az ország első mezőgazdasági termelőszövetkezetét. 1919. március 10-én, a Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása előtt megalakult háromtagú megyei direktórium tagja, megalakította az országban egyetlen megyei Népgazdasági Tanácsot, amelynek irányításával többek között megkezdődött Budapestre az élelmiszerszállítás. A kommün bukása után augusztus 12-én letartóztatták, majd a Prónay-különítményből és a helybeli fehértisztekből álló tiszti csoport szeptember 16-án éjjel a kaposvári fogházból négy társával (Szalma István, Tóth Lajos, Lewin Samu, Farkas János)[1] elhurcolta, és a város határában levő Nádasdi-erdőben meggyilkolta.

MűveiSzerkesztés

  • Latinca Sándor: Háború az uszító sajtó ellen; Pallas, Bp., 1918
  • Latinca-dokumentumok; összeáll. Kávássy Sándor; in: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. N.S. Tom. 12.; Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger, 1974; 301-323. old. (Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola füzetei)
  • Latinca Sándor (1886-1919) válogatott írásai; összeáll., bev. Kávássy Sándor; Somogy megyei Ny., Kaposvár 1969 (Somogyi almanach)

EmlékezeteSzerkesztés

  • A Magyar Népköztársaság idején számos utcát, közteret neveztek el róla (hol Latinka, hol pedig Latinca írásmóddal), melyek jó része még ma is viseli a nevét, valamint a szombathelyi Gépipari és Informatikai Műszaki Szakközépiskola is, 1955. november 1-je és 1991 között, Latinka Sándor nevét viselte.
  • Életéről „Latinka ballada” címmel egy diafilm is készült.
  • Budapest XIX. kerületében, a Kossuth téren egy 1984-ben készült, réz szobor, Kalló Viktor alkotása.
  • Kaposváron további két szobor őrizte emlékét. Ezek egyikének alkotója Konyorcsik János volt 1970 körül (szintén rézből, 1990 után lebontották), a másik pedig Ispánki József 1955-ös bronz mellszobra, amely ma is megtekinthető a Rippl-Rónai Múzeumban.

KönyvekSzerkesztés

  • Kubinyi Ferenc: Siratni csak hazát lehet. Latinka Sándor életének regénye.
  • Hamburger Jenő: Latinka ballada
  • Latinka Sándor harctéri feljegyzései. (1916–1918.) Összeáll. Szabó Gyula. – 1959. 2. sz. 253–259. p
  • Kávássy Sándor: Latinca Sándor (Értekezések a történeti tudományok köréből 71.) Bp.. Akadémiai Kiadó, 1973.
  • Csontos Gábor: Latinka (dráma - bemutatta a kaposvári Csiky Gergely Színház 1969-ben)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • R. Gilicz Márta: Ifjúságunk példaképei. Válogatott bibliográfia a magyar munkásmozgalom nagy harcosairól. Bp., Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1965.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Somogyi életrajzi kislexikon. Összeáll. Hódossy Ferencné, Hajdó Lászlóné. 2. bőv. kiad. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár-Somogy Megyei * Pedagógiai Intézet, 1981. (Iskola és levéltár. Dokumentumok a szülőföldről)
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.